Egyetlen hetet töltöttünk - kevesebb, mint két héttel ezelőtt - ebben az országban, mégis elég volt rá, hogy egy életre beleszeressünk. Alább jöjjenek a szokásos szubjektív kedvencek, pár praktikus ötlettel megspékelve - különösen tekintettel arra, hogy igen, a világ egyik legdrágább országában járunk. Mégsem költöttünk vagyonokat.
Június utolsó hetét választottuk az utazásra, ami utólag megnézve tökéletes döntésnek bizonyult. A turisták tömege még nem érkezett meg, az idő már teljesen rendben volt. Najó, ez így túlzás, igazából botrányos mázlink volt, úgyhogy volt szerencsénk rövidujjúban tölteni a hét napból négyet, ami azért nem rossz teljesítmény a világ ezen pontján.
Bergenbe repültünk, wizzair-rel, a jegyek kettőnkre egy bőrönddel (ahova befért a síruhánk is, a szerk.), ez így 40.000 HUF volt, persze nem utolsó pillanatban, hanem őrülten hónapokig figyelt repjegyárakkal és némi mázlival. Bergenben egy estét töltöttünk először, a város szép, kedves, bájos, igazi skandináv (Dániában és Svédországban jártam még csak, tehát a többiről még sajnos nem tudok nyilatkozni) kisváros, pár igazán szép múzeummal és csodálatos kávézókkal (!!! Norvégiában a legmagasabb a világon az egy főre jutó kávéfogyasztás, valószínűleg azért, mert töretlenül próbálkoznak, de ennyi rossz kávét én még sehol nem ittam a világon, úgyhogy igyuk magunkat tele Bergenben!), de az igazi látnivalók nem itt találhatóak.
Másnap autóba is szálltunk és a következő hat napon megtettünk 1500 km-t, ami Norvégia méretét tekintve nem egy nagy wasistdas, arra viszont elégnek bizonyult, hogy alaposan bejárjuk a nyugat-norvégiai fjordok vidékét.
Norvégiában nincsenek autópályák, van, amire azt mondják, de az sem az. A legtöbb helyen 60-80 km/h-val lehet haladni, de ha elmész két tehén mellett, akkor már kinn van az 50-es, vagy akár a 30-as tábla is. A bírságok brutálisak (milliós), radar van rendesen, úgyhogy ennél gyorsabban egész biztosan nem fogsz tudni haladni. Cserébe viszont alvás helyett is az országot fogod járni, mert nem megy le a Nap.
Igazán sok gyönyörű országban jártam már, de ilyenben még egyben sem. Egyetlen olyan kilométert nem tettünk meg, hogy ne lehetett volna megállni fényképezni. Elképesztő tájak, a százméteres vízeséseknél a negyedik napon már le sem lassítasz, nemhogy megálljál. Leírhatatlan. Az utadat több tíz kilométeres alagutak, kompok, építkezések, tehenek, birkák lassítják, de megéri minden másodpercet.
Este 10h-kor még nem tudsz megszabadulni a napszemüvegedtől, és éjjel egykor is olyan világos van, még itt lenn, messze a sarkkör alatt is, hogy a helyiek futni indulnak. Úgyhogy egy cseppet sem fogod bánni, hogy nem egy megfizethetetlen (20-25 EUR+) húsgolyó (és egy 7-9 eurós! pohár sör) társaságában üldögélsz az étteremben, hanem a héten elfogyasztott huszonharmadik sonkás szendvicseddel a kezedben sétálsz a tóparton.
A norvégok elképesztően okos népek. Van egy túrájuk, Norway in nutshell néven, amelyet olyan sikerrel értékesítenek, hogy 100 turistából 99 ezen vesz részt, mikor megérkezik az országukba. Amivel azt érik el, hogy ha kijössz a "felkapott" fjordból, és arrébb mész húsz-harminc kilométerrel, nem többel, akkor máris olyan egyedül lehetsz, mint az ujjam.
Egyedül utazókkal alig találkoztunk (volt akivel viszont egy nap háromszor :) ), szinte mindenki szervezetten érkezik, az is a Geiranger-fjordba. Ami - félreértés ne essék - gyönyörű. De egy hajszállal sem szebb, mint az alatta-felette húzódó negyven testvére, ahova nem viszik a turistabuszokat.
Úgyhogy, ha erre járunk, semmiképpen se fizessünk be a túrára, hanem béreljünk autót (Hertz, nagyon sok nyomozás és várakozás, majd 290 EUR/hét, Kia Rio, tehát teljesen átlagos nyugat-európai ár!) és menjünk a saját utunkra.
Mi minden éjszaka máshol szálltunk meg, és végigfoglaltam előre a szállásokat, mert tudtam, hogy valahova éjszaka fogunk megérkezni, de ha kevesebb kilométert tervezünk, akkor nyugodtan mehetünk bekopogtatva is, mindenütt kinn vannak a "Ledig" táblák, fogunk találni szállást.
