Munkahely, ahol a mádra kíváncsiak, nem a tegnapodra?

7 éve küzdünk sokakkal vállvetve a transzparens munkaerőpiacért, de idén ősszel először kezdjük igazán érezni, hogy mintha valami talán, lassan, de mozdulna. Múlt héten Párizsban, megnézhettük mi az, ami a következő pár évünket meghatározza.

Lássuk mi volt az a pár szó, amit legalább 10 külön előadásban, panelben, kiállítónál, product placement-ben hallottunk:

- surprise-surprise, toronymagasan a ‘skill-based hiring’ vezet. Most már tényleg ez a jövő, vagy legalábbis sokan fogadnának erre. 

Hogyan néz ki ma az átlagos kiválasztási folyamat?

Olvasol egy álláshirdetést, megírod a CV-det, elküldöd, leválogatják (néha emberek, néha robotok), ha rendelkezel releváns iskola és munkatapasztalattal, akkor behívnak interjúra, ahol ha szimpatikus vagy, akkor írsz majd tesztet is, de lehet hogy AC-ra vagy esettanulmány megoldásra is behívnak, ahol bizonyos képességeidet tesztelik, majd még jön pár kör interjú a leendő vezetőddel, a leendő vezetőd vezetőjével, legjobb esetben a leendő csapatoddal is, és már meg is születik a döntés, hogy alkalmasnak látnak-e a pozíció betöltésére.

Mindezt egy még jelenleg is munkaerőhiányos környezetben. Hát köszi.

Na, ezt a végtelenségig bonyolított folyamatot rúgná fel egy mozdulattal a skill based hiring. Amikor semmiféle önéletrajzot nem írsz, hanem rögtön a feladat (nem pozíció) elvégzéséhez szükséges, előre azonosított skillek tesztelésére ugrunk - bármilyen eszközzel is. És egyáltalán nem foglalkozunk a korábbi munkatapasztalattal, végzettségekkel és egyebekkel. Hiszen ismerünk olyat, aki többet járt az egyetem mellé, mint bele, mégis van diplomája - és nem abból a tudásból él, amit ott tanult, hanem amit amellett tanult. Vagyis nem a papír számít, hanem a tudás.

Ez mondjuk elég jól hangzik pláne a midlife crisis felé közeledve: hiába voltam eddig vezetőfejlesztő, lehetek még lakberendező, ha szép belsőket tervezek.

És itt jön a csavar. Mert hiába volt tele az Unleash százféle tudásfejlesztő platformmal, appal, hiába elérhető a telefonunkon a világ összes könyve, előadása, TED-talk-ja, bármije, ha nem tanulunk. De, de, Te tanulsz, persze. Én meg tartom a diétámat január 1-től 10-ig, becsire.

Merthogy a BCG (OECD, UNESCO és Statista kutatásokra alapozott) elemzése szerint az iskolarendszerben évente átlagosan 1,195 órát töltünk tanulással, majd az iskola elvégzése után ez drasztikusan lecsökken évi…. waitforit ….. 35 órára.

Évente.

Harmincöt óra.

Az másfél nap.

Akkor, amikor a tudásunk fele ötévente elveszti a relevanciáját, mert már nem naprakész. Kérdezd meg azokat a fejlesztőket, akik 3 éve végeztek csúcsdiplomával, a  scalaval a kisujjukban, mára pedig már nagyítóval olyan céget, aki még ezt keresi. Kuka.

Ebben a környezetben töltünk átlagosan 35 órát tanulással, miközben jön a skill based hiring, amikor már a tuti egyetemről származó programozói/villamosmérnöki diploma, a fantasztikus, elavult programnyelvben szerzett programozási tapasztalat sem lesz releváns, csak az, amit az elmúlt öt (egy? kettő?) évben tanultál.

Szóval ha Veled is egyre többször jön szembe az a kifejezés, hogy upskilling, meg reskilling, akkor az nem a következő bullshit, hanem a mérleg, amire ráálltál és azt üzeni, tartsd a diétádat, akkor is, ha nem vagy programozó!