Tapasztalataim szerint több olyan alapvető emberi készség is van, amely kiemelten fontos a vitorlázásban és az üzleti életben egyaránt. Ezt az analógiát tovább gondolva, tanulságos párhuzamot lehet vonni üzleti szervezetek életében előforduló helyzetek és egy vitorláshajón kialakuló helyzetek között.
Éppen ezért Business & Sailing címen egy új sorozatot indítunk, melyben igyekszünk érdekes példákkal szolgálni, hogy mit lehet tanulni a hajózásból, ami az üzleti életben is hasznos lehet.
Egy krízishelyzet kialakulása
A hajós szakzsargonban haváriának szoktuk nevezni azokat a helyzeteket, amikor kikerül a kapitány irányítása alól a hajó. Ekkor a hajóvezető már nem kontrollálja a hajón történő eseményeket, ezért veszélyhelyzet alakul ki. Ennek következménye olykor jelentéktelen, de esetenként akár életveszélyes is lehet.
Egy ideje már foglalkoztat, hogy milyen események mentén történik a havária. Ennek kapcsán azt figyeltem meg, hogy sosem egy tényező okozza a problémát – ugyanis azt a legénység segítségével többé-kevésbé egyszerűen vagy gyorsan meg tudjuk oldani.
Egyik Kékszalag vitorlásverseny alkalmával történt meg, hogy az éjszakai órákban egy hatalmas erejű vihar csapott le a versenyzőkre – akik között mi is ott voltunk. A nyílt víz életveszélyes volt: süvített a szél, tarajosodtak a hullámok, ráadásul korom sötét volt. Ez az időjárási körülmény már önmagában veszélyes volt, azonban egy tapasztalt hajós kontroll alatt tudja tartani a hajót, ugyanis csökkenti a vitorlák felületét, így stabilizálva a hajó dőlését. Amennyiben ez elmarad, viharos szélben annyira megdől a hajó, hogy irányíthatatlanná válik, ráadásul megnő annak a kockázata, hogy elszakad a vitorla, eltörik az árboc, vagy vízbe esik valaki a hajóról.
A badacsonyi hegy közelébe érve lecsapott ránk ez a hatalmas erejű szél, ezért úgy döntöttem, beljebb tekerünk az orrvitorlán, így csökkentve a felületet. A havária akkor lépett fel, amikor a vitorla betekerésére használt kötél elszakadt, a betekert vitorlát pedig kipörgette a szél. A vitorla megfeszítéséhez szükséges kötél rögzítve volt, ami azt eredményezte, hogy vitorlánk a teljes felületén szelet fogott. A következő pillanatban pedig a hajónk tehetetlenül elfeküdt a vízen.
Az említett események önmagukban nem jelentettek volna krízis helyzetet. A havária akkor alakult ki, amikor ezek a tényezők együttálltak. Külön-külön könnyen megoldható, elhárítható problémáról volt szó, de együttesen már menthetetlen krízishelyzettel találtuk szembe magunkat.
Ahogy egy szervezeti krízisben, úgy a vitorlás haváriáknál is mindig az emberi tényező, ami eszkalálja a helyzetet.
Különböző biztonsági intézkedésekkel, protokollokkal persze csökkenthető egy krízis kialakulása, mégis érdemes a fókuszt inkább arra helyezni, hogy ha már fellépett a helyzet, minél hamarabb visszaszerezzük az irányítást a „hajónk felett”.
KÖVESS FACEBOOKON, FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.
Kép: sailingforals.com