A COVID kapcsán, különböző szervezetek vezetőiként olyan döntésekbe kényszerültünk, amelyekbe soha senki korábban. Nincs precedens, nem tudjuk mi jó, mi rossz. Még annyira sem, mint korábban.

Mi az, amire végre nincs szükséged azáltal, hogy online tartod a csoportos képzés-fejlesztéseidet?

1990 táján Krakkóban ültünk a családdal egy pizzériában. Elhiszem, hogy akkor születtél, ne ragadj le a kellemetlen részleteknél, légyszíves :)

A világ minden hülyeségét kitalálták már azért, hogy a dolgozókat elégedetté tegyék, hisz mindenki tudja, hogy a legrosszabb, ami bekövetkezhet egy szervezet életében, az a fluktuációs spirál. Egy elégedetlenből kettő lesz, kettőből három, aztán befut az első felmondólevél, az rántja is magával a következőt, és már itt is a baj. Méregdrága betanítások, csupa ár/érték arányban katasztrofális junior mindenütt. Ennél rosszabb nincs.

Ez a rendkívül idegesítő mondás a férjem egyik kollegája szájából származik. Orvosok.

A csapból is ez az átok "új normális"-téma folyik, konferenciákat rendeznek rá már, ha rákeresel bármilyen nyelven, több találatot kapsz rá, mint a napi ajánlott vízbevitelre. Pedig tök jó lenne, ha az utóbbi témákkal foglalkoznának többen, és az előbbivel kevesebben.

Mai #idegentollak rovatunk szerzője Schall Krisztina, a BrandCruiter ügyvezetője, aki bemutatja nekünk mi az a ghosting. Sajnos szinte biztosan találkoztál már vele, max. nem tudtad, hogy így hívják.

Ahogy szépen lassan haladnak vissza a cégek az irodákba, egyre több és több helyről bukkan fel az indokolatlan öröm a felsővezetés részéről.

Mikor kiderült, hogy egy darabig nem tudunk személyesen találkozni senkivel, a képzés-fejlesztési piac közismert része, a "tréningpiac" összeomlott. Olvastuk a hírekben, úgyhogy biztos így van.

Rengeteg projektmegbeszélésen halljuk, hogy a mostani helyzet lehetetlenné teszi a helyzetértékelést, tervezést.

Képzés-fejlesztési szolgáltatóként érdekes ötlet erről cikkezni, igaz? Lehet az, de szerintem fontos.

Többen kérdeztétek, miért nem jelentkeztünk már egy ideje videós tartalommal. Sokat gondolkodtunk, hogy kitegyük-e egyáltalán ezt a Check In-t, de végülis győzött Jasper :) Nem megszokott formátum a kényszer home office-ra való tekintettel, de továbbra kertelés és bullshitelés nélkül... Ahogy megszoktátok.

Nincs két ajtó, ahol hasonlót találnál most. Az egyik cég még a teljes tagadás fázisában van, a vezetőktől még hallod a “ugyan már, ez egy influenza”-nótát.

Két hete másról sincs szó berkeinken belül, hogy mit érdemes csinálni most, és mit nem. B2B-influencerként különösen van felelősségünk a helyes válasz megtalálásában.

Egy novemberi, szombat este beutaztam Pestre (ez lehetne egy egynyári sláger címe is, levédetem), Jasper Gábor barátom születésnapi bulijára.

Húú, ezt a beszélgetést nagyon szerettük. Kit érint a kiégés, ki tehet róla, mi történik egy csapattal, ha egyiküket érinti, mit tehetsz ellene, mit tehetsz érte, hogy elkerüljön. A téma egyik legnagyobb hazai szakértőjével, Csatlós Csilla kollegánkkal beszélgettünk.

Mindenki utálja, mert iszonyú unalmas, ráadásul sosem végeztek vele időben, mi az? Nyilván a heti státusz. Mutatunk egy módszert, amitől egészen új lendületet kaphattok. Give it a try!

Van a (cég)vezetésnek egy olyan része, amely nem kevésbé láthatatlan, mint a házvezető nők/férfiak napi két óra ruhahajtogatása. És ahogy a házimunka, úgy ez is elborít és élhetetlenné tesz mihamarabb, ha nem végzi el senki.

