Ha téged nem, annak őszintén örülünk. Tenderidőszak révén viszont a helyzet az, hogy ezzel úgy tűnik, gyakorlatilag egyedül vagy a piacon. Tavaly áprilisban azt mondtuk, hogy úgy viselkedünk mind, mint ha életünkben először járnánk tele pénztárcával az ápiszban.
Az összes projektvezető azzal volt elfoglalva, hogy milyen online kollaborációs eszközzel tud a legszebben hétfői meetinget tartani. Az összes trénercég azzal, melyik a legolcsóbb rózsaszín post-it-dobáló-licensz, meg hogy hogyan lehet és mit vetíteni breakout roomban. És teljesen jó is volt ez így, meg kellett tanulni így élni.
DE.
Azóta eltelt egy év. Mostanra vagy elfogadtad, hogy online fog maradni a képzés/fejlesztésed jó része is, vagy nem. Kezdjük az utóbbival, nézzük a tagadókat:
1. Nem fogadtam el, júniustól vagy júliustól vagy mindegyis mikortól, de offline fogunk tartani megint mindent, és punktum.
A próféta szóljon belőled. HA igazad van, akkor nem fontos, hogy én most milyen online eszközöket tudok használni. Hiszen mire kiválasztasz, és megtervezzük az offline vezetőfejlesztési programodat, ahogy szeretnétek, már nem kell tudnom színt állítani a szavazópöttyön, mielőtt átdobom a virtuális miniirodádba. Mert ez az amúgyis kétes fontosságú skill már nem lesz fontos az életedben.
Meg az enyémben sem, hálisten. Igazam van? Igen.
2. Elfogadtam, gyanítom, hogy online marad még sokáig a képzés-fejlesztés nagy része, nem leszünk együtt az irodában.
Ha viszont így van, akkor azt is elfogadtad, hogy a mi dolgunk az, hogy viselkedésváltozást érjünk el bármilyen megadott témában, egyénenként, vezetőnként, teamenként, csoportonként. Eddig is ez volt a dolgunk, ezután is ez lesz.
NADE 2020 márciusa előtt egyetlen tenderanyagban nem kellett feltüntessük, hogy milyen színű post-iteket használunk, hogy hol vettük őket, hogy van-e nálunk négyszögletes és háromszög alakú, vékony filc vagy vastagfilc?
Azért nem kérdezted meg, mert pontosan tudod, hogy annak, használok-e post-itet egy négy órás teamcoaching alatt, semmilyen köze nincs ahhoz, hogy lesz-e viselkedésváltozás a boardban. Mert nem fontos. Az fontos, hogy észreveszem-e, hogy miért döcögnek, hogy látom-e, hogy tudnak simábban együttműködni, hogy tudok-e olyan kérdést feltenni, amivel spórolok nekik másfél hónapot, hogy tudok-e tökéletesen láthatatlan lenni, mikor arra van szükség és állatira látható, amikor arra.
Az, hogy mindeközben milyen eszközeim vannak a hátizsákomban, tökéletesen lényegtelen.
Ha van másik eset is a fenti kettőt leszámítva, amit nem vettünk észre, akkor szólj, kérlek. Ha viszont nincs, és egyébként igazat adsz nekünk, akkor ne hagyd magad, hogy elkápráztassunk, se mi, se más.
Nem az a kérdés, hogy tudunk-e előhúzni olyan szingapúri toolt a tarsolyból, amit senki se látott még Európában sem. Tudunk. Eddig is lehet onnan rendeltük a flipchart-filceket.
De eddig is mindegy volt, könyörgöm.