Amikor senki nem akarja a terméked
Dr. Joseph Lawrence 1879-ben kifejleszt egy fertőtlenítő folyadékot sebészi eszközök sterilizálására. Joseph Listerről nevezi el, aki az antiszeptikus sebészet egyik megalkotója. Lawrence azt gondolja: ez zseniális, a sebészek meg fognak őrülni érte.
Ez a Listerine. Csak senkit nem érdekel.
1881-ben átadja a receptet Jordan Wheat Lambertnek, egy helyi gyógyszerésznek, aki megalapítja a Lambert Pharmacal Company-t. Lambert is megpróbálja eladni. Reklámozza sebészeknek, majd 1895-től fogorvosoknak is – mondván öli a szájban a baktériumokat.
De továbbra sem megy.
Akkor jön a "mindenre jó!" fázis.
Lambert elkeseredésében elkezdi reklámozni a Listerine-t:
- Padlótisztítónak
- Korpás samponnak
- Dezodornak
- Nátha elleni szernek
- Torokfájás gyógyszernek
- És egyébként, szájöblítőnek is
1914-ben a Listerine lesz az első vény nélkül kapható szájöblítő az USA-ban. De még mindig senkit nem érdekel igazán.
1921-re a Listerine éves forgalma $115,000. Tragikus.
Lambert próbál mindent. És pont ezért nem sikerül semmi. Mert amikor egy termék minden problémára megoldás, akkor valójában semmire sem az.
És jön Gerard Lambert és a fordulat
Gerard Lambert, a tulajdonos fia 1920 körül rájön valamire: hagyjuk ezt így abba és fókuszáljunk EGY dologra.
Átlapoz egy régi orvosi folyóiratot, és talál egy szót: halitosis. Latinul "halitus" = lehelet, "-osis" = betegség. Szájszagot jelent. Senki nem használja. Tök ósdi kifejezés.
És pont ezért tökéletes.
Leckék a Listerine kampányból
1. Fókuszálj.
A Listerine évtizedekig próbált minden lenni mindenkinek. Sebészi fertőtlenítő, padlótisztító, korpás sampon, nátha elleni szer – pick your adventure.
Eredmény? Senki nem vette komolyan.
Gerard Lambert 1920-ban leszűkíti: a Listerine egy dolgot csinál. Szájszagot küzd le. Halitosis ellen véd.
2. Ha nincs probléma, csinálj egyet
A halitosis egy létező orvosi kifejezés volt, csak a kutya nem ismerte.
De a Listerine 1921-től elindít egy agresszív kampányt, ahol hirtelen mindenki szájszagos.
A Listerine nem azt mondta, hogy "használd a terméket, lesz friss szád". Azt mondta: "Ha nem használod, soha nem lesz párod, kirúgnak a munkából, és egyedül fogsz meghalni."
3. A félelem jobban motivál, mint a logika
Egyik leghíresebb kampányuk 1925-ből: Edna.
"Edna's case was really a pathetic one. Like every woman, her primary ambition was to marry."
Edna szép, kedves, okos nő. De always a bridesmaid, never a bride – mindig koszorúslány, sosem menyasszony.
Miért? Halitosis. És ami még rosszabb: ő nem is tudja.
Egy másik hirdetésben: "Can I be happy with him in spite of that?" – Lehetek boldog vele, annak ellenére?
Nem azt mondják, hogy a szájszag kínos. Azt mondják, hogy elpusztítja az életed.
A tanulság: Az emberek nem azért vesznek meg dolgokat, mert szükséguk van rájuk. Hanem mert félnek attól, mi lesz, ha nem veszik meg.
4. Adj orvosi nevet, és hirtelen mindenki komolyan veszi
A "szájszag" kb senkit nem érdekelt. De a halitosis? Az már egészségügyi krízis.
Orvosi kifejezés. Sürgős kezelést igényel. És van rá megoldás: Listerine.
A tanulság: A megfogalmazás számít. Ugyanaz a probléma, más keretek között = sokkal nagyobb value. A Listerine évekig árulta a "friss lehelet" témát. Senkit nem érdekelt. Aztán jött a "halitosis" és mindenki pánikolt.
5. A számok nem hazudnak
- 1921: $115,000 éves forgalom
- 1927: $8,000,000 éves forgalom
Ez 70x növekedés hat év alatt.
Egy termék, amit senki nem akart évtizedekig, hirtelen mindenki fürdőszobájában ott volt.
Az 1920-as évek végére a Listerine Amerika harmadik legnagyobb print hirdetője lett.
Mit tanulhatunk ebből ma?
A Listerine az egyik legbrutálisabb példája annak, hogy:
- Egy jó story jobban ad el, mint ezer funkció. A Listerine funkcióit senki nem vette (sebészi fertőtlenítő, padlótisztító, korpás sampon). A halitosis storytól mindenki pánikolt.
- A probléma értékesebb, mint a megoldás. Ha nincs halitosis, nincs Listerine sem. Évtizedekig próbálták eladni a megoldást különböző problémákra. Nem vette senki. Aztán létrehoztak EGY problémát, és bumm. Nyertek.
- A félelem marketingje működik. És nagyon jól működik. Ma ezt látod mindenhol:
- Antitranszpiránsok: "Ha izzadsz, nem fogsz tetszeni senkinek."
- Fehérítő fogkrémek: "Sárga fogakkal ki mer mosolyogni?"
- Vitamin-kiegészítők: "Fáradt vagy? Biztos hiánybetegséged van."
- A fókusz erő. Amikor a Listerine abbahagyta, hogy minden legyen (fertőtlenítő, padlótisztító, korpás sampon, nátha elleni szer, szájöblítő), és csak egy dologra koncentrált, akkor lett gigantikus.
- A megfogalmazás = perception = value. "Szájszag" ≠ "halitosis". De a második eladja a terméket. Az első csak egy tény. A második egy orvosi állapot, amitől rettegni kell.
A Listerine-nak kellett 40 év, hogy rájöjjön: nem a termék a fontos, hanem a probléma, amit megold.
És kellettek még évek, hogy rájöjjön: nem is kell létező problémát megoldani. Elég, ha létrehozol egy nagyon jót.
Na, adj magadnak hat és fél percet és írd össze gyorsan, hogy mit tanulhatsz a padlótisztítóból szájvíz példából, mert tuti, hogy van mit.
Megyek fel is mosok vele közben, egy próbát megér :)