Aztán kedd reggel 6:30-kor hatezerszer nyomod a sznúz gombot, mert hát "csak 10 perc", és végül rohanva eszed meg a maradék pizzát reggelire, miközben a telefon görgetésével indítod a napot.
Ismerős? Persze hogy az. Mert mindannyian így vagyunk. Így működik az ember.
A holnapi te egy idegen
Az agyad ugyanis megdöbbentő módon működik: a holnapi téged egy másik embernek gondolja. Komolyan.
Hal Hershfield, aki a UCLA-n kutatja ezt a témát, kimutatta, hogy amikor a jövőbeli énünkre gondolunk, az agyunkban pontosan ugyanazok a területek aktiválódnak, mint amikor egy teljesen idegen ember jut eszünkbe.
Ez az úgynevezett psychological distance - pszichológiai távolság. És ez az oka annak, hogy:
- Ma este úgy érzed, a holnapi te imádni fogja az 5 órás kelést
- Ma délután úgy gondolod, a holnapi te szívesen eszik majd salátát ebédre
- Ma úgy hiszed, a holnapi te végre nekiáll a könyvelésnek
- Ma biztos vagy benne, hogy holnap nem fog felcseszni a külsős auditor aki a jobbodon ül három hete.
Pedig a holnapi te pont ugyanaz a lustálkodó, kényelmes, önjutalmazó, lobbanékony ember, aki ma is. Csak ma ezt nem tudod elhinni róla.
Az önismeret szakadéka
Mivel a holnapi te az agyad szerint egy másik ember, ezért nem kötöd össze az önismereteddel. Úgyis mondhatjuk, hogy az önismereted pontosan máig ér bármit is..
Ma tudod magadról, hogy:
- Utálod a korai kelést
- Imádod a szénhidrátokat
- A könyvelés annyira untat, hogy inkább Wikipédián olvasol 3 órát a vízilovak párosodási szokásairól
- Meg tudnád fojtani ezt a Margitot egy kanál vízben.
DE amikor a holnapi tervet csinálod, egyszerűen "elfelejted" ezeket. Mintha egy másik embernek csinálnál tervet. Egy sokkal motiváltabb, fegyelmezettebb embernek.
Aki nem te vagy.
Mi a fenét csinálj akkor, ha tényleg változtatni szeretnél?
Egyszerű: MA változtatsz.
Itt és most.
Nem holnap, nem jövő hétfőn, nem január 1-jén.
1. A 2 perces szabály.
Van valami, amit változtatni akarsz? Tegyél meg belőle 2 percnyit most. Most rögtön.
- Sportolni akarsz? Csinálj 5x8 fekvőtámaszt. Most.
- Olvasni akarsz? Olvass el tíz oldalt. Most.
- Rendet akarsz? Dobj ki 5 dolgot az asztalodról. Most.
2. Mai apró.
Nem kell nagy terveket gyártani. Csinálj ma egy apró, jelentéktelen dolgot. Ami annyira kicsi, hogy röhögni fogsz rajta. De ami már a jó irányba mutat.
Például:
- Tedd oda a sportcipőt a bejárathoz (nem, nem kell felvenni, csak odatenni)
- Vegyél almát (nem, nem kell megenni, csak megvenni)
- Nyisd ki azt az átkozott könyvet az első oldalnál (nem, nem kell elolvasni, csak kinyitni)
3. Legyél őszinte a mai éneddel.
Mielőtt holnapi terveket szősz, kérdezd meg magadtól:
- "Én, a mai én, aki most itt ülök, tényleg szeretem ezt csinálni?"
- "Én, aki ismerem magam, mikor szoktam motivált lenni?"
- "Milyen körülmények között működöm jól?"
És azokra építs, ne egy kitalált szuperhős verzióra. A holnapi éned sose fog létezni. Ma idegennek látod, holnap meg a mai te leszel.
A pszichológiai távolság nemcsak a holnapra vonatkozik. Vonatkozik a jövő évi énedre, a következő havi énedre, sőt, a délutáni énedre is.
Ezért nem működnek az újévi fogadalmak. Ezért nem lesz semmi majd hétfőtől. Január 1-jén készítesz tervet egy embernek, aki decemberben már teljesen más lesz. Pénteken eldöntötted, mennyit fogsz mozogni a hosszú hétvégén. Aztán.. Khm.
De ha ma csinálsz valamit - bármit -, akkor máris bizonyítottad magadnak, hogy képes vagy rá. És ez bármilyen banálisan hangzik, az agyadnak olyan hatalmas élmény, hogy a holnapi te (aki már nem annyira idegen) nagyobb eséllyel folytatja. Hiszen tegnap is csináltad.
Szóval mi a teendő?
Olvasd végig ezt a cikket, és csinálj valamit.
Most.
Nem ma.
Most.:)
Valami minimálisat, ami abba az irányba mutat, amerre menni akarsz.
És hagyd már a holnapi terveket. A holnapi te úgysem veszi elő őket.