Akivel viszont eggyel sem, az a beszerző.
Úgy értsd, hogy egyetlen cég, egyetlen tárgyalási folyamatának, egyetlen pontján sem kapcsolták be őket. Mindegy, hogy egyetlen coaching folyamatról vagy többszáz fős vezetőfejlesztésről beszélgettünk. És nem azért, mert nincsenek náluk beszerzők. Nem azért, mert túl kicsik a cégek ahhoz, hogy ilyeneket is alkalmazzanak. Vannak kicsik persze, de vannak köztük nagyok is, óriásiak. Gigantikusak. Annyira gigantikusak, hogy a 72.600 dolgozó közül a kutyának nem tűnik fel, hogy a beszerzés kihagyásával szereznek be szolgáltatást.
De miért teszik mindezt vajon?
Persze azért, mert gyorsabb. Mert a beszerzők nem értenek semmihez (nem igaz), mert folyton kötekednek (nem igaz), lassítják a folyamatot (lehet, de gyakran jogosan), mindig a legolcsóbbat akarják választani (sajnos egyre több helyen igaz), folyton alkudoznak (nem igaz), és úgy próbálnak meg almát venni, hogy fogalmuk sincs róla, hogy melyik az alma egyáltalán (jobb esetben nem igaz).
Azt sem állítom, hogy mindig, mindenre megoldás, vagy hogy jó ötlet három gemkapocsért is tendert kiírni. Hogy ne létezne almabeszerző almaismeretek nélkül.
DE!
De bizonyos esetekben igenis, nem szabadna kikerülni őket. Például ha coaching szolgáltatót akarsz foglalkoztatni egy olyan országban, ahol nincsen szabályozva, hogy mit hívhatnak coachingnak. Ahol még olyan is van, aki a honlapján hirdeti, hogy az iskolája is minősített, mégsem az. Se ő, se az iskolája. És értem, hogy alacsony költségű szolgáltatás, egyedi címkét rá lehet rakni, bármi, de tény, hogy ettől még a piac elképesztően híg összetétele igenis indokolttá tenné a plusz szűrést!
Nyilván, rövidtávon örülünk neki, hogy olyan szimpatikus egy-két cikkünk, vagy gondolatmenetünk, hogy utána egy negyvenperces beszélgetés végén már le is pacsizunk. De hidd el, hosszú távon, ez nekünk sem jó. Nekünk, hivatásos coachoknak is az lenne az érdekünk, hogy igenis nézd meg, hogy kik vagyunk mi. Kérd el a nemzetközi akkreditációnkat, kérd el az okleveleinket. Ha ezt megtennéd, segítenél nekünk kitisztítani a szakmánkat.
Vagy ha nincs kedved/időd mindezzel bajlódni, vond be a beszerzőt. Azért ül ott. Nem (csak) azért, hogy az áron kötözködjön. Régi logisztikus barátaim/csoporttársaim tudják, hogy nincs tőlem távolabb szakma a supply chain-en belül, mint a beszerzés, úgyhogy nem haza beszélek.
De könyörgöm, így behívni szolgáltatót a cégedhez, hogy még csak meg sem nézed, hogy ki ez, mi ez, honnan jött, mit csinált, ez vakmerőség.
Vakmerőség, mert nem tudhatod, hogy attól, hogy több-kevesebb helyesírási hibával meg tudunk írni párszáz cikket, még valóban coachok vagyunk-e.
Vakmerőség, mert ha coaching szemléletben dolgoztok a cégednél, akkor pontosan tudod, hogy közelebb leszünk az embereidhez, mint akár Te. Nem azért, mert rosszul vezeted őket, hanem azért, mert nekünk ez a szakmánk. Így tudunk segíteni.
HA ez a szakmánk. És nem csak mondjuk magunkról. Légyszíves, ne engedj a szervezetedbe úgy egyéni fejlesztőket, hogy meg sem nézted őket. Több kárt tehetnek a cégedben, mint valaha hinnéd. Vagy hatástalanok lesznek, akkor meg csak lapátolod zsákszámra kifele a pénzt az ablakon. Ami akkor sem jó Neked, ha sok van.
Vesztettem miattad egy proseccot, mert nem lettünk 4000-en Karácsonyra, a Húsvétomat is el akarod rontani?
képek: http://1.bp.blogspot.com, cartoons.net