Mindkettő negatív, és mindkettőnek majdnem rossz vége lett. A happy end még kiforrhatja magát, de a hollywoodi jelzőt már nem fogja senki kiérdemelni, a rózsaszín ködnek lőttek.
De hogy lehet elszúrni egy munkavállaló benyomását a cégünkről úgy, hogy még be sem tette a lábát az ajtón?
Könnyen, válaszolják erre a PR-szakértők, hiszen elég egy rosszul sikerült kríziskommunikáció például, és már oda is a renoménak.
A rossz hír, hogy még ennél is könnyebb. A két sztori, tudniillik kísértetiesen hasonló egymáshoz.
A Duna baloldalán egy kedves hallgató mesélte el végtelen keserű szájízzel, hogy új munkát kapott. A cég profilba vág, értelmesnek tűnt a főnöke az interjún, és közel van, ennél többet igazán nem kívánhat egy pályakezdő.
Vagy talán mégis.
Mégpedig, hogy emberszámba vegyék. A rossz hír viszont, hogy ahol nem vették emberszámba, az nem a cég volt, hanem gyakornoki státusz okán, a diákszövetkezet. A diákszövetkezet, amin keresztül foglalkoztatják.
Itt teszem hozzá, hogy ezek a fiatalok talán naívak és tapasztalatlanok, de nem hülyék. Tehát hiába mondod el nekik az interjún, hogy te hosszútávra keresel embert, és rájuk akarod építeni a jövődet, ha közben a kezükbe adsz egy olyan munkaszerződést, ahol a felmondási idő 48 óra.
Ami viszont még jobban fájt szegény lánynak, teljesen jogosan, az az, hogy még csak nem is Te nyomtad a kezébe, és még csak nem is nyomták a kezébe a diákszövetkezetnél sem.
Sőt, egyenesen kikérték maguknak, hogy miért akarja végigolvasni, hiszen sablon. Nekik nincs erre idejük. Aztán leszúrták, hogy milyen és hány kupacba kellett volna pakolni a papírosokat, miután nem olvassa el, ugye. Mindezt olyan minősíthetetlen hangnemben és stílusban, hogy az embernek az élettől is elmenne a kedve, nemhogy a munkától.
Non plus ultra a történetben, hogy leendő munkavállalónk, az elit egyetemen végzett, több nyelven beszélő pályakezdő, akire minden munkáltató repül, a diákszövetkezet nevére már most alig emlékszik. De a munkáltatóra annál inkább. Aki leszerződött egy ilyen céggel.
A munkavállalói élményének szerves része lett egy teljesen más cégnél szerzett tapasztalata. Márpedig első benyomásból relatíve kevés van.
A cégnek pedig lesz honnan újraépítenie magát. Mert a Duna bal oldalán már híre van. Anélkül, hogy bármiről is tehetne, leszámítva, hogy olyan szervezetre bízta a 0. benyomás kialakítását, aki erre alkalmatlan.
A másik történet pedig a Duna jobb oldaláról majd egyszer. Nemsokára.
ui: viccelünk ám, semmi bajunk a diákszövetkezetekkel. Általában.