Igen. Persze, le fog még folyni pár liter víz a Dunán (főként, ha figyelembe vesszük, milyen mennyiségű fagyott halmazállapotú vízkészlet leselkedik ránk az Alpokban, igaz Anyuci? :) ), mire kiderül, igazam van-e.
De fogadhatunk.
Filozofálunk robotokról, spekulálunk eltűnő szakmákról, megszűnő munkahelyekről. Töprengünk, kalkulálunk és cikkezünk róla, hogyan fogunk átállni mind projektszerű működésre. Hogy a munkahelyek a jelenlegi formájukban meg fognak szűnni. Hogy a szabadúszók száma milyen drasztikusan nő majd (tudtátok, hogy az ausztráloknál már most is 5 munkavállalóból 1 freelancer?).
Lassan két éve, hogy elkezdtem kikacsintgatni erre a piacra, és csak fél éve múlt, hogy teljesen szabadúszóként dolgozom. Remélem még sokáig. Az első, és legnagyobb megdöbbenést az okozta számomra, mikor rájöttem, milyen sokan élnek így. Élünk így. Wow.
A másodikat, mikor az leesett, a szabadúszók a legritkább esetben úsznak szabadon. Hiszen a legtöbbjük nem önállóan dolgozik, hanem bedolgozik egy projektbe. Egy olyan projektbe, ahol van vezetője.
Van vezetője, de fizetése nincs. Pénzt kap persze, ha kész van. Ha jól szerződött, talán akkor is, ha nincs. Ha rosszul szerződött, talán így se, úgy se.
Van vezetője, de munkahelye nincs. Talán van egy iroda, ahova beülhet, ha akar. Talán a földgolyó másik oldalán, mint ahol épp dolgozik tartózkodik.
És persze nem egy projektje van. Kettő, három, akármennyi. Amennyi szerinte belefér az életébe. És melyiket fogja preferálni? Tipp?
a) amelyik jobban fizet
b) amelyik jobban érdekli
c) amelyik vezetője jobban rugdossa
a) b) c) valamelyikét, függően a habitusától. A helyzet viszont az, hogy a hazánkban már kutatásnak is beillő 113 (prímszám vagy nem, gyorsan válaszolj!) ismerősöm, és a saját kollegáim példáján azt látom, hogy a szabadúszók legtöbbje egyszerűen a b), c) válaszok között ugrál. Azon dolgozik, ami a legjobban érdekli, majd ha nagyon rugdossák, átmegy a c)-re, aztán vissza a b)-re.
Ez már magyarázza is, miért látok ennyi szabadúszó projektvezetőt meghasonulni önmagával. Mert a jól bevált, széttréningezett, magasan szocializált, coaching szemléletű vezetők elhagyják a multik biztonságos kikötőit, és már a vizen veszik észre, hogy az eddig bevált vezetési módszereik az első zátonyig se viszik el a hajójukat.
Mert milyen matróz az, aki egyszerre három hajón szolgál? És hogy kellene őt rávenni arra, hogy az én hajómat ne vigye zátonyra, max a többit? És hogy kellene motiválnom valakit, aki akkor is kap pénzt, ha rosszul dolgozik, és akkor is, ha lassan? És hogy ha természetesen csakis a projektszerződéssel, akkor hogy kellene coaching szemléletű vezetőnek lenni, ha azt nem tudom máshogy értelmezni, mint ha előtte kötök egy 127 oldalas szerződést? És ha az emberem azt várja, hogy rugdossam, akkor miért mondta azt nekem 20 évig mindenki, hogy coaching szemléletű vezető legyek? És ha nem is az emberem, miért hívom úgy, hogy az emberem? És ha nem az emberem, hogy kellene bárhogy rávegyem, hogy dolgozzon? És hogy kellene segítenem abban, hogy hogyan dolgozzon, ha sose látom?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések ezrei jönnek szembe, ügyfél fejéből, a sajátomból, a kollegáiméból. De választ nem hallok.
Pedig ezeken kellene gondolkoznunk. Ahelyett, hogy multik pénzéből multik vezetőit képezzük coaching szemléletű vezetővé, hogy majd legyen mit újragondolniuk, ha elhagyják a kikötőiket, és belevágnak abba a létformába, ami 50 év múlva alapvető lesz mindannyiunknak.
Szóval mi lesz, ha eltemettük a coaching szemléletű vezetést?
Matrózszemléletű vezetés, nyilván.
:)
Itt egy rakat matróz, gyere hajózz velünk.
képek: https://upload.wikimedia.org, marinelink.com, youtube.com