A csoportos kreativitás egy mutatós oximoron

De nálatok is ezt mondták, hogy ezért kell bemenni. Hát küldd át akkor nekik, mert ezért nem kell:) Azért nem árt ha látjátok egymást, social bonding meg minden, szóval egy csomó dologra lehet hivatkozni, ami speciel igaz is. 

Az, hogy a csoport kreatívabb lenne, mint az egyén, na az nem. 

Mi az a kreativitás egyáltalán?

Mielőtt szétszedném a csoportos brainstorming illúzióját (amúgy esküdni mernék, hogy már egyszer szétszedtem, de lehet hogy nem itt, hanem egy linkedin hírlevélben még régen?), tisztázzuk, miről is beszélünk.

Arthur Koestler, a kreativitás kutatásának egyik úttörője, 1964-ben megalkotta a "bisociation" fogalmát. A lényeg nagyjából ennyi: a kreativitás akkor történik, amikor két korábban össze nem kapcsolt gondolati mátrixot egyszerre érzékelsz, és valami teljesen újat hozol létre a kettő fúziójából.

Nem bonyolult. Veszed a fürdőkádat (Arkhimédész sztori, ugye), és veszed a korona súlyának problémáját – két különálló gondolati világ. És egyszer csak BUMM. Minden vízbe mártott test, a súlyából... :) 

A kreativitás tehát nem más, mint két meglévő dolgot úgy összeilleszteni, ahogy eddig senki soha.

És itt már jön is a lényeg:

Miért gyorsabb ez egy fejben?

Képzeld el az agyadat, mint egy gigantikus asszociációs hálózatot. Minden gondolatod, tapasztalatod, emléked egy-egy csomópont, és ezek a csomópontok egymással össze vannak kötve. Amikor egyedül gondolkodsz, ez a hálózat szabadon aktiválódhat. Az egyik gondolat átkapcsol a másikra, az átugrik egy harmadikra – milliszekundumok alatt.

Most képzeld el, hogy ezt nyolcfős meetingen próbálod csinálni.

• Mire kimondod a gondolatod, valaki már félbeszakított
• Mire visszatérsz rá, már elfelejtetted, hova akartál kilyukadni
• Közben pedig folyamatosan figyeled, hogy a többiek mit gondolnak rólad

A kreatív ugráshoz – Koestler szavaival a "bisociációs sokkhoz" – az kell, hogy az elméd szabadon kalandozzon a különböző gondolati mátrixok között. Ehhez viszont csend kell. Szabad asszociáció. Nincs ilyen, hogy "Péter, te mit gondolsz?"

Egy agy végtelenül gyorsabban tud két távoli gondolatot összekapcsolni, mint nyolc agy, amelyek egymásra várnak.

Nem azért, mert okosabb. Hanem mert nincs közlekedési dugó.

1958, Yale University: a brainstorming mítosz halála

Donald Taylor, Paul Berry és Clifford Block kutatók 1958-ban elvégeztek egy kísérletet, ami azóta is a brainstorming-ellenes érvelés alapja.

12 négyfős csoport és 48 egyénileg dolgozó ember ugyanazokat a problémákat kapta meg. Az egyénileg dolgozók ötleteit utólag úgynevezett "nominális csoportokba" rendezték – vagyis összesítették, mintha együtt dolgoztak volna.

Az eredmény?

A valódi csoportok teljesítménye markánsan gyengébb volt:

• Kevesebb ötletet produkáltak
• Kevesebb egyedi ötletük volt
• A minőségi mutatókban is alulmaradtak

1958. Azóta több mint 60 év telt el. És tudod, mi történt? Minden egyes megismételt kutatás ugyanezt mutatta.

Mullen, Johnson és Salas 1991-es meta-analízise 20 brainstorming kutatást vizsgált át, és arra jutott, hogy a nominális csoportok nemcsak több ötletet termelnek, de több magas minőségű ötletet is – következetesen, minden esetben.