Te.

Összesen 76.700 találat a google-ben, ebből 30.000 tűzfalakkal kapcsolatos. De mi a maradék?

Copy - paste. Ha Nálatok is így szokás teljesítményt értékelni, most egy életre letudtuk vele a gondjaidat. Szívesen. :)

Idén először úgy döntöttünk, a sok fél napos co-working után, most már adunk magunknak egyben 24 olyan órát, ahol becsülettel összerakhatjuk 2020 alapjait.

Úton-útfélen halljuk ügyfelektől, barátoktól, coaching beszélgetésben vagy azon kívül, a “kicsit ki vagyok égve”-mondatot. Közben meg olvassuk, hogy a WHO a kiégést betegséggé nyilvánította.

Az organikus szervezeti fejlődés buktatói.

Nyitottság. A legtöbbször hallott felajánlás az ügyfeleimtől.

Isten hozott az új blogunkon! Reméljük annyira fogjátok szeretni, mint mi, lesznek benne még hibák, gyermekbetegségek, dolgozunk rajta folyamatosan, bármit találsz, ami nem úgy működik, ahogy szeretnéd, jelezd nekünk légyszí!

Lehet, hogy Churchill nem elsősorban az egyszeri munkavállalóra gondolt, mikor ezek a szavak elhagyták a száját. Lehet. De ettől még ildomos lenne hallgatni rá mindenkinek. Legyen az katona vagy multikatona.

15 éve, hogy Y generációsokkal dolgozom. Mellettük, alattuk, felettük, velük. Coachként az összes ügyfelem Y generációs, cégünk összes coacha Y generációs és az összes coachunk összes ügyfele Y generációs. Csak nehogy szóismétlésbe keveredjek.

Minap megint belefutottam egy kétszázezredik cikkbe a komfortzónáról, az egyik - egyébként általam kifejezetten szeretett - női portálon. Félig reklám volt, lehet, szimpla branded content, de amit írt, akkor is kihúzta a gyufát. Vagy ahogy édesapám szokta mondani: feszegette a pofonosláda tetejét.

Nem tudom vágjátok-e, de lassan és kevésbé biztosan, a hazai versenyhivatal is megérkezett a XXI. századba, úgyhogy most már kötelező feltüntetni a szponzorált tartalmakat a blogbejegyzéseken is. Ez azért jó hír, mert minket a saját cégünk szponzorál, amit eddig is feltüntettünk, másrészt mert a mikroinfluencerek jelentős része (ühüm, mi is), 90%-ban barter üzleteket köt, amit egész biztos nem fogunk sehol sem feltüntetni.

Az Y generáció* szereti a lapos szervezeteket. Szereti, ha lazán kötődik, ha projektrendszerben dolgozik, szeret vállalkozni, szereti, ha a maga ura, ésatöbbi.

Alig pár éve, hogy tudjuk mit jelent, egy kezünkön sem tudjuk megszámolni, hányat ismerünk, aki jól is csinálja, és már temetni akarjuk? Ez komoly?

Vezetői tréningek igénylésekor sokszor szembejön az a tévhit, miszerint ha a leendő Steve Jobsunk végigmegy az összes létező modulon, amit összerakunk neki, akkor ő bizony egyszercsak kész lesz. 

Pénteken tartottam egy előadást a második JobXperience konferencián a MÜPA-ban. „A generációs különbségek legnagyobb kihívásai és válaszai” címet kaptam, megosztva Steigervald Krisztián generáció kutatóval. Azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a generációs kihívásokról egy generáció kutató után, ráadásul egy rövid 10 perces előadásban.

Sokszor és sokat elmélkedünk róla, hogy mekkora ökörség osztályokba sorolni a vezetőket, van ilyen típus, olyan típus, amolyan típus. Mert hát nincs.

Paradox módon egyre több és több megkeresést kapunk fiatal, 25-35 körüli srácoktól, lányoktól azzal, hogy segítsünk nekik megtalálni a karrierváltás módját.

Vezetőfejlesztésről vezetőknek, és még nem vezetőknek. Őszintén, tisztán, magyarul. A Check-In, az első professzionális business coaching podcast sorozat 4. része, hallgassátok és keressetek minket spotify-on is!!!