Szabadúszók vs munkavállalók - mi lesz ezután?

Szabadúszó körökben az első, ami végigharapózott, a pánik. A pánik, hogy "vissza kell menjünk dolgozni". A szabadúszó az, akinek ha nincs munkája, nincs bevétele. Ha bedől az ügyfél, bedőlsz Te is. Már olvasni olyan eszmefuttatásokat, hogy a COVID hozza el a szabadúszók végét, most majd mindenki saját bőrén tapasztalja, hogy milyen kényelmes munkavállalónak lenni. Igen, lesznek elbocsátások, de még mindig sokkal jobb sanszod van a financiális túlélésre, mint freelancerként.

Szerintem ezek az eszmefuttatások tévednek. 

Egy ekkora krízist nem (csak) az egyén oldaláról érdemes vizsgálni. Sokkal inkább bújjunk most egy pár percre a piac bőrébe. 

A reccsent iparágakban, és az azokat közvetlenül kiszolgáló szektorokban a cégek jelentős hányada csődbe fog menni. Előtte, és a többi iparágban, amit a szimpla fogyasztáscsökkenés fog dönteni, mi fog történni - mi történik ma is? Leépítések. Emiatt ezrek kerülnek az utcára, visszajön a munkanélküliség időszaka. Hogy ez 10- vagy 20+ százalék lesz, arról megoszlanak a vélemények, a konkrét számot nyilván nem tudja még senki sem.

A szabadúszók egy részének rémálma teljesül, nullára redukálódik a munkája, így a bevétele, úgyhogy elkezd munka után nézni. Így a munkanélküliek és a szabadúszók keverednek majd, és mindketten a pályázók soha ilyen bőnek nem látszó halmazába fognak sorolódni. 

Na de miért következik ebből, hogy a szabadúszóknak leáldozott?

Szerintem semmiből, sőt. 

Azok a cégek, akik már most úgy épülnek fel, hogy szabadúszók hálóját tartják össze, minimális alkalmazottal futva, virtuális irodákban, megússzák leépítés nélkül. Sőt, a legtöbben csőd nélkül. Miért? Mert minimális költségen tudnak működni. A válság végeztével meg szépen lassan vissza tudnak duzzadni anélkül, hogy a struktúrájukat érdemben át kellene alakítani.

Azok a cégek viszont, akiknek magasak a fix költségei, alacsony a likviditásuk, leépítenek, egy részük meg bevétel híján csődöt jelent. 

Ergo piac szinten a hálózatot összefogó szervezetek maradnak fenn, és lesznek belőlük azok az esettanulmányok, amelyeket majd húsz év múlva a legmodernebb egyetemeken oktatni fognak. A leendő COVID utáni vállalkozói réteg meg országtól függetlenül abban lesz motivált - jobban mint valaha -, hogy olyan modellt rakjon össze maga alá, amely bármit túlél. Akár egy olyan pandémiát, amelynél hónapokra egyszerűen lekapcsolják a piacod. Függetlenül attól, hogy tojást árulsz vagy kerítésfestést. 

Mert ehhez, hogy ezt túléld, már nem elég egy agilis szervezet a szó legnemesebb, eredeti értelmében (abban, ahogy még a régi szép időkben társalkodónőt kerestek az újságok negyedik oldalán, nem cégekre aggatták gyakran igazán érdemtelenül :) ).

Ahhoz egy olyan szervezetre van szükség, amely nemcsak a piaci változásokra tud reagálni, hanem képes túlélni akkor is, ha a piacot lekapcsolják.

Aztán fel. Aztán le. Aztán fel.

Hogy fogják ezeket hívni? Nem tudom. De egy évet se adok neki, és meglesz rá a terminológia.