Kellene írnom egy blogbejegyzést, hiszen mégiscsak olvasók tízezrei számítanak rá nap mint nap, és már tegnap is elblicceltem! Helyette viszont voltam egy meetupon, ahol több szabadúszó gondolkodóval együtt éppen a 3D nyomtatás etikai kérdéseiről beszélgettünk. Nekem például ízlik a szintetikus hamburger, de ha a nagymamámat kérdeznétek, inkább vesszenek a marhák, csak ne együnk műanyagot!
Anno, az első Future Work Festivalon még elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez lesz a természetes - de azt sem gondoltam volna, hogy a gyerekeimet már önvezető autók viszik suliba. Imádják pedig, mint ahogy az itthoni takarító robotokat is, és nem, a gépek nem gőzöltek be és nem támadtak rájuk miután öntudatra ébredtek.
Milyen áhítattal hallgattam a panelbeszélgetésben, hogy egy fiatal tervezőnek nem csak a funkcionalitás, hanem az esztétika is fontos - igenis legyen szép az a radiátor, ha már egész életemben melegíti a házamat!
A mai anyukák nem is értik mitől féltünk, amikor felbukkantak az első fiatalok, akik hivatásos e-sportolónak vallották magukat. Manapság szinte nagyobb esemény egy-egy online bajnokság döntője, mint az olimpia - és mind megtanultunk az online közösségekben élni! Aki akkor nem tudta megfogalmazni, mi a munkája pontosan, mert annyi minden érdekelte és annyi mindent csinált, az legjobb esetben is a "keresi magát" kategóriába esett. (És közben valójában azt gondolták róla, hogy munkakerülő, link, lusta.)
Ma meg hülyének néznek, ha csak egy munkahelyed van, ahová ráadásul minden nap bejársz.
Persze én könnyen beszélek innen a portugál tengerpartról, a virtuális irodámból. Most fél évig itt élünk a családommal, iszonyat olcsó utazni, és pont kifogtunk egy jó kis közösségi lakást is. Ha belegondolok, hogy huszonévesen még az albérlet.hu-n keresgéltem a kiadó lakásokat! Ma csak beírok egy-két paramétert a flatscannerbe és a világ bármely részén perceken belül megtalálom a nekem valót.
De ugyanez igaz a munkára is. Végre nem hiszik a cégek, hogy nekem kellene meggyőznöm őket, alkalmas vagyok a meghirdetett pozícióikra. A LinkedIn profilom és a személyes képességeim alapján naponta több száz ajánlatot kapok. De ez nem csak rám igaz: a mai fiatalok már inkább kitalálják, mivel szeretnének foglalkozni felnőttként, hiszen olyan gyorsan változik a világ, hogy közel sem minden szakma volt ismert már az ő gyerekkorukban.
Régen féltünk ettől, ma kihasználjuk az előnyeit. Nem lexikális tudást tanítanak az iskolákban, hanem együttműködést és alkalmazkodókészséget, és ami a legfontosabb: nem hagyják elveszni a gyermeki kreativitást. És arra is régen rájöttünk, hogy nem a diplomák száma, hanem a valós tudás teremt hozzáadott értéket...
Kicsit nagyzolósnak hat így leírva, de tényleg átéltük a 4. ipari forradalmat. Az én gyerekkoromban még betárcsázós net és vonalas telefon volt, és örültem, hogy az első nyári fizetésemből tudtam venni egy mobilt, aminek egysoros kijelzőjén ment az sms-ezés. Na meg a "hárommásodpercezés" a'la Westel. Ma meg vigyáznom kell mire gondolok, miközben a fejemen van a Google szemüveg, hiszen a gondolat-üzenetek elküldése előtt csak egyszer kér jóváhagyást a kütyü!
Na és a robotok? Igen, mindenhol ott vannak. Itthon, az utcán, a közintézményekben, a munkahelyen.
Voltak nehéz időszakok, és sokan veszítették el a munkájukat - viszont végre eljutottunk oda, hogy a világ országai együtt kezdtek el gondolkodni a probléma megoldásán. És lett megoldás, lettek ingyenes átképző programok, világméretű felmérések arról, milyen szakmákra kell felkészíteni a jövő generációit, generációs minisztérium. A jövőkutatás és az exponenciális technológiák megismerése az óvodától kezdve a tanmenet része. Végre tudatosan gondolkodunk!
Ja, és a legjobbat még nem is mondtam: a gyerekeim már minimum 100 évig fognak élni.
Mert egészségesen táplálkoznak kiskoruktól fogva, mert sportolnak, mert szenvedélyből dolgoznak és nem végeznek nehéz fizikai munkát. Ők sem, és senki más sem. Az orvostudomány pedig messze fejlettebb, mint akár csak az én fiatalkoromban.
Túl rózsaszín, naiv, utópisztikus, hülyeség? Lehet. Én viszont inkább egy ilyen jövőt szeretnék elképzelni, nem Sarah Connorét...
Ha te még egyáltalán nem tudod elképzelni magadat 10 év múlva, segítünk! Addig is olvashatsz, láthatsz minket itt, itt és itt.
képek innen: Future Works Festival hivatalos; https://www.newscientist.com/, http://www.internetfestival.it/en/ttour/keep-calm-and-love-robots/,http://www.womenonbusiness.com