Te vagy stresszes, nem a munkahelyed.

Na akkor vissza a kályhához, mi az a stressz? 

 „a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre”. (Selye, 1976)

Érted mire akarok kilyukadni. A te szervezeted válaszát hívjuk stressznek. Ha nagyon le szeretném sarkítani a kérdést - és miért ne tehetném, a mi blogunk:) - akkor ha rosszul válaszolsz a stresszhelyzetre, stresszes vagy, ha jól, nem vagy stresszes. 

Nyilván vannak faktorok, amiket csak kicsit, vagy neadjaég:( egyáltalán nem változtathatunk meg. Családi környezet, munkahely, egy elképesztően gonosz főnök, stb. Ezek keresztül tudják húzni a legkeményebb stresszkezelő számításait is. DE ott is azt kell érteni a kérdésből, hogy az észlelt stressz fogalma mindig a saját szűrődön fog keresztül menni. Ezért van az, hogy a stresszkutatások is sok helyen elvérzenek, mert a te értelmezésed egy adott helyzetről nyilvánvalóan el fog térni a melletted ülőétől. Van, hogy 1%-ot, van hogy 100%-ot, de te tudsz rajta változtatni legtöbbször sokkal könnyebben, mint gondolnád. 

Most aki ismer engem személyesen, neadjaég az édesapámat is, az már kezdi is mondani, hogy dehát könnyű Neked bakker, még a szemöldökötöket is csak évente egyszer látom felszaladni.

Egyébként ez igaz, nekem 25/100-as a stresszszintem 4 éve, mióta mérem. A garmin szerint gyakorlatilag alszom. De ez mindig így volt, bármilyen pozícióban voltam, pedig voltak köztük kifejezetten stresszesnek bélyegezhető állások is (éjjeli, időre gépelés például a reptéren, olyan hidegben, hogy volt hogy kesztyűt húztunk és levágtuk az ujját, délelőtti munkahely ÉS nappali egyetem mellett. Ki is borulnék, ha bármelyik lányom ilyen baromsággal állna elő:)) ). Nekem jó volt az is. Amúgy tényleg, imádtam. Mint ahogy most is egy átlag munkahéten 2-3x színpadon vagyok, sokszor többszáz ember előtt, sokszor nem az anyanyelvemen. A maradék időben tárgyalok. És nem vagyok stresszes. 

Csakhát a rossz hírem viszont, hogy a genetika súlya a rezilienciában valahol 30-50% között van, mérnek ilyet is, olyat is, de többet elenyésző mennyiségben. Úgyhogy lehetsz pocsék génekkel 'alapból idegbajos' (milyen remek magyar szó amúgy :) ), a stresszkezelésed nagy részéért még mindig TE vagy a felelős. 

Amit viszont a tudomány mai állása szerint tudunk a stresszkezelésről, az mindegyik saját hatásköröd. Semmi köze a szervezethez, ahol dolgozol. 

Azért vagy stresszes, mert:

1. Nem mozogsz. 
2. Nem vagy eleget természetben.
3. Nem alszol eleget.
4. Túl sokat iszol.
5. Rosszul eszel.
6. Nem tudsz - vagy nem akarsz - nemet mondani.
7. Folyamatos válaszadásban élsz.
8. Nem teszel a szociális kapcsolataidért.
9. Kerülöd a stresszt.

Pardon? A 9. most már igazán atombosszantó. Tudom. De egyébként igaz. A stresszkezelés ráadásul gyakorlatot igényel, ha félted magad minden stresszhelyzettől, ha kerülöd a problémás szituációkat, ha menekülsz az olyan helyzetektől, ahol próbára teheted magadat, azzal pont azt éred el, mintha folyamatos súlyzózás nélkül próbálnál felemelni egy mázsát.

Összeroppansz.

Toxikus munkahelyek sem léteznek. Toxikus emberek, olyanok vannak. Toxikus vezetők tehát szintén. És alájuk bizony be lehet szorulni, és akkor nincs az a 9 pont ami helyre tesz, amíg el nem tudsz menekülni. 

Dehogy egy munkahely stresszes lenne, az logikailag képtelenség. Úgyhogy kezdd úgy a felelősségvállalást, hogy azt állítod,

"ÉN stresszes vagyok az új pozíciómban."

Mert innen neki lehet állni a stresszkezelésnek. Hogy ez Nálad mennyi fog segíteni, azt nem tudjuk. De azt se így, passzív szerkezetben.

Hanem úgy, hogy innen nekiállhatsz a stresszkezelésednek, nézd meg hogy mi tartozik a befolyásolási körödbe és fusd végig a listát, hogy melyik az, amit megtehetsz. Ma.

Na, akkor válassz pontot.