Aztán coach lettem és elkezdtem utánaolvasni, hogy kellene ezt csinálni hivatalosan. Eldöntöttem, hogy saját vállalkozásba kezdek. Elolvastam négyezer könyvet a personal brandingről, company brandingről, szegmentáltam, tipográfiát tanultam, keresőmotorokat elemeztem, social media stratégiát alkottam. És közben beleégett a fejembe, hogyan is építsek mindehhez még erősebb személyes márkát, hogy aztán magamat minél hatékonyabban és hatékonyabban tudjam eladni.
Ennek hatására elértem azt, hogy ami egykor könnyen ment, most gyomorgörcsöt okozzon. A hátamon felállt a szőr, ha arra gondoltam, megint el kell adnom magam egy új rendezvényen, tárgyaláson, akárhol. Végül coacheeként bevittem egy ülésre, megdolgoztuk, és megint nem lettem előrébb. Aztán coaching után, otthon, megvilágosodtam. Ez egyébként jellemző része egy jól sikerült coaching folyamatnak, hogy az érdemi dolgok nem az ülés alatt, hanem két ülés KÖZÖTT történnek. Ebből látszik, hogy az ügyfél dolgozik, nem a coach.
Arra jöttem rá, hogy a személyes márkaépítő cikkek, könyvek, mind-mind azt magyarázzák beléd, azért kell személyes márkát építened, hogy eladd magad. De nem ezért kell, nem kell magad eladni. Ahogy céges köpönyeg alatt sem kell, a saját céged köpönyege alatt sem.
Nem eladni kell magad, hanem üzletet kell kötnöd. Nagyon nagy különbség. Ami valahogy más színeiben evidencia, a sajátodéban már nem olyan egyszerű. Nem kell porszívóügynökként üvöltözni, hogy ki vagy Te, mert csak messzebbre fog menekülni mindenki. Hanem üzletet kell köss.
Adsz valamit, cserébe kapsz valami egyebet. Tapasztalatot, pénzt, sikert, ismertséget, tudást, másik szolgáltatást, bármit. Rajtad múlik, mit sikerül elérned a tárgyalás folyamán. Semmi mást nem kell csinálj, mint tetted multikatona korodban.
Úgyhogy ha azon gondolkozol, belevágj-e a szabadúszó létformába, ezt ne vedd fel a listádra, se pro, se kontra oldalon. Személyes márkát építened kell - vagy legalább ne rombold le, épül az magától is.
De eladnod nem kell. Abszolút nem. Majd eladja magát.