Feleslegesen mentem be.

Nem az a típus. Inkább csendesen, szomorúan konstatálta, hogy majd két órát utazott oda-vissza.

Ezért.

Elpöfékelt egy csomó gázolajat. Mehetett volna villamossal is, de nem bírja ezt a tömeget, ráadásul bevallani is fél, de nem akar semmit elkapni.

Nem hiányozna még egy betegség.

Úgyhogy maradt a kocsi.

Persze nem ő fizeti, hanem a cég. Lesz majd vele meló is rendesen, a második kútnál volt egyáltalán gázolaj. Hát ment a másodikra, kért számlát, végighallgatta legalább a millásreggelit is. Majd magyarázkodhat a HR-en, hogy miért nem a kártyával tankolt, dehát ha nincs mit.

Negyed tíz körül állt neki így dolgozni, otthon meg már majd másfél órája nyomná, akkor csendesedik el a ház, a gyerekek már a suliban.

De ez még nem fájna ám. Csak amikor már hazafele rohant, és hívta a nagyobbat, hogy próbálja összeszedni a kicsit, mert biztos nem fog odaérni. De a rossebtől vannak ennyien megint mindenütt. Advent, persze.

Bezzeg az iroda üres. 

Akivel beszélni akart, ma mégse volt ott. Péter sem jött végül, pedig megígérte, csak lázas a gyerek, teamsen tartottak végül mindent.

Ülhetetett volna a konyhájában. Megrendelhette volna mára a szaloncukrokat otthonra, de nem merte, hogy nem ér haza, most meg már persze nem akciós.

Délután meg már nem tudja elintézni, mert rohan a gyerekekért.

Legközelebb nem megy be, mondta ki végül magabiztosan. Mindketten tudjuk, hogy nem igaz.

Gábor fog először felmondani, majd talán attól észbe kapnak. Ha elmondja, hogy ezért. Kiszámolta, hogy ha december 1-én beadja, még pont leketyeg az idei szabija, aztán a rezsicsökkentett téliszünet végén már kezdhet az új helyen.

Illetve otthon, mert más nem fog változni. Beszállítóhoz megy ráadásul, nem egy szép húzás, de kimaradt a versenytilalmi a szerződéséből, és ott már teljes remote van. 

Ott már teljes remote van. Istenem, de irigylem, nincs heti két nap kötelező, nincs heti három nap kötelező, nincs semmi. Egy kis iroda, az van. Csoportszobáknak hívják őket, mint mi régen az oviban. Olyan is, de legalább örülnek, ha néha látják egymást. Nem minden hétfőn. Nem is kell.

Legközelebb akkor sem megyek be - ismétli a mondatot dacosan, majd már persze visszakozik, hát szívesen bemegy ő egyébként, a többiek is jó arcok, de sose tudni ki lesz benn. Nem is ovi ez tudod, lassan olyanok vagyunk, mint a gimiben, mindenkinek hatszor temették már a majd-ismeretlen nagynénijét.

Kitalálunk bármit, csak ne kelljen feleslegen bemenni. 

Gyűlölöm a dugót.

Meg a hideg irodát.

Meg a 2490 hufos ebédet.

Aminek a végén ráadásul mindig megeszem a desszertet is, pedig azt sem akartam. 

Otthon könnyebb.

Lenne.

Lesz.