Miért mennék be hétfőn?

"Miért mennél be kedden?"

Kérdeztem én, mire olyan csend lett, hogy a madarakat is hallani lehetett. Volna, ha nem zajszűrős füles van a fején. Időpontegyeztetésre csörgött rám, néha online találkozunk, néha élőben, ezt próbáltuk kihámozni, hogy aznap majd ki merre lesz.

Kezdő coachként az egyik legnehezebb feladat a csend megtartása.
Nem kezdő coachként az egyik legélvezetesebb.

Semmi dolgod nincs.

Figyelheted a nyakán az ereket, nézhetsz a szemébe, láthatod ahogy rohannak a gondolatai. Vagy a telefonnak hála, csak hallhatod a csendet. Meg az öngyújtót, ahogy szisszen. 2025, és még dohányzik. Sose fog megjavulni.

"Reméltem, hogy megszakadtál!" - felelte végül, mire mindkettőnkből kitört a röhögés. 

"Na, akkor most leteszlek, és majd hívsz, ha rájöttél." - válaszoltam, és már tudtam, életem legrövidebb ülését fejeztük be ezzel az időben tökéletesen elhelyezett négy szóval. Nem egy szabályos coaching kérdés volt, tudom.

De működött. 

Letettük. Három hét múlva hívott. Ebédeljünk, jó? BKV-val gyere, ünneplünk, aláírtam. 

Jó.

Végtelen nyugodt mosoly várt. Mégcsak nem is cigizett épp.

Nem ment be kedden se. Szerdán se, csütörtökön se. Pénteken bement, leült a főnökével és elmondta neki, hogy vagy megkapja a 100% home officet hétfőtől, vagy elmegy a konkurenciához. Nincs versenytilalmi a szerződésében, projektvezető. Jó is. Nagyon jó.

Nem egy asszertív srác. És dohányzik is. De az agya megvan mindkettőhöz (reméljük a tüdeje is), az értékét meg tudja.

És nagyon, de nagyon elege volt már.

Elege volt, hogy túl közel parkolnak hozzá, hogy túl sokat kell várni a liftet.

Hogy felmehet gyalog is, de zárva felejtik az ajtót, és beszorul a rohadt lépcsőházba.

Hogy elvileg lenne gym is, de gyakorlatilag nem nézik el, ha napközben edz, úgyhogy marad az este, de akkor meg Réka szekírozza.

Hogy a dugóban reggel még csak hallgatja a podcastjait, tanulna végre, de közben hívják már és persze kinyomja.

Aztán hazudik valamit, hogy miért nyomta ki.

Aztán elege van magából is, mert 43 éves basszus, kinek hazudozik.

Visszahívja.

Sose jut végére a podcastnak, három óra az egész és két hete kezdte el.

Aztán beér, kinyitja a laptopot és elvégzi azt a munkát, amivel már végzett volna reggel 7h-re, mialatt a gyerekek öltöznek.

De a céges gépéről nem működnek a robotjai se, ahhoz az otthoni gépe kell. Úgyhogy átküldözget a gmailjére pár filet, hogy legalább egyben legyenek, majd otthon megcsinálja, ahol vannak rendes eszközei. Aztán elolvassa amit a felesége küldött a szülői értekezletről.

Nem azért, mert érdekli. Azért, mert ahhoz elég csak ő és az irodai alapzaj.

Az alapzaj, amit fiatalon se bírt. Nem így van bekötve az agya. Neurodiverz, ahogy manapság mondanánk divatosan. Embergyűlölő, "nem mindenki olyan mint te!!", mondja magáról az egyik első ülésünkön még tavaly. Halálra idegesítik. A tüsszögés, a jópofizás, a csicsegés, a csacsogás.

A munkával semmi baj, de ez a köret neki már nem kell.

Se hétfőn.

Se kedden.

Gergő nevét saját kérésére nem változtattuk meg. A feleségéét viszont Gergő kérésére, na azt igen :)