Az öltöny, amit ma viselek, Alan Flussertől származik. A szabása jellegzetesen nyolcvanas évekbeli, ami azonban nem más, mint a harmincas évek stílusának modernizált változata. Az eredeti fazon kétsoros, széles, tömés nélküli válla van, és enyhén karcsúsított. Puhán bukó gallérjának körülbelül négy hüvelyk szélesnek kell lennie, s a csúcsának mintegy a mellszélesség háromnegyedéig érnie.

Az ilyen spicces rever voltaképpen csak kétsoros zakóhoz illik, ez esetben viszont általában sokkal elegánsabbnak tartják, mint a lekerekítettet. Mélyen elhelyezett zsebén kétkaréjú plattni – fölötte mindkét oldalt bevágás, amibe keskeny szövetcsík van bevarrva.

Négy gombja mélyen ülő négyszöget alkot; fölötte, ott, ahol a két gallér egymásba borul, két további gomb. A nadrágon széles berakás; bőre van szabva, hogy mintegy folytassa a széles mellű, bő zakó vonalát. Az övrész elöl kissé magasabbra van szabva, mint hátul. A nadrágtartót gombok rögzítik. A pöttyös selyem nyakkendőt a Valentino Couture tervezte. Cipőm krokodilbőr mokaszin, A. Testinotól.

alan-flusser-2-aos.jpg

Hogy lebuktat-e a fenti szövegben a nyolcvanas évek, azt nem tudom, mindenesetre a fenti pár sor valóban nem rólam, hanem Patrick Bateman-ről, az Amerikai psycho főszereplőjéről szól.

Az azonban, hogy coachként miben kell lennem, éppen annyira kérdés, mint hogy pszichológusként mit viseljek. Én ugyanis, szemben Bateman-nel, nem rendelkezem elképesztő ruhatárral, reggelente gyorsan öltözöm, s mivel a szabadúszó életmód sok rohangálással, közlekedéssel és a legkülönbözőbb irodákkal, kávézókkal és éttermekkel jár, ezért leginkább a kényelemre utazom.

Sok egyéb különbség is van természetesen köztem és Bateman között, de ennél többet erről nem szeretnék beszélni, aki olvasta a kiváló könyvet vagy látta a kevésbé kiváló, de még mindig nagyon jó filmet Christian Bale-lel a főszerepben, az azért úgy nagyjából sejtheti.

image.jpg

Mindez azonban, mármint a ruhatáram szűkössége és az öltönytől való irtózásom, sajnos azzal a következménnyel jár, hogy általában nem leszek egy lehelettel elegánsabb az ügyfeleimnél, sőt.

Inkább két lehelettel alatta leszek ügyfeleim eleganciájának, így viszont a munkám iránti alázatnak és az ügyfeleim iránti tisztelet kifejezésének bizony más módját kell találnom.

Szóval bízom abban, hogy még ha egy Valentino Couture tervezte nyakkendő is találkozik a farmer-feltűrt vászoning kombóval, akkor sem ez, hanem inkább a szakmaiság, a nyitottság és a megértés, a másik befogadásának igénye köti össze a coachot és a coacheet.

Hogy ez tényleg így van-e, azt az idő dönti el.

Ha mégsem ezen múlik, akkor elegáns ruhát még mindig jóval könnyebb vásárolni, mint szakmai hitelességet.

 

Ha te még mindig ott tartasz, hogy azt hiszed a kétsorostól fogsz gyorsabban feljebb jutni a ranglétrán, javasolhatok egy coachot? Valentino nem lesz rajta.

 

képek: https://static.businessinsider.com, http://www.bluemaize.net

Megosztom

Ajánlott cikkek

Hírlevél feliratkozás