Keith Sawyer, a Washington University pszichológusa így foglalta össze évtizedek kutatásait: "A brainstorming csoportok következetesen kevesebb ötletet produkálnak, mint ugyanannyi egyénileg dolgozó ember, akik utólag összegyűjtik az ötleteiket."

A különbség drámai: egyes kutatásokban az egyénileg dolgozók kétszer annyi ötletet produkáltak, mint a csoportok.

Kétszer annyi. Nem 10%-kal több. Kétszer.

3 ok, ami miatt a csoportos kreativitás nem működik

Diehl és Stroebe 1987-es, a Journal of Personality and Social Psychology-ban megjelent kutatása négy kísérleten keresztül vizsgálta, miért teljesítenek ilyen rosszul a brainstorming csoportok. Három fő okot azonosítottak:

1. Production blocking (termelési blokkolás, látod ezért beszélünk hunglishul:)) )

A csoportos beszélgetésekben egyszerre csak egy ember beszélhet. Amíg te hallgatsz, "blokkolva" vagy – nem tudsz saját kreatív inputot adni. A várakozási idő alatt:

• Elfelejted az ötleted (rövid távú memória limitációk)
• Kevésbé eredetinek kezded tartani (hiszen közben mások is mondanak dolgokat)
• Elveszted a fonalat

És ez nem egyéni gyengeség. Ez strukturális probléma. Ha hat ember ül a meetingen és egy beszél, öt blokkolva van. Matematika. Abból se túl magas szintű, mondjuk:))

2. Social loafing (szociális lazsálás)

Adrian Furnham, a University College London professzora szerint a csoportban dolgozók hajlamosak kevesebb erőfeszítést tenni, mint egyénileg.

Két oka van:

• "El lehet bújni" a csoportban – úgyis mások is dolgoznak
• Ha azt várod, hogy mások lógnak, te is csökkented az erőfeszítésedet, hogy "igazságos" legyen az erőbedobás

Ismerős, hm?

3. Evaluation apprehension (értékelési szorongás)

Ez a legérdekesebb. Kutatások kimutatták, hogy az emberek öncenzúrát alkalmaznak a legkreatívabb ötleteikre csoportos brainstorming során.

Miért? Mert félnek a negatív megítéléstől.

Amikor a kutatók azt mondták a résztvevőknek, hogy ötleteiket saját kollégáik fogják értékelni, szignifikánsan kevesebb és kevésbé újszerű ötlettel álltak elő, mint azok, akiknek anonim bírálók értékelését ígérték.

Isaac Asimov, a sci-fi író (és egyébként a Boston University biokémia professzora..) így fogalmazott: "Ami a kreativitást illeti, az elkülönülés szükséges... Mások jelenléte csak gátolhatja ezt a folyamatot, mivel az alkotás kínos."

A "ne kritizálj" szabály sem működik

Na, ez az, ami igazán meglepett, mikor először tanultam erről. Amúgy igazi, vérbeli kritikusként bevallom, örültem ám neki:)) 

Alex Osborn, a brainstorming egyik atyja azt mondta, hogy a legfontosabb szabály: ne kritizáld mások ötleteit. A logika az volt, hogy a kritika visszafogja az embereket, és kevesebb ötlet születik.

Charlan Nemeth, a UC Berkeley pszichológia professzora 2004-ben megjelent kutatásában tesztelte ezt a feltételezést. Három csoportot hozott létre:

• Első csoport: klasszikus brainstorming szabályok, beleértve a "ne kritizálj" utasítást
• Második csoport: brainstorming, de a vita és kritika kifejezetten megengedett
• Harmadik csoport: kontroll, semmi különös instrukció

Az eredmény?

A vitázó csoport 25%-kal több ötletet produkált, mint a másik kettő. És ami még érdekesebb: a kísérlet után, egyéni interjúkban a vitázó csoport tagjai átlagosan hét további ötlettel álltak elő személyenként, míg a többiek csak egy-kettővel.

Nemeth megismételte a kutatást Párizsban is – ugyanazokkal az eredményekkel.

