Valahol tinédzser korom körül fogalmazódott meg bennem az a vágy, hogy megismerjem a Karib-tenger egyik ikonikus szigetét, Kubát. Azóta egyfajta mániává, szenvedéllyé vált a kubai kultúra iránti vonzalmam, ami egészen őszig csak egy be nem teljesített bakancslistás tétel volt a listámon.

Ősszel egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy akár mennyire is logikátlan és ésszerűtlen költekezés, de befizetünk egy szervezett kubai körutazásra. Persze kaptunk utána hideget-meleget a környezetünktől: Miért kell ennyit költeni utazásra? Miért nem gyűjtünk inkább kocsira, házra, családalapításra, ahogy a többi normális Y generációs kortársunk teszi? Sajnos csak kevesen értették meg, hogy ha az álmaid vezérelnek, akkor teszel kívülről logikátlannak tűnő dolgokat, ami a boldogságodat szolgálja.

És aki nem akar hosszú útibeszámolót olvasni, annak gyorsan lespoilerezem a cikkem: egy életre szóló élmény volt Kuba.

Aki pedig egy kicsit részletesebben szeretne erről az autentikus karibi országról olvasni, annak itt az összefoglalónk.

img_20171028_103147.jpg

Fotó: Jasper Gábor / Trinidad 

Kuba nem éppen egy tipikus Y generációs uticél. Egyrészt a tengerentúli utak közül is a drágábbak közé tartozik, másrészt ha nem vagy kifejezetten retró- vagy latin mániás, vagy nincsenek mélyről jövő kötődéseid az egykori szocializmussal, akkor valószínűleg perifériára kerül Kuba, amikor utat választasz. Ennek tudatában készültünk mi is, így nem ért minket meglepetés azzal, hogy utazócsoportunkban messze mi voltunk a legfiatalabb. Az átlag életkor pedig valahol 50 felett lehetett.

Bár egy sor előadást, tréninget, csoportos- és egyéni coachingot szoktunk tartani generációk munkahelyi együttműködése kapcsán, de rá kellett döbbennem, hogy ha ebben a témában akarunk igazán fejlődni, akkor a szervezett kubai körutazás a legjobb terep.

Még be sem léptünk Kubába, de már jött az első felismerésem: a szabad határátlépés az Európai Unióban kellően elkényelmesített, így mikor szembe találtuk magunkat a diktatúra határőreivel, korábban nem tapasztalt érzések uralkodtak el rajtam. Amit eddig csak szüleim és nagyszüleim elmeséléséből hallottam a határátkelés hangulatáról, az ott helyben megelevenedett nekünk. Az sem segített túlságosan, hogy a Jasper nevem eléggé amerikaiul cseng (őket meg annyira nem kedvelik a kubai hatóságok).

img_20171025_161307.jpg

Fotó: Jasper Gábor / Borbély üzlet Santiago de Cubaban 

Nagy körutazáson voltunk, melynek keretében bejártuk a sziget fontosabb helyeit. Szivaroztunk Kuba legnagyobb dohányültetvényén a Vinales Völgyben, voltunk rumkóstolón a Havanna Club-nál, salsáztunk a helyiek kedvenc szórakozóhelyén Santiago de Cuba-ban. Összehasonlítottuk a fővárost- a vidék Kubájával, a természetközeli falukat a turista paradicsommal. Sok mindent láttunk Kubából de 12 nap csak a felszín megtapasztalásához volt elég.

Ami viszont magyar szemmel néha egészen különleges volt, az a boldog nyomor, amiben a helyiek (főleg vidéken) éltek.

Nem egyszerű az élet Kubában, de a boldogság és a remény még a legnagyobb katasztrófák és nehézségek idején sem hagyja el az ott élőket. Az öröm, mint egyfajta kulturális védjegy (egy kubaikum) van jelen a helyiekben. Pedig van ám bőven dolog, ami megnehezíti a kubai mindennapokat. A hiánygazdaságból és az amerikai kereskedelmi embargóból eredő alapvető élelmiszerek nélkülözése, a mindent átható korrupció, vagy a közlekedés, ami meg egy kész katasztrófa.

 

img_20171031_183817.jpg

Fotó: Jasper Gábor / Naplemente Varaderon

 

És ha már itt tartunk fontos megemlíteni az autókat. Az országban be van tiltva a gépjárművek szabad kereskedelme. Az utakon futó járművek 80 %-ka állami tulajdonban van, és napi díj ellenében bérelhetik az állampolgárok. Ez a helyzet azt eredményezte, hogy az 50-es évekből megmaradt old-timer autók pöfögnek az utakon, és az autószerelés nagyobb piac, mint a kereskedelem. Azonban van egy törvény, miszerint a kettős állampolgárok jogosultak 2 autó behozatalára. Így tett a kubai utazási irodánk egyik magyar származású munkatársa is. László, aki közel 20 éve költözött Kubába, elmondása alapján éppen az ottlétünk ideje alatt kötötte meg élete üzletét. Merthogy itthon vett egy másfél millió forint körüli autót, amit kivitt és 11 millióért tudott eladni. Ilyen, amikor a kereslet nagyobb, mint a kínálat.    

Utazásunk utolsó 3 napját Varaderon töltöttük, ami az egyik legnépszerűbb turista központja Kubának. Fehérhomokos tengerpart és all-inclusive szállodák sorakoznak egy 18 kilométer hosszú földnyelven.

Összességében, Kuba egy fantasztikus hely, ahol megállt az idő. Mi azt kaptuk, amit vártunk.

Ha fehérhomokos tengerparti semmittevésre vágysz, akkor nem Kuba lesz a legjobb választás.

Ellenben ha felpezsdül a véred a latin ritmusokra, ha ellenállhatatlan vágyat érzel egy kis időutazásra, a 60-as, 70-es évekbe, akkor Kuba a megfelelő úticél. A mi utazásunkkal egy álmunk vált valóra, olyan jó volt, hogy biztosan visszamegyünk. :)   

Megosztom

Ajánlott cikkek

Hírlevél feliratkozás

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. More information. cancel