Ezt tudjuk a millió cikkből, ami a témával foglalkozik. De van erre bizonyíték? Persze, hogy nincs. Van pár felmérés ugyan, de azért ezt eredménynek titulálni vakmerőség lenne - tekintve, hogy ma már azt is generációs felmérésnek hívják, ha megkérdezem valamiről a két tesómat, meg a szüleimet, átölelve ezzel 4 generációt.
Azt kell, hogy mondjam, hogy a mi itthoni tapasztalataink abszolút nem támasztják alá, hogy ebben bármi igazság lenne.
Mondom ezt Y-ként úgy, hogy nincs főnököm (férjem van, az igaz, az majdnem olyan rossz), és nem is hiányzik.
Dolgozunk lapos szervezetben úgy, hogy a középvezetés szinte teljesen hiányzik. Több ilyenünk is van, meg még hozzá egy nagy tucat egyéni ügyfél, startupper, bedolgozós digitális fél-nomád. Dolgozunk olyanban is, aki multinak néz ki, de húszfős startupnak érzi magát.
És az ügyfelek egyértelműen nem szeretik a szervezetükben magát a tényt, hogy az lapos. Bár nem mindig tudják megfogalmazni, hogy mi bajuk tulajdonképpen.
Nem szeretik, mert:
- a nép vélelmeivel és a szervezetet utoljára óvodában látó cikkírók véleményével szemben a lapos szervezetben nehezebb előrejutni, nem könnyebb.
Nem szeretik, mert:
- ahogy ezerszer is hangoztattuk, azt szeretik, ha VAN főnökük. Tényleg van. Mentoruk, támaszuk, példaképük. Akitől kapnak visszajelzést, karriertervet, még visszajelzést, útmutatást, és még egy kis visszajelzést. Ha nincs, azt nem szeretik, tényleg nem. Ha pedig van, de nem ilyen, azt még annál is kevésbé. De ez azért nem egy ekkora csoda.
És végül nem szeretik, mert:
- nem látnak benne tisztán. Minél lazább, rugalmasabb a szervezet, annál több helyt ad a szervezeti pletykáknak, variálásoknak. Amitől nem látják tisztán sem azt, hogy merre megy a szervezet, sem azt, hogy ők ebben mit fognak csinálni.
Félreértés ne essék, szó nincs arról, hogy ne szeretnének ezekben a cégekben dolgozni. De, szeretnek. De a napi kényelmetlenségeik, a jövőképük homályossága, a közérzetük problémáinak túlnyomó többsége fakad abból a tényből, hogy az a szervezet lapos. Aminek más tulajdonságait persze szeretik, mert rugalmas, mert háromszor annyi páfrány van az irodában, mint munkavállaló, mert nem zaklatják őket jelenléti ívekkel, stb.
Amitől lesz az egészben egy olyan ambivalencia, ami nagyon sok gondot jelent.
Persze, ahogy egyik multi sem olyan, mint a másik, vagy egyik SSC sem olyan, mint a másik, úgy nem lehet azt mondani azt sem, hogy egyik lapos szervezet olyan, mint a másik. De ettől még hasonlóságok vannak benne, visszatérő problémák is vannak benne. És elégedetlen, helyüket kereső Y generációsok is.
Úgy, hogy nem, a lapos szervezet sem tűnik a Szent Grálnak. Még kevésbé az, hogy ha egy hagyományos, funkcionális szervezetet megpróbálunk kalapáccsal addig püfölni, amíg erőnek erejével kilapítjuk.
Ettől se nem lesz rugalmas, se nem lesz agilis, se nem lesz élhető. Még akkor sem, ha 12 havonta átszervezzük. Ennél sokkal jobb egy hagyományosan felépített, letisztult, szép, régimódi funkcionális szervezet.
Az Y generációsok nagy része egy hajszállal nem különbözik egy bármilyen más generációs munkavállalótól abban, hogy azt szeretik, ha egy tiszta fehér papírra képesek lerajzolni a céget, ahol dolgoznak. Ha nem képesek, mert nem tudják, ők hol vannak (SSC!), azt nem szeretik. Ha nem képesek, mert úgy be vannak silózva, hogy a közvetlen kollegáikon kívül nem látnak át a paravánon a társosztályig sem (multi!), azt sem szeretik. Ha nem képesek, mert a cég három tulajdonosából három rajzol teljesen különböző szervezeti ábrát, mert húsz éve működnek ugyan, de fogalmuk sincs egyébként, hogy Józsi pénzügyi igazgató-e tulajdonképpen, vagy sales (kkv!), azt sem szeretik.
De ki szereti, őszintén? Te igen?
Nem feltétlen a lapos szervezeteket szeretjük. Hanem a tisztákat.
*Nem, nem tudjuk biztosra, hogy kötőjellel kell-e írni. Két éve biztosan külön kellett, akkor meg mindenki kötőjellel írta, úgyhogy azóta kötőjellel terjedt el. De ettől még nem biztos, hogy így is kell írni.
képek: https://www.notengotele.com, https://en.wikipedia.org