"Bár a 'ne kritizálj' utasítást gyakran idézik a brainstorming legfontosabb szabályaként, ez kontraproduktív stratégiának tűnik. Eredményeink azt mutatják, hogy a vita és a kritika nem gátolja az ötleteket, hanem stimulálja azokat" – írta Nemeth.

Gondolj bele. Amikor művészek, írók, tudósok együtt dolgoznak projekteken, elkerülhetetlenül kritizálják egymás ötleteit. Ha tényleg építeni akarsz egy ötletre, azonosítanod kell a gyengeségeit. Ezt pedig csak kritikával tudod megtenni.

De hát olyan jó érzés együtt brainstormolni!

Igen. És pontosan ez a probléma.

Stroebe, Diehl és Abakoumkin 1992-es kutatása (Personality and Social Psychology Bulletin) kimutatta, amit ők "az illuzórikus csoporthatékonyság" jelenségének neveztek.

A lényeg: az emberek túlértékelik a saját csoportjuk produktivitását.

Miért? Mert amikor csoportban dolgozol, nehéz megkülönböztetni a saját ötleteidet mások ötleteitől. Az összeredmény – ami magában foglalja mindenki hozzájárulását – olyan, mintha a tiéd lenne. Ez jó érzés. De illúzió.

A kutatók szerint 80%-a az embereknek hiszi, hogy csoportban több és kreatívabb ötletet tud generálni, mint egyedül. A tudomány szerint pont fordítva van.

Akkor most mit csináljak?

Leigh Thompson, a Northwestern University Kellogg School of Management professzora évtizedek kutatásait összegezve arra jutott, hogy:

• Az egyének jobbak a divergens gondolkodásban (széles körű, sokféle ötlet generálása)
• A csoportok jobbak a konvergens gondolkodásban (annak kiválasztásában, hogy mely ötleteket érdemes folytatni)

Adam Grant szervezetpszichológus megfogalmazása: "Az egyének több brilliáns ötletet produkálnak, mint a csoportok – de több szörnyű ötletet is. A kollektív ítélőképesség kell ahhoz, hogy megtaláljuk a jelet a zajban."

Szóval a megoldás nem az, hogy soha többé ne dolgozz csoportban. A megoldás az, hogy másképp használd a csoportot.

Brainwriting: az alternatíva ami működik

Thompson ajánlása egyszerű:

1. Mindenki egyedül, csendben írja le az ötleteit
2. Az ötleteket körben megosztják (mindenki felolvassa a sajátját)
3. Több kör írás és megosztás, hogy építhessenek egymás ötleteire
4. Végül: közös értékelés és kiválasztás

Ez a megközelítés kezeli a production blocking problémáját (mindenki egyszerre dolgozik), csökkenti a social loafing-ot (mindenki látja, ki mennyit tett hozzá), és mérsékli az evaluation apprehension-t (az ötletek először írásban jelennek meg).

Egy kivétel: az online brainstorming

Susan Cain, a Quiet című könyv szerzője rámutatott egy érdekes kivételre: az online brainstorming valóban működhet.

A kutatások azt mutatják, hogy amikor a csoportos brainstorming online történik – ahol egyszerre mindenki írhatja az ötleteit, és akár anonim is maradhat – nem csak jobb eredményeket hoz, mint az egyéni brainstorming, de minél nagyobb a csoport, annál jobbak az eredmények.

Talán az introvertáltak számára működik jobban. Talán a szinkronitás hiánya segít. A lényeg: a technológia itt valóban megoldhat egy emberi problémát. Mondjuk ehhez is kár visszamászni az officeba. 

Ergo?

Ergo, nem mondanám, hogy soha többé ne ülj le a csapatoddal ötletelni. A csoportmunka rengeteg más dologra jó – kohézióra, bevonásra, közös felelősségvállalásra, szerotonin-termelésre.

De ha valóban kreatív ötletekre van szükséged? Akkor adj mindenkinek időt és teret, hogy egyedül gondolkodjon. Aztán hozd össze őket, hogy válogassanak és építsenek – de ne azért, hogy generáljanak.

És véletlenül se hidd, hogy a csoport kreatívabb, mint az egyén. Nem az.