Nagy-Józsa Dorottya ACCA téma legnagyobb szakértője hazánkban coach kollégánk, Csatlós Csilla ACC üzleti coach.
Szóval van ilyen, Csilla? Létezik olyan, hogy valaki kicsit ki van égve?
Természetesen igen. A kiégés több fázisos folyamat és hogy még szebb legyen a fázisok keveredését is sokszor tetten lehet érni. De pont ez benne a jó. Ha valaki ismeri a tüneteket, magát a folyamatot könnyen észleli magán, képes felismerni hogy hol tart. Ha képes azt észlelni, hogy hol van az a pont, ahol már érezhetőek a kiégés tünetei, akkor könnyebb visszalépni kettőt és újratervezni a dolgokat. De nagyon fontos, hogy aki kicsit ki van égve és nem változtat, az egyre jobban belekerül a folyamatba és egy idő után onnan saját maga már nem tud kijönni.
Honnan tudhatjuk biztosan, hogy valaki kiégett?
Én biztosat nem nagyon mernék mondani még úgy sem, hogy több száz esetet coacholtam ebben a témában az elmúlt években. Mindenképpen tesztet szoktunk nézni, hogy lássuk merre tart a folyamat, aztán lehet haladni pontról pontra a megoldásokkal.
- krónikus fáradtság, ami nem múlik el akkor sem, ha rápihenünk
- motiválatlanság, lelkesedés elvesztése, amelyből nem hoz ki egy újabb kihívás, érdekes feladat sem
- teljesítményromlás, amely állandósul
- feledékenység, sorozatos hibák magánéletben is
- kedvetlenség, amely akár a magánéletben is megjelenik
- cinizmus, folyamatos kritizálása a világnak, az embereknek
- félig üres pohár érzés, amikor semmi nem tud tartós örömet okozni, mindenbe belekerül egy de ...
- rágódás a nem vagyok elég jó témán, önmagunk szakmai megkérdőjelezése
- szokatlan fájdalmak és testi panaszok megjelenése, amelyeknél kiderül, hogy nincs szervi ok
Tipikus tünetek, amelyek észlelése kapcsán el kell gondolkodni a dolgainkon, azt szoktam mondani gyors tesztként, ha ezekből három megvan akkor tüzetesebben nézni kell, hogy nem kiégéssel állunk-e szemben:
- elegem van az emberekből érzés
- ha fejben gyakran felmondok a munkahelyemen
- visszaépítem a szociális kapcsolataimat, kihúzom magam a társasági programokból
Mik azok a leggyakoribb tévhitek, amikkel találkozol a téma kapcsán?
A legjellemzőbb, hogy a felelősséget sok helyen kizárólag a munkahelyre teszik. Nyilvánvaló, hogy a burnoutban jelentős szerepe van a munkahelyi kultúrának, sajátosságoknak, de nem lehet nem figyelembe venni az egyén szerepét. Ha van önreflexióm, ha látom magamon, hogy gond van, ha túl vagyok terhelve, az én dolgom határokat húzni, segítséget kérni és nem tolhatok minden felelősséget a munkáltatóm nyakába.
Tipikus tévhit, hogy a kiégés a „gyenge” emberek állapota, és stabil emberrel nem fordulhat elő. Illetve a kedvenc tévhitem, hogy a kiégés megoldása az, hogy fel kell mondani, új munkahely, új környezet kell és megoldódik.
Volt alkalmam látni olyan vezetőt, aki testi tünetekkel terhelten volt már kiégve és azt tanácsolták neki menjen másik munkahelyre. Felmondott és az új helyen három hónap múlva még rosszabb állapotba került. Odébb állni és a dolgokat ugyanúgy csinálni nem hoz változást.
Előfordul, hogy olyan jön Hozzád kiégés címszóval, akiről aztán kiderül, hogy szó nincs a burnoutról?
