Ha a fluktuáció kerül szóba, automatikusan elkezdik sorolni a cégvezetők, HR-esek, hogy náluk mi mindent megtesznek a munkavállalókért. És az elsők között szinte mindig a home office-t halljuk. Nálunk már otthonról is lehet dolgozni, ilyen hihetetlen szabadságot adunk itt az embereknek.
Csakhogy a home office nem valamiféle extra, amit a munkavállalóknak lehet adni. Nem juttatás. Továbbmegyek, nem jó mindenkinek. Ahogy egy X generációs - egyébként cégéhez több, mint 10 éve végtelenül lojális - barátom fogalmazott múltkor:
"Azért lehetek bármikor home office-ban, mert le sem sz@rják, hogy hol vagyok."
Helyes vezetői kommunikáció mintapéldája, igaz? Sikerült úgy biztosítani egy lehetőséget a dolgozónak, hogy az rosszabbul érezze magát tőle.
Félreértés ne essék, abszolút nem gondolom, hogy a home office intézményével bármi gond lenne. Nincs. De azt sem hiszem, hogy ultimate megoldás lenne mindenre. Nem gondolom, hogy mindenkinek való. Hogy minden cégnek való.
Hogy minden csapatnak való, azt meg végképp nem. Hogy minden generációnak való, azt sem. Bár ez már végképp az a téma, amire kár lenne ráhúzni a generációs sémát, de tény, hogy van egy olyan hajlandósága a generációnknak/korosztályunknak, hogy néha elfelejtünk egymáshoz beszélni.
Amikor a munkavállalók nem beszélgetnek, hanem chatelnek.
Amikor nem meetingelnek, hanem megosztott dokumentumokat kommentelnek.
Amikor nem átugranak a másik emeletre egy nespressoval, hanem skypeolnak.
Na ez az a viselkedési séma, ami megfelelő mennyiségű home office-al megkoronázva egészen rövid idő alatt ki tud nyírni bármilyen csapatot.
Márpedig ha meghalt a csapat, meghaltak az emberek is, és adtunk még egy pofont az amúgyis botrányos mértékű fluktuációnknak. Tettük mindezt úgy, hogy előtte jó sokat dolgoztunk rajta, hogy szintén ugyanezek az emberek igényeire hallgatva, végre valahára, nagy kínkeservek árán, de bevezessük a home office-t.
Szóval nem kell? Hagyjuk a fenébe és menjünk vissza az irodába? Nem ezt mondtam.
De
1) ne tekintsünk rá Szent Grálként, mert a bevezetése nem fogja tornádóként elsöpörni az összes szervezeti gondot.
2) ne alkalmazzuk mérték nélkül, mert tetszik vagy nem tetszik, nem minden munkakör, nem minden munkavállaló, nem minden menedzser (!!!) és nem minden csapat érett meg rá.
3) ne gondoljuk, hogy a bevezetésével egyszer és mindenkorra kipipáltuk a rugalmasság munkavállalói igényét. Dehogy pipáltuk, sőt. Onnantól kell igazán összekapnunk magunkat.
4) megfelelő szervezeti kommunikáció nélkül rá se merjünk gondolni, hogy bevezetjük.
Mert akkor kezdődik a neki szabad, nekem nem, neki kétszer szabad, nekem egyszer, persze mert neki jófej a főnöke, az enyém meg nem az, és hasonló ovis huzavonák.
És ilyenkor jönnek rá igazán az addig is (méltatlanul) elhanyagolt, gyámoltalan és elfőnöktelenedett Y generációsok, hogy mennyire árvák is igazán.
HA TE IS ELSZÁRADT PETÚNIAKÉNT KORNYADOZOL A SZÉTKLÍMÁZOTT IRODÁDBAN, ITT TALÁLSZ MAGADNAK ÖNTÖZŐKANNÁT.
képek: https://www.lowes.com, http://myhomerepairtips.com