Gondjaink vannak az „idővel”. Amikor Y-onkat coacholok gyakran találkozom olyan témákkal, amik így vagy úgy kapcsolódnak valamiféle sürgetettség érzéshez:
Már itt és itt kéne tartanom, de még csak itt tartok. Vagy azzal, hogy már egy éve dolgozom ugyanannál a cégnél, mi lesz most?
Persze tudom, hogy mindenki előre akar jutni és lehetőleg negyven évesen már a befektetéseiből élve Honopu Beach-en gyermeki önfeledtséggel élvezni azt, ami épp jön. A fenti cél eléréséhez is érdemes józanul építkezni, belátva, hogy bár vannak harminc éves multimilliomosok, de olyan kevesen, hogy azokat a világon mindenütt név szerint ismerik. Azért ez elgondolkoztató, nem?
Ahogy azon is érdemes elgondolkozni, hogy anatómiailag mindenkinek hozzávetőlegesen két hétre van szüksége ahhoz, hogy egy új idegpálya kiépülhessen az idegrendszerében. (Ezért időzítjük coaching üléseinket legfeljebb két hetes sűrűséggel.) Hogy átlagosan hét év kell az összes sejtünk megújulásához.
Akármennyire is pörög körülöttünk minden, az emberi hardware csak nagyon lassan változik.
Vannak dolgok, amikhez idő kell, ha tetszik, ha nem.
Persze a gyors és a lassú relatív fogalmak. Beszélgettél már paleontológussal? Amikor Stephen Jay Gould-tól megkérdezték, hogy mennyi idő kellett ahhoz, hogy a földi élet magához térjen a dinoszauruszok kipusztulása után, a következőt válaszolta:
„ Öt-tíz millió év alatt nyeri vissza az erejét. Természetesen sohasem a nulláról kell újraindulnia. Az emlősök például túlélték a 65 millió évvel ezelőtti katasztrófát; tízmillió évvel később már erejük teljében voltak. A fejlődés időnként nagyon is gyors.”
Stephen Jay Gould- Beszélgetések az idők végezetéről, Európa kiadó
Tehát mindenki nyugodjon le a p****ba, a fejlődés időnként nagyon is gyors!
Bár a türelem nagyon fontos érték, de az idő vagy érlel, vagy rohaszt. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy azért maradunk egy helyzetben, egy munkahelyen, vagy pozícióban, mert apró léptekkel építkezünk, vagy azért mert beragadtunk. Ennek megítélése sokszor nagyon nehéz és igazán józannak, ha úgy tetszik bölcsnek kell lennie annak, aki mindig meg tudja ítélni, hogy adott helyzetben mozdulni kell, vagy várni.
Megfejtés a játékelméletből
Martin Shubik híressé vált játéka, később pszichológiai kísérletek alapja, a dollárárverés. Eladó egy dollár, a kikiáltási ár egy cent. Az árverésen azonban nem csak az fizeti ki az egy dollár árát, aki a legmagasabb licitet adta, hanem a második legmagasabb árat kínáló is anélkül, hogy megkapná a dollárt. Ettől a kis csavartól nagyon nehéz kiszállni licitálásból, mert a második legmagasabb árat kínáló belekényszerül a veszteség minimalizálásba. (Ha én 99 centet kínáltam, valaki viszont pont egy dollárt, akkor nekem érdemes 1 dollár 1 centet kínálnom, hogy elvigyem az egy dollárt, mert így csak 1 centet vesztek, szemben a 99 centtel.) Ebből adódóan jóval egy dollár fölötti értéken ütik majd le az egy dollárt úgy, hogy a nyertes is és a második legmagasabb licitet kínáló fél is jelentős veszteséggel száll ki.
Hosszú távon csak egy nyerő stratégiát igazol a játékelmélet: a játék elején el kell dönteni, hogy mekkora lesz az a legmagasabb licit, amit még hajlandó vagyok megtenni, és ami után mindenképpen kiszállok.
Döntsd el előre, hogy hol fogsz kiszállni és egyben azt is, hogy meddig fogsz kitartani.
A fejlődéshez idő kell - igen, még a Te fejlődésedhez is - de vigasztaljon, hogy a fejlődés időnként nagyon is gyors, 10 millió év alatt Földünk emlős faunája is összeszedte magát!
Ha ez nem vigasztal, akkor kövess minket a FACEBOOK-on!
képek: http://envagyok.info/a-turelmetlenseg-gyogyithato; https://www.indiegogo.com