Adjuk el.Ezt hittem eddig. Tévedtem, de mekkorát!16 éve vagyok a munkaerőpiacon, átlagos Y-ként működve voltam ezalatt 4 cégnél, összesen 9 pozícióban. Ahogy lépegettem szépen felfele, annál többször kellett eladnom magamat, képviselni a céget először kisebb meetingeken, aztán nagyobbakon, először itthon, aztán külföldön, egyre több és több országban. Soha, semmilyen gondot nem okoztak ezek, nem féltem tőlük, inkább vártam őket. Szeretek prezentálni, tréningeket tartani, tárgyalni, vitázni, mindig utoljára kellett elzavarni a céges vacsorákról, bulikról. Ráadásul emlékeznek rám az emberek, könnyen szóba elegyedek bárkivel, legyen az szomszéd néni vagy vezérigazgató.
Aztán coach lettem és elkezdtem utánaolvasni, hogy kellene ezt csinálni hivatalosan. Eldöntöttem, hogy saját vállalkozásba kezdek. Elolvastam négyezer könyvet a personal brandingről, company brandingről, szegmentáltam, tipográfiát tanultam, keresőmotorokat elemeztem, social media stratégiát alkottam. És közben beleégett a fejembe, hogyan is építsek mindehhez még erősebb személyes márkát, hogy aztán magamat minél hatékonyabban és hatékonyabban tudjam eladni.
Ennek hatására elértem azt, hogy ami egykor könnyen ment, most gyomorgörcsöt okozzon. A hátamon felállt a szőr, ha arra gondoltam, megint el kell adnom magam egy új rendezvényen, tárgyaláson, akárhol. Végül coacheeként bevittem egy ülésre, megdolgoztuk, és megint nem lettem előrébb. Aztán coaching után, otthon, megvilágosodtam. Ez egyébként jellemző része egy jól sikerült coaching folyamatnak, hogy az érdemi dolgok nem az ülés alatt, hanem két ülés KÖZÖTT történnek. Ebből látszik, hogy az ügyfél dolgozik, nem a coach.
Arra jöttem rá, hogy a személyes márkaépítő cikkek, könyvek, mind-mind azt magyarázzák beléd, azért kell személyes márkát építened, hogy eladd magad. De nem ezért kell, nem kell magad eladni. Ahogy céges köpönyeg alatt sem kell, a saját céged köpönyege alatt sem.
Nem eladni kell magad, hanem üzletet kell kötnöd. Nagyon nagy különbség. Ami valahogy más színeiben evidencia, a sajátodéban már nem olyan egyszerű. Nem kell porszívóügynökként üvöltözni, hogy ki vagy Te, mert csak messzebbre fog menekülni mindenki. Hanem üzletet kell köss.
Adsz valamit, cserébe kapsz valami egyebet. Tapasztalatot, pénzt, sikert, ismertséget, tudást, másik szolgáltatást, bármit. Rajtad múlik, mit sikerül elérned a tárgyalás folyamán. Semmi mást nem kell csinálj, mint tetted multikatona korodban.
Úgyhogy ha azon gondolkozol, belevágj-e a szabadúszó létformába, ezt ne vedd fel a listádra, se pro, se kontra oldalon. Személyes márkát építened kell - vagy legalább ne rombold le, épül az magától is.
De eladnod nem kell. Abszolút nem. Majd eladja magát.
Ha ez a téma nálatok is élő
Családi cégek és vezetői utódlás: hogy az átadás ne a cég rovására menjen.
Nézd meg arrow_forwardGeorge T. Doran tehet az egészről! Mennyire könnyű lehetett előtte, mikor csak pergett egyik év a másik után. Szépen folytak tovább a megszokott rutinok, az eredmények jöttek (vagy sem), csak csinálták tovább, amit kellett. Nem volt divatja az okosabbnál okosabb célkitűzéseknek.
person nzsofiy2y today 2017-01-03Dr. Albert Ellis egy amerikai pszichológus fenegyerek 1955-ben alkotott egy modellt. Az ABC modell arra a feltevésre épül, hogy az embereket nem az őket érő negatív események teszik szomorúvá, dühössé, ingerülté stb., hanem azok a belső lélektani mechanizmusok, amelyekkel a külső eseményeket kezelik. Ezeket a mechanizmusokat irracionális hiedelmeknek nevezi, és mint a hit, ezek a hiedelmek is mélyen az identitásunkban gyökereznek. Az irracionális hiedelmeinket kategóriákba sorolta Ellis, melyek a Szörnyülködés (rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be; van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg stb.), Alacsony frusztráció tűrés (bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük) Kategorizálás, hasonlítgatás (ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk), és végül a kedvencem a dogmatikus követelések:
person Bezerédy Herald Balázs ACC today 2017-01-29Az elmúlt 10 évben nem volt 5 olyan egymást követő nap, hogy ne olvastunk volna valamit az énmárkáról. Személyes márka, personal branding, énmárka, hívjuk ahogy akarjuk, de megtanultuk, hogy e nélkül élni sem érdemes.
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-05-13Szomorúan látom, hogy kevesen olvassátok a könyvajánlókat, de nem adom fel! A férjem is ilyen, van egy könyve, amit 7 éve mindenhova magunkkal viszünk, többet utazott szegény kötet, mint Madeleine Albright, de még egyszer se nyitotta ki.
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-12-19Köztünk szólva: havonta egy levél CEO-nk, Dorka tollából, vezetésről, csapatokról és AI-ról.