Egy elefántszor semmi, az nem egy elefánt, hanem semmi.

Kistesóm kerek 15 hónappal fiatalabb mint én, de jogász szegény, én meg kocka vagyok, úgyhogy őt kérték hogy segítsen nekem, ha verset kell elemezni, és engem, ha neki kellett elmagyarázni a matekot. 

Dehát reménytelen volt, mert hetedikben, vagy ki tudja hányadikban sem árt, ha az ember tud összeadni, csak hát arra elfelejtették őket megtanítani. És ha a tesóm meglátott a gyök alatt egy nullát, hiába volt az éppen összeadva valamivel egy zárójelbe ültetve, akkor azt mondta, hogy ez így egyben értelmetlen, mert megtanították neki, hogy gyök alatt nulla az értelmetlen. Innen jött a fenti mondásom, amit sokszor szoktunk idézni a családban:

"Egy elefánt meg egy semmi, az nem semmi, hanem egy elefánt." 

Na, akkor most lássuk ugyanezt szorzással!!

Egy elefántszor semmi, az nem egy elefánt, hanem semmi. 

Magyarán ha odaadsz a 800 emberedből 800-nak egy csodálatos AI-toolt (és adj!), ott nem a 800 teljesítménye fog sokszorozódni. Hisz sose dolgozott nálad 800. Hanem annyié, ahányan tényleg dolgoznak a szervezetedben. Nem vannak. Dolgoznak.

Az elmúlt hónapokban nagyjából harminc cégnél ültem olyan meetingen, ahol valaki - általában IT vagy HR oldalról, néha a kettő közösen, mert a felelősséget így könnyebb elosztani:)) - prezentálta, hogy megvan a licenc, kiosztottuk, mindenkinek van hozzáférése, és most akkor jöjjön a megtérülés.

Aztán jött a következő dia. És azon már nem volt semmi, nyilván.

Van egy MIT-s kutatás, ami tavaly ment körbe a szakmai sajtóban, és amit azóta nagyjából mindenki idéz, aki AI-ról beszél konferencián: a vállalati GenAI pilotok elsöprő többsége – 95% körül – nem mutat ki semmilyen mérhető hatást az eredménykimutatásban. Persze, hogy nem mutat ki.

És erre a legtöbb helyen az a válasz, hogy „még korai", meg „ez egy tanulási görbe", meg „a kultúránknak fejlődnie kell".

Én meg csak ülök ott, és arra gondolok, hogy nem. Nem korai. Nem is a kultúra.

Egyszerűen csak szorzol. És az egyik szorzótényező bizony sokszor nulla.

T.i. abból a 800 emberből - és most tényleg ne csináljunk úgy, mintha ez meglepetés lenne, Pareto óta tudjuk, hogy nagyjából 150-200 az, aki érdemi, előremutató, értékteremtő munkát végez. Ebből 20-40 az, aki tényleg húzza a szekeret. A többiek jelen vannak. Megcsinálják, amit kérnek. Jönnek, mennek, meetingelnek, státuszolnak, továbbítanak.

Ez nem gonoszság. Ez nem lustaság. Legtöbbször strukturális: az elmúlt tizenöt évben úgy építettük fel a nagy szervezeteket, hogy rengeteg pozíció keletkezett, aminek a fő outputja egy másik pozíció inputja, és a végén senki nem tudja megmondani, hogy hol lép ki ebből a láncból bármi, amit egy ügyfél megvenne.

Aki tart döntéshozatali tréninget (pl. mi!! Jót!! és sokat!! és angolul is!!:)) ), az tudja hogy a legkomolyabb első kérdés, amit az ügyfélnél tisztázni kell, hogy akiket döntéshozatali tréningre akarnak küldeni, vajon szoktak-e döntést hozni? Merthogy az esetek nagy többségében kiderül, hogy ja, nem. 

Most pedig te ennek a 800 embernek egyszerre adtál egy szorzót.

Az a 20-160 ember (céglelkesedés függvénye, megint milyen remek szó!!), aki eddig is dolgozott, most gyorsabban dolgozik. Ez lenne a te teljes ROI-d.

A többi 780 ember pedig ugyanazt csinálja, mint eddig, csak most szebb betűtípussal, hosszabb e-mailekben és sokkal magabiztosabb hangnemben. Ráadásul angolul is megtanultak!!:))

És ami végképp megöli a számokat:

Tegyük fel, hogy tényleg megspórolsz egy embernek heti négy órát. Szuper. Hol jelenik ez meg?

Hát sehol.

