Ha a gyereked 1980 és 1995 között született valamikor, nagy valószínűséggel ma is úgy viselkedik, mintha csütörtökön kezdené az iskolát. Sok sikert a túléléshez mindkettőtöknek. Ez utóbbi esetben ugyanis a gyereked Y generációs. De mit is jelent ez tulajdonképpen?
Hazánkban leginkább az 1982 és 1995 közötti meghatározást szokták használni, de coach szemmel nem is lényeges, hogy pontosan melyik év az eleje, melyik a vége.
De mik az idős kamaszok és fiatal felnőttek, azaz mik a MI közös jellemzőink (ProfilesInternational ésStrauss és Howe gyűjtése alapján):
- Elfelejtettünk felnőni. Amikor a szüleink már családot alapítottak, mi még apukánktól kunyeráltunk pénzt utóvizsgára.
- Mindent azonnal akarunk, dührohamot kapunk, ha másnap reggelre már nincs szabad időablaka a tescos házhozszállításnak.
- Szeretjük a példaképeket, felnézünk az idősebbre. Nem AZÉRT, mert idősebb, hanem mert valamihez ért, valamiben jobb nálunk. Szeretünk tőlük tanulni.
- Nem igazán tudjuk, hogyan kellene az egyes lépéseket megtervezzük, amikkel eljutunk a célunkig.
- Magabiztosak és optimisták vagyunk. Hiszen nem tudunk tervezni, fogalmunk sincs, mitől kellene félnünk.
- Szeretünk csapatban dolgozni.
- Ambíciózusok vagyunk, motiváltak és racionálisak.
- Nem tanultuk, beleszülettünk a technológiába. Ezért sokkal gyorsabban adaptálódunk az új folyamatokhoz, nem félünk az új rendszerektől, nem nyomtatunk ki és fűzünk le mindent a mappáinkba harminchét éve.
Figyelmes Olvasó fejében már összeállt a kép: Y generációs gyereke/munkavállalója a felnövés tekintetében leginkább egy hatévesre hasonlít. Ami abszolút kezelhető - mert van még ezer olyan tulajdonsága, ami miatt imádni fogunk vele dolgozni - de nem árt, ha tudunk róla.
Igaz, hogy figyelmes olvasó nincs. Az átlag Y generációs csak a címet olvasta el, esetleg megnézte a képet. Az X generációs dührohamot kapott a 100. szónál, a Z generációs már átnyergelt snapchatre, az Alfa pedig lehet, hogy még olvasni se tud. Vagy már.