Ha tudnánk mérni a teljesítményt, most nem tartanánk itt.

Múlt heti cikkünk, vendégünk igen élesen fogó tollából (imádom!!) kihúzta a biztosítékot mindenkinél. Rengeteg komment érkezett, soha ennyi megosztás, like nem született még cikkre, pedig kilenc éve írunk.

Mert mindenkinek fáj ez az egész, igen. Senki nem akar visszamenni.

Linkedinen (nem vagy ott? aztán miért nem, mindenki állást keres egy ponton!!!:)) ) meséltem már róla egy csomót, hogy hogyan szakad ketté az irodai munkavégzés ELVÁRT és TELJESÍTETT napja a világon.

Mert igen, bemennek belépőkártyák maguktól, igen vesznek egy szendvicset és hazamennek. Ez a valóság, ezt csináljátok mind.

És szerettek is irodában lenni persze úgyanúgy sokan, de még jobban szeretitek, ha békén hagynak titeket DÖNTENI arról, hogy hol vagytok. Igazság szerint ezt leírtuk már 2016-ban, akkor még a HVG is szemlézte. Nahát állatira nem változott semmi. Akkor is a rugalmasság volt a legfontosabb szempont egy állás elvállalásánál (persze igen, az éhennemhalás után.), és most is. 

De akkor miért nem sikerül átnyomnia egy egész, állati nagy (tényleg az, keress utána) generációnak, hogy hadd dolgozzunk már ahonnan akarunk, légyszí.

Hát azért nem, mert nem sikerül megoldanunk lassan párszáz éve, hogy az irodai munkát rendes teljesítménymenedzsment kísérje.

As simple as that.

Ha meg tudnánk mérni, hogy mit csinál Olivér bent, és mit csinált otthon 2020-ban, miután letörölte a túrórudit domestosos ronggyal, akkor most oda lehetne dugni mindenki orra alá, hogy ugyanazt csinálta, fiam.

Sem kevesebbet, sem többet. 

Dehát nem tudunk ilyet. Mert nem csináltunk a kérdésért semmit.

Mikor 2004-ben elkezdtem dolgozni az egyik nemzetközi futárcégnél, úgy mértük a teljesítményt, hogy elmondtad magadról, hogy szerinted mennyire vagy jó gyerek.

Aztán a főnököd is elmondta.

Ma, 2025-ben, potom 21 évvel később, úgy mérjük a teljesítményt, hogy elmondod magadról, hogy szerinted mennyire vagy jó gyerek.

Aztán a főnököd is elmondja.

Úgyhogy ha én, mint főnök Lídiát jobban szeretem, mint Olivért, mert mondjuk rosszabbul dolgozik, de gyorsabban válaszol (#truestory), akkor magasabb pontot fogok neki adni.

Na, hát ez nem teljesítménymérés.

Más meg nincs. Túlzok?

Igen.

Nagyon?

Nem.

Hiszen ha nem lenne igazam, be tudnánk bizonyítani, hogy a hibrid munka működőképes. 

De nem tudjuk.

Persze téged, aki az 1245 like-oló, vagy a 280 megosztó között vagy facebookon, az vigasztalhat, hogy a főnököd se tudja bebizonyítani, hogy miért kell bemenned. 

Csak ettől még elrendelheti. Te meg csinálhatsz úgy, mint aki bejár.

Aztán meg évente véleményezhetnéd a teljesítményét, ha nálatok szokás.

Egyébként ez lenne a helyes szó arra, amit csinálunk.

Teljesítményvéleményezés. Lehet kötőjel van benne.

De se értékelés, se mérés.

Sajnos.