Minap megint belefutottam egy kétszázezredik cikkbe a komfortzónáról, az egyik - egyébként általam kifejezetten szeretett - női portálon. Félig reklám volt, lehet, szimpla branded content, de amit írt, akkor is kihúzta a gyufát. Vagy ahogy édesapám szokta mondani: feszegette a pofonosláda tetejét.

Észosztós bejegyzés lesz, bocsánat. Mérges vagyok.

A cikkben megint a szokásos hype, milyen haladást tudunk elérni, micsoda döbbenetes eredményekre leszünk képesek, amint kimozdulunk a komfortzónánkból. Ami pont abból áll, hogy mindent hátrahagyunk és elutazunk egy egzotikus helyre, lehetőleg egyedül. Közben mászhatunk hegyet, zarándokolhatunk, alhatunk függőágyban a dzsungel közepén és kész. Kinn is vagyunk a komfortzónából. 

Hogy is kell ezt elképzelni: az a szép piros kör, na az ott a te komfortzónád, az a körülötte levő zöld téglalap meg az a terep, ahova ha ráteszed a lábad, végre kimozdulsz a piros körből, akkor majd ott, na majd ott fejlődni fogsz. 

 

Majd ott megtörténik a csoda, majd ott hirtelen minden megváltozik és szárnyakat kapsz. Ne már.

 

komfortzona_2.jpg

 

Egyébként ehhez hasonló ábrával egész sok helyen lehet találkozni, még szakirodalomban is. Csak ott azért ennél részletesebb tevékenységet is elvárnak néha, mint elmenni két hónapra valahova messze. 

Ezzel az egésszel több problémám is van, számszerűen 3. 

 

1. Nem az a komfortzóna, ahol van fűtés.

 

Nem attól fogsz kimozdulni belőle, hogy elmenekülsz, hogy olyan helyre mész sátrazni, ahol nincs meleg víz. Nagyon nem. Vagy hogy felmondasz és hátra hagysz csapot-papot. Ez esetben legtöbbször nem a komfortzónádat hagyod el, csak a józan eszedet.

Ráadásul mindenkinek máshol kezdődik a komfortzónája, például az enyémben kifejezetten benne lenne, ha sátorozhatnék valahol hat hetet tök egyedül egy dzsungelben. Úgyhogy ne gondoljuk már azt légyszíves, hogy attól még, hogy úgy döntesz, tonhalkonzerven fogsz élni 22 napig Afrikában (ezt már próbáltuk, igaz, Dodó?:) a szerk.), vagy bakancsot húzol és elmész az inka ösvényre, akkor te már rögtön mekkora haladást fogsz elérni az életedben.

Nem fogsz. Jól fogod magad érezni, lesz ezerésegy szuper élményed, úgyhogy csináld. Mindenképpen. De ettől bármiféle maradandó lelki fejlődést várni, háát. Mondjuk, hogy optimista. És akkor még finom voltam. Élettapasztalatot, a világképed színesítését, rugalmasságot, új barátokat, kalandot, azt kaphatsz. De ezeknek semmi köze a komfortzónádhoz. A piros kör közepén ülve is megszerezheted mindezt.

 

2. A komfortzóna elhagyása csak akkor számít, ha tudatosan teszed.

 

A fenti példából kiindulva, ha kirúgnak és elmész a maradék pénzedből világgá, az nem az. Ha bejelent a barátnőd powerjógára, ami után szupert fogtok salátázni, az sem.

Brutális különbség van a között, hogy tudatosan lépsz ki a komfortzónádból, vagy kisodródsz, kilöknek, kisegítenek. Például ezért sem javasolt coachot venni ajándékba, ugye :).

Majd akkor fogsz fejlődni bármit is, ha rájössz, hol a komfortzónád, és akarattal lépsz ki belőle. Mert a tied nem ott van, ahol az enyém. Vagy a feleségédé. Vagy a barátodé.

 

3. Nem elég kilépni, meg kell tanulni kijárni. Minden áldott nap. 

 

A fenti két pontnak megfelelően összeszeded magad és először mész le futni. Előre megfontolt szándékkal, tudatosan, egyedül, kiléptél a komfortzónádból, jól is esett. Másnap esik az eső, nem mész sehova. Harmadnap fáj a hasad, nem mész sehova. Negyednap a gyerek hasa fáj, nem mész sehova. Ismerős? Na ezért nem ér fabatkát sem, ha egyszer lépsz ki a komfortzónádból. Pont annyit fog számítani az életedben, mint amennyit az egészségeden javít az, ha egyszer elmész futni. Semmit. Az égadta világon semmit. 

Meg kell keresni a kijáratot és kinyitni az ajtót. Kimenni, visszajönni. Megint kimenni. Minden nap, minden helyzetben. Keresni, hol vagyok kényelmes, hol süppedek lefele, hol keresem a könnyebb utat, hol teperek vissza a piros zónámba, olyan gyorsan, ahogy csak a lábam bírja. Levegőt venni, megint kinyitni az ajtót és visszamenni, kimenni a zöldbe.

Nem azért, mert ott azonnal fejlődni fogsz. Nem fogsz. A komfortzónán kívül nem történik semmi. De mialatt ki-be járkálsz, megjegyzed, hol az ajtó. Hogy nyílik. Napról napra könnyebben. Míg el nem éred, hogy nyitva maradhasson. És úgy jársz ki-be, hogy már nem is fáj. Már jó kinn is. 

Akkor és ott, fejlődsz.

És a fejlődéssel mi történik? Megnő a komfortzónád, megnő a piros kör. Hiszen már jó kinn is. Na akkor kell rajzolnod egy új ábrát, egy nagyobb piros kört, és egy nagyobb zöldet. És mehetsz megkeresni, hol van az új piros kör széle.

Hol az új kijárat, hol az új ajtó.

 

5611403342_7887721140.jpg

 

FACEBOOK, INSTAGRAM, LINKEDIN, JÖSSZ?

 

Megosztom

Ajánlott cikkek

Hírlevél feliratkozás

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. More information. cancel