Jogos kérdés. Abszolút előfordul. A pozitív ellenpélda mikor valaki átmenetileg rossz passzban van, nem úgy mennek a dolgai mint máskor és azt hiszi burnoutja van, de nincs. Ezek a gyorsan javuló dolgok, itt talán csak az kell, hogy valaki mutassa nekik kivülről a helyzetet, amibe belekerült és a tisztánlátás, helikopter nézet meghozza a gyors megoldásokat. Az utóbbi időben viszont nyilván az ügyfelek számának növekedése miatt is többször előfordult már a negatív ellenpélda is, hogy valaki azt hitte, hogy burnoutja van, de a tünetei nekem már depresszióra utaltak. Őket csak gyanú esetén is mindig pszichológushoz küldöm és sajnos csekély önigazolás számomra, hogy nem tévedtem egyik esetben sem. A burnout és a depresszió elkülönítése nem egyszerű dolog, de a megoldásban nagyon fontos, hogy ez utóbbi kezelése orvosi kérdés, coachként nem felvállalható, még akkor sem, ha vannak coachok, akik ezt hirdetik, hogy értenek hozzá.
Gondolom nincs kutatás erre, de Te a praxisod alapján mit tippelsz, kiknél a leggyakoribb a kiégés?
Sokan azt hiszik, hogy a kiégés a vezetők „kiváltsága”. Nem az, kiéghet egy kertész, egy mosogató és lényegében akárki, sőt olvastam tanulmányt burnout állapotról GYES-en lévő kismamáknál is. Nem függ végzettségtől és betöltött munkakörtől. Én inkább azt szoktam mondani, hogy az egyensúlyok tartós felborulása.
Ami egy tartós megfigyelésem, hogy a nőknél jóval előbb villan be a piros lámpa és hamarabb kérnek segítséget. A férfi ügyfelek általában már akkor jönnek, amikor jóval előrehaladottabb a folyamat és fizikai panaszaik is vannak ( alvászavar elsősorban).
A praxisomban egyértelműen azt látom, hogy veszélyeztetettebbek a maximalista emberek, az önbizalomhiányos emberek az alacsony érzelmi intelligenciájúak is, valamint azok, akiknek a munkahelyi nehézségek mellett magánéleti nehezítő körülményük is van. Ez utóbbi kombináció majdnem biztos esély a kiégésre.
Ha kifejezetten a területre vagyunk kíváncsiak, akkor a banki szféra, az IT szektor, a kreatív szakmák többször jönnek, és általában ki merem mondani, hogy a multinacionális cégeknél dolgozó vezetők, középvezetők veszélyeztetebbek. Náluk a burnouthoz vezető leggyakoribb ok az extrém teljesítménykényszer, sokszor elmondják, hogy olyan elvárások vannak, amelyek teljesíthetetlenek.
Hogy kell ezt elképzelni, mennyi időt vesz igénybe egy burnout kezelése?
Vannak akik eljönnek egyetlen napra detox coachingra, átnézzük a helyzetet, megoldási tervet készítünk és szépen maguk haladnak, én már csak követem a folyamatot. Szokták mondani, hogy kiakasztó érzékkel jelentkezem utánakövető kérdéssel náluk mindig pont akkor, amikor szükség van rám.
Másoknál főleg ha a kiváltó okok összetettebbek 4-5 alkalommal is találkozunk.
Amit még fontosabb mindig hangsúlyozni, hogy alapvetően az ember magát hajtja bele ebben a helyzetbe, ergo nagyon lesarkítva képes lenne maga is kijönni belőle. Én csak a kísérő vagyok a folyamatban, egyfajta katalizátor, aki kiégésnél elsősorban provokatív módszerrel dolgozom, abszolút azzal a céllal, hogy meglegyen az első alkalommal a nagy felismerés, hogy ezt így innentől nem lehet tovább csinálni.
