Back-Sitting: A csendes válság, amiről senki nem beszél

Emlékszel, amikor mindenki a quiet quitting-ről beszélt? Nos, felejtsük el. Átléptünk valami sokkal rosszabbra, csak senki sem vette még észre. Ráadásul neve sincs, de ez minket még sose zavart, legalább elnevezhetjük mi.

Üdv a Back-Sitting Korszakában

A dolgozóid bejárnak. Ahova kérted. Ahánynap kérted. Ott ülnek az asztalnál. Bekapcsolnak a zoom callokra. De nincs ott senki. Nem igazán.

Ők back-sitting-elnek.

Back-sitting az, amikor az emberek nem azért maradnak a munkahelyükön, mert akarnak, nem azért, mert elkötelezettek, hanem mert rettegnek. Háttal ülnek a jövőnek, nem néznek előre, nem kormányoznak. Csak ülnek. Várnak. Ragaszkodnak.

És mielőtt elkezdenéd forgatni a szemed, hogy ez megint csak egy újabb kitalált HR buzzword, hadd sújtsak le néhány számmal, amitől nagyon kényelmetlenül kellene érezned magad. Mondjuk, ha nem ülnél te is háttal ;)

2024-ben a disengaged, vagy szép magyarul el-nem-kötelezett dolgozók 438 milliárd dolláros költséget okoztak a globális gazdaságnak. Nem milliót. Milliárdot. Kilenc nullával.

És:

• Az USA csak 73 000 új munkahelyet hozott létre 2025 júliusában
• A cégek 172 017 elbocsátást jelentettek be csak 2025 februárjában – a legmagasabbat a járvány óta
• A "felmondási ráta" 2% körül lebeg 2025 eleje óta, a legalacsonyabb, amit 2016 óta láttunk
• Az álláslehetőségek száma munkanélkülire vetítve a felére csökkent 2022 márciusa óta

Fordítás? Az embereid beszorultak. És ezt ők is tudják.

Hogy Jutottunk Idáig?

Öt évvel ezelőtt a Nagy Felmondás korszakát éltük. Az emberek ugráltak munkából munkába, ajánlatokat méricskéltek, céget váltva másztak feljebb a ranglétrán. Megérte mozdulni.

Most már nem.

Első alkalommal az elmúlt 10 évben ugyanannyit fizet a maradás, mint a cégváltás. Az egy helyen maradók 4,6%-os béremelést kaptak, míg az ugrálók csak 0,2%-kal kerestek többet.

A job-hopping aranykora véget ért. Ráadásul félünk is, na. Mind.

Szóval mit csinálnak az emberek? Maradnak. De nem kötelezik el magukat. Nem néznek előre. Back-sitting-elnek.

Miért Rosszabb Ez, Mint Bármi, Amit Eddig Láttunk

Legalább a quiet quitting esetében az emberek még valamennyire jelen voltak. Csinálták a minimumot, persze, de néztek előre – még ha az előre a kijárat felé is mutatott.

A back-sitterek sehova sem néznek. Ők:

• Nem fejlesztenek új képességeket (mert mi értelme, úgyis megszűnik a munkánk?)
• Nem kezdeményeznek semmit (mert középtávon se látnak)
• Nem működnek együtt hatékonyan (mert csak próbálnak túlélni, és állatira nem érdekli őket semmi)
• Nem kormányozzák a karrierjüket (és nem is igyekeznek úgy tenni.)

Csak VANNAK.*

És itt jön, ami igazán fáj: A dolgozók 40%-ának jelentős átképzésre lesz szüksége 2030-ig, hogy alkalmazható maradjon, ahogy az AI átformálja a munkaerőpiacot.

De tudod mit? A back-sitterek nem képzik át magukat. Nem készülnek. Nem néznek előre.

Ott ülnek, háttal a jövőnek, nézik, ahogy a képességeik elavulnak valós időben, túl bénultak a félelemtől, hogy bármit is tegyenek ellene.

Mit Jelent Ez a Szervezeteknek

Azt hiszed, retention problémád van? Nincs. Back-sitting problémád van.

A retention számaid papíron remekül nézhetnek ki. Az emberek maradnak! Hurrá! Nem elkötelezettek. Nem produktívak. Nem innovatívak. És biztosan nem készülnek arra, ami jön.

És ami jön – AI transzformáció, képességelavulás, szervezeti átstrukturálás – olyan embereket igényel, akik előre néznek, nem hátra.

Szóval mit csináljunk?

Őszintén? Nincs mindenre válaszom. Hmm, ezt sem írtam így még le soha. De azt tudom, hogy rettenetesen káros úgy tenni, mintha minden rendben lenne, csak azért, mert az emberek nem mondanak fel.

Tempósan abba kell hagynunk a magas retention ráták ünneplését, és nehezebb kérdéseket kell feltennünk magunknak.

Például azt, hogy ha back-sitting járvány van, és ennek egyértelműen (igen, mármint szerintem egyértelműen, de ha szerinted nem, vendégbloggernek várunk az info@y2y.hu-ra :) ) az az első oka, hogy az ismeretlentől való félelem megbénítja a munkavállalók egy részét.

Ugyanazokat például, akiket nem képzünk kötelezően, mert ezer éve hangoztatjuk, hogy az hülyeség. Biztosan hülyeség? Az AI képzéseid például ha nem teszed kötelezővé, hogy és főleg MIKOR fognak elindulni a gyászgörbéiken azok, akik lassan három kerek éve ülnek full háttal mindennek.

És ellentétben a quiet quitting-gel, job-hopping-gal vagy bármilyen másik munkahelyi trenddel, amit eddig láttunk, ez nem oldódik meg magától. Rosszabb lesz.

Mert minél tovább ülnek az emberek háttal a jövőnek, annál nehezebb lesz megfordulniuk.

*Vannak. Mint az alsósban, de ezzel az erővel Mark Twain novellával is példálózhatnék megint, úgyse játszik senki a családon kívül alsóst. Szóval igen, vannak. Munkavállalók is vannak, vezetők is vannak. Csak úgy vannak. :)