Az a négy óra beleszivárog a rendszerbe: lesz belőle egy plusz meeting, egy alaposabb belső prezentáció, egy hosszabb teams-szál, egy még részletesebb riport, amit senki sem olvasott. A megtakarított idő a legtöbb szervezetben nem megtakarítás, hanem újraelosztás - és mindig lefelé, a kevésbé értékes tevékenységek irányába.

Ha nem nyúlsz hozzá a folyamathoz, a létszámhoz vagy a scope-hoz, akkor az időmegtakarításod egy szépen becsomagolt illúzió. Megmértétek. Le is prezentáltátok. Nem lesz belőle pénz. Például azért, mert a sales-en speciel egy sem ül abból a 20-ból, szóval hiába lesznek szebbek, gyorsabbak a riportok és a beszámolók, ha zsírugyanannyi ügyfélnek adjátok el ugyanabból ugyanannyit.

Az AI el fog venni munkákat. Nem „átalakítja a szerepeket", nem „felszabadítja a kreatív kapacitást", nem „az emberi értékteremtésre fókuszál". 

Azok a pozíciók, amiknek az outputja szöveg, tábla, összefoglaló, koordináció és továbbítás, nagyon rossz helyen állnak. És a legtöbb nagyvállalatban ez nem 5%-a a létszámnak.

És pont ezért nem látod a ROI-t.

Mert a ROI nem attól jön, hogy 800 ember gyorsabban ír e-mailt. A ROI attól jön, hogy megszűnik 80 pozíció, amiről kiderült, hogy az elmúlt öt évben sem termelt semmit, csak eddig nem volt olyan éles a fény, hogy ez látszódjon.

Az AI nem termelékenységi eszköz. Az AI egy röntgengép.

Jó. Mi a terv?

1. Ne mindenkinek add oda. Először annak a 20-nak. Az a 20 ember, aki eddig is húzta - ők a te pilotod. Nem reprezentatív minta, nem keresztfunkcionális bizottság. Ők azok, akiknél az AI valódi szorzó, mert van mit szorozni. Mérd őket három hónapig, és utána beszélj skálázásról.

2. Mielőtt eszközt adsz, számold meg a folyamatot. Melyik az az öt folyamat a szervezetedben, aminek a végén tényleg ügyfél áll? Kezdd ott. Ha nem tudod ezt az öt folyamatot fejből felsorolni, akkor nem AI-problémád van.

3. A megtakarított időt vedd el. Ez a legkellemetlenebb pont, ezért olvassa ezt át mindenki gyorsan. Ha nem definiálod előre, hogy a felszabaduló kapacitás mire megy –> új piac, új termék, kevesebb fejszám, rövidebb átfutás –, akkor semmire nem fog menni. A default nem a hatékonyság. A default a bürokrácia.

4. Mérj outputot, ne adoptációt. A „hetente hány ember nyitja meg az eszközt" nem KPI, hanem önigazolás. Kérdezd inkább: rövidült-e az ajánlatadási ciklus, csökkent-e a hibaarány, nőtt-e az egy főre jutó árbevétel. Ha ezekre nincs adatod, akkor nem tudsz ROI-t számolni, csak hangulatot.

5. Nézz szembe a létszámmal – korrektül, de nézz szembe. Nem azt mondom, hogy rúgj ki embereket. Azt mondom, hogy ha a szervezeted 30%-a olyan munkát végez, ami két éven belül eltűnik, akkor most van két éved arra, hogy ezt az embereiddel együtt kezeld. Átképzés, belső mobilitás, őszinte beszélgetések. Vagy megvárod, amíg a piac kezeli helyetted, és akkor viszont már nem te fogod megválasztani, hogyan.

A legtöbb cég azért nem tud AI-ROI-t kimutatni, mert nem AI-projektet csinál. Szervezetfejlesztési projektet kellene csinálnia, amiben az AI történetesen egy eszköz. Csak az sokkal fájdalmasabb. Ott ugyanis nem licencet kell venni, hanem döntéseket kell hozni. Emberekről, pozíciókról, arról, hogy mit csinálunk tíz éve rosszul. A licenc olcsóbb. Én is értem, miért azt választja mindenki :)

De ha jövőre megint ott ülsz azon a meetingen, ahol a második dián nincs semmi, akkor tudd, hogy nem az eszközzel volt baj.

Az AI-od egy elefánt. Tényleg az. Hatalmas, drága, mindenki megbámulja, amikor behozzátok az irodába.

Csak épp egy elefántszor semmi az nem egy elefánt.

Hanem semmi.