Cégeknél egy napos workshoppal gyakorlatilag rendet lehet tenni a fejekben a téma kapcsán, megtanulják a tüneteket, a megoldási lehetőségeket és 12-15 főnél mindenkire jut egyéni figyelem is a témában. Jó lenne, ha a cégek végre látnák, hogy a megtartásban és a fluktuáció csökkentésben ez a téma kulcsfontosságú, energiát kell beletenni.
Tudunk valamit a burnout hátteréről? Mi játszhat benne nagyobb szerepet, lehet valakinek hajlama erre? Genetika? Környezet? Mit tapasztalsz?
A háttér nagyon érdekes kérdés. Azt gondolom, ahogy a korábbi kérdésnél már szó volt a veszélyeztetettebb csoportokról, hogy a kialakulás valószínűségében nagy szerepet játszanak a személyiségjegyek. Azt, hogy genetikai érintettség van-e a kérdésben itthon még nem vizsgálta senki, de mivel a burnout most lett hivatalosan betegségnek nyilvánítva, a jövőben ez nyilván vizsgálva lesz.
A környezet szerepe az, amivel nem foglalkozunk eleget. Az a fajta felelősségérzet, hogy egy csapatban, családban, vagy bármilyen kisebb társadalmi egységben fontos lenne figyelni a másikra. Látni és jelezni, ha valaki kedvetlen, ha megváltozott a viselkedése, vagy látjuk, hogy régóta nyomja valami a lelkét.
Egy érzelmileg nyitott közösségben ez hamar kibukik és lesznek rá hatékony reakciók, de személyes tapasztalataim szerint például a multinacionális környezetben szinte elfogadott, hogy valakin kiégéses tüneteket észlelnek huzamosabb időn keresztül. Pedig, ha tisztában lennének azzal, hogy egy átmeneti gondokkal küzdő kollégának segítséget adni mindig sokkal jobb a cégnek, mint elveszíteni, fejvadászt fizetni, betanítani a helyére valakit talán több hangsúly lenne ezen a kérdésen. Sokan nem tudják azt sem, hogy bizonyított tény, hogy egy hosszabb ideje a kiégéstől szenvedő kolléga abszolút képes kollektív kiégést létrehozni a csapatban ahol dolgozik.
Csilla, hajlamosak az emberek visszaesni a kiégésbe? Vagy ez egyszer jön, egyszer megy?
A csúcstartó ügyfelem egy olyan vezető, aki miután átnéztük mi a folyamat és hogyan zajlik, konstatálta, hogy ki van égve, majd két nappal később írt nekem egy levelet, hogy 20 éves vezetői pályája alatt itt és itt és itt volt kiégve, szám szerint négyszer. Ez az élő példa, hogy azért ez nem egy bárányhimlő, hogy elkaptam, kialakult a védelem és onnantól meg vagyok mentve egy életre. A burnout bármikor bekövetkezhet és ismétlődhet is. Annyi előnyünk lehet, hogy aki már volt benne és van némi önreflexiója, be tudja húzni a vészféket mikor megint hibázni készül.
Mit tanácsolsz azoknak, akik a fentebb leírtak alapján azt sejtik, hogy közelednek a diagnosztizálható burnout fázisáig?
Foglalkozzanak vele, ne söpörjék le, hogy majd rendbejön. Magától nem szokott rendbejönni. A munka-magánélet egyensúly tartós felbomlása biztosan kiégéses tüneteket fog eredményezni hosszú távon. Nekem abszolút belefér, hogy egy ember egy projekt, vagy nagyobb megbízás miatt pár hetet extrém tempóban dolgozik és felborulnak az egyensúlyai. Ha tudja, hogy ennek van eleje és van vége, akkor nem lesz tartós egyensúlyvesztés, azaz az egyensúly önműködően helyreáll. Akkor van gond, amikor ez nem történik meg.
A burnout nem sétagalopp, képes teljesen tönkretenni egy ember életét, akár a válásig, depresszióig, munkahelyvesztésig. Kár megvárni, jobb előtte cselekedni. A weboldalamon mindenki talál burnout tesztet, meg lehet csinálni, első szembesítésképpen.