Már kölyök korom óta a fél életemet a vízen töltöttem egy vitorláshajón. A vitorlázás számomra egy olyan elemi kapcsolatot jelent a természettel, mely semmi máshoz nem fogható. A hajós pusztán egy apró porszem a természet erőivel szemben, ahol a vitorláshajó jelenti az egyetlen biztos pontot a víz közepén.
Tapasztalataim szerint több olyan alapvető emberi készség is van, amely kiemelten fontos a vitorlázásban és az üzleti életben egyaránt. Ezt az analógiát tovább gondolva, tanulságos párhuzamot lehet vonni üzleti szervezetek életében előforduló helyzetek és egy vitorláshajón kialakuló helyzetek között.
Éppen ezért Business & Sailing címen egy új sorozatot indítunk, melyben igyekszünk érdekes példákkal szolgálni, hogy mit lehet tanulni a hajózásból, ami az üzleti életben is hasznos lehet.
Egy krízishelyzet kialakulása
A hajós szakzsargonban haváriának szoktuk nevezni azokat a helyzeteket, amikor kikerül a kapitány irányítása alól a hajó. Ekkor a hajóvezető már nem kontrollálja a hajón történő eseményeket, ezért veszélyhelyzet alakul ki. Ennek következménye olykor jelentéktelen, de esetenként akár életveszélyes is lehet.
Egy ideje már foglalkoztat, hogy milyen események mentén történik a havária. Ennek kapcsán azt figyeltem meg, hogy sosem egy tényező okozza a problémát – ugyanis azt a legénység segítségével többé-kevésbé egyszerűen vagy gyorsan meg tudjuk oldani.
Egyik Kékszalag vitorlásverseny alkalmával történt meg, hogy az éjszakai órákban egy hatalmas erejű vihar csapott le a versenyzőkre – akik között mi is ott voltunk. A nyílt víz életveszélyes volt: süvített a szél, tarajosodtak a hullámok, ráadásul korom sötét volt. Ez az időjárási körülmény már önmagában veszélyes volt, azonban egy tapasztalt hajós kontroll alatt tudja tartani a hajót, ugyanis csökkenti a vitorlák felületét, így stabilizálva a hajó dőlését. Amennyiben ez elmarad, viharos szélben annyira megdől a hajó, hogy irányíthatatlanná válik, ráadásul megnő annak a kockázata, hogy elszakad a vitorla, eltörik az árboc, vagy vízbe esik valaki a hajóról.
A badacsonyi hegy közelébe érve lecsapott ránk ez a hatalmas erejű szél, ezért úgy döntöttem, beljebb tekerünk az orrvitorlán, így csökkentve a felületet. A havária akkor lépett fel, amikor a vitorla betekerésére használt kötél elszakadt, a betekert vitorlát pedig kipörgette a szél. A vitorla megfeszítéséhez szükséges kötél rögzítve volt, ami azt eredményezte, hogy vitorlánk a teljes felületén szelet fogott. A következő pillanatban pedig a hajónk tehetetlenül elfeküdt a vízen.
Az említett események önmagukban nem jelentettek volna krízis helyzetet. A havária akkor alakult ki, amikor ezek a tényezők együttálltak. Külön-külön könnyen megoldható, elhárítható problémáról volt szó, de együttesen már menthetetlen krízishelyzettel találtuk szembe magunkat.
Ahogy egy szervezeti krízisben, úgy a vitorlás haváriáknál is mindig az emberi tényező, ami eszkalálja a helyzetet.
Különböző biztonsági intézkedésekkel, protokollokkal persze csökkenthető egy krízis kialakulása, mégis érdemes a fókuszt inkább arra helyezni, hogy ha már fellépett a helyzet, minél hamarabb visszaszerezzük az irányítást a „hajónk felett”.
Persze nem mindenkinek. Ha tűzőgépeket adsz el a pirexnek, lehet, hogy neked nem kell.De ha más papírárut is, és saját üzleted is van, akkor már elgondolkozhatsz rajta. Ha meg fiatal célcsoportod (is) van, biztos lehetsz benne, hogy csak jól járhatsz, ha megjelensz. Mi még csak pár hete csináljuk és már van három olyan ügyfelünk, aki instagramon talált meg minket először. Úgy, hogy egyetlen forintot sem költöttünk insta reklámra.
Több ügyfelemnél is szembejött már velem a burnout szindróma, mint induló téma. Nem én neveztem annak, hanem a coacheek. Mit sem ér egy coach blog burnout post nélkül, ezért íme néhány gondolat a teljesség igénye nélkül azoknak, akik nem kifejezetten segítő szakmában dolgoznak, de megélnek kiégéshez hasonló, vagy vezető tüneteket.
Hadd oszlassak el egy félreértést:A "Megvan a válasz az Y generáció kérdésére!!!", és a hasonló szenzációhajhász cikkek nagyrésze azzal foglalkozik, mit kellene kezdeni a mai fiatalokkal, hogy azok jobban belesimuljanak a szervezetünkbe.
Pénteken tartottam egy előadást a második JobXperience konferencián a MÜPA-ban. „A generációs különbségek legnagyobb kihívásai és válaszai” címet kaptam, megosztva Steigervald Krisztián generáció kutatóval. Azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a generációs kihívásokról egy generáció kutató után, ráadásul egy rövid 10 perces előadásban.