Az árak elsőre brutálisnak tűntek, úgyhogy először kempingekben foglaltam minikabinokat (amik olyan tiszták, hogy a földről lehet enni bármelyikben, és csodálatosan felszerelt mindegyik), 50-70 EUR/2 fő/éjre, majd az utolsó pillanatban megnéztem az airbnb-t, ahol azt tapasztaltam, hogy indulás előtt pár nappal brutálisan leestek az árak. Úgyhogy volt szaunás szobánk 50 EUR-ért, studióapartmanunk 48 EUR-ért és így tovább.
Tehát ha nem egy helyen tervezel megszállni, hanem körutazol (amit tegyél, mert különben egész biztos nem tudsz ilyen tempóban annyit autózni, hogy bejárhasd a környéket), akkor a last minute airbnb verziót tudom legjobban ajánlani, egy fillérrel nem jöttünk ki drágábban, mintha bárhol máshol utaztunk volna Európában.
A fjordok közül nekünk a Naeroyfjord volt a kedvencünk, ami előtt végigmentünk a Flamsbana-n, a flam-i vasúton, amelyet többször a világ legszebb vasútvonalának választottak - nem véletlenül. Elképesztően gyönyörű környéken megy végig egy olyan meredekségű vasút (5,5%, az útvonal több, mint kétharmadában), amelyhez más országokban már fogaskerekűt szokás használni. Csodálatos volt, de mindenképp vegyük meg rá itthonról a jegyet, mert a fent említett Norway in nutshell is idehozza a turistákat, úgyhogy alaposan tervezzük meg, hogy a nap melyik szakában vonatozunk és meddig megyünk vele.
A vonat után hajóztunk a Naeroyfjordon, erre a legolcsóbb és egyik legszebb verzió, ha Gudvangenből Kaupangerbe hajózunk a sima kompon, ez egy 2.5 órás hajóút és a kocsink is alattunk lesz. Így két világörökséghez is szerencsénk lesz egyetlen napon, mert mind a vonat, mint a fjord fenn van a listán. Amelyre szerintem max azért nem került fel egész Norvégia, mert nem akartak minden sarokban turistabuszokba botlani.
Ezután beljebb autóztunk az országba és megnéztük a Jostedalsbreen-t, amely Európa belterületének legnagyobb gleccsere, majd 500 négyzetkilométert tesz ki és több helyen járhatóak a lábai. A leírások alapján Nigardsbreent választottam, ahol az Icetroll nevezetű bandával indultunk kajakkal, majd hágóvassal a gleccserre. A family walk nevezetű séta egy majd egész napos túrát takart, ahova én nem biztos, hogy szeretném a hat évesemet magammal vinni (ha lenne sem, de még csak négyéves a nagyobbik:) ), mindenesetre ettől a kortól ajánlják. Mások a mércék az országban, az biztos.
A guide szerint nem voltak még velük soha magyarok, úgyhogy ha Közép-Norvégia környékére tartasz, legyél te a következő, mert életreszóló élményt adtak. Egészen csodálatos volt a gleccserre kapaszkodni felfele, majd sétálni a hatalmas jégmező közepén, elképesztő.
A Nigardsbreen után körbeautóztuk a hatalmas parkot és megnéztük Briksdal-t, a másik ágát, majd haladtunk tovább a buszokkal tömött Geirangerig, ami előtt felkanyarogtunk a régi úton Stryn Sommerski Center felé. Harminc fok, szikrázó napsütés és három-négy méteres hófalak mindenhol, valamint egy jó kis sípálya, ahol ellenálltunk a kísértésnek és nem töltöttünk egy egész napot, és nem béreltünk semmit.
Pár lélegzetelállító kilátó a fjord fölött (pár tökéletesen idióta Y és Z generációs selfihőssel), majd végighajóztuk a Geiranger-t, szintén autóstul mindenestül és haladtunk tovább északra, hogy egy kicsit furcsa, de nagyon kedves angol hölgy apró, világ végi hoteljében aludjunk pár órát, majd elfogyasszuk a helyiek különös, karamellre emlékeztető, barna sajtját a másik százféle étellel egyetemben a reggelihez. Szállások elérhetősége a szerkesztőségben.
Ezután volt szerencsénk még a gyönyörű Alesundhoz, majd hazafele Bergen felé átvágtunk még nyolc fjordot és tettünk pár kiadós sétát a Bremangen-szigeteken, amely egészen különös, túlvilági hangulatának még jót is tett a szemerkélő eső. Végül megérkeztünk Bergenbe, ahol egy teljes napunk volt, hogy megnézzük a látnivalókat, felsiklózzunk és letúrázzunk a város széli hegyről és szomorú szívvel elköszönjünk az országtól.
Amely ezzel az egyetlen hetével azonnal átvette a vezetést az általam valaha látott legszebb természeti képződmények listáján. Pedig igazán becsülettel igyekeztem sok mindent rátenni, de őszintén szólva számomra Norvégia kiütéssel győzött.
Visszajövünk.
A képek sajátok és nincsenek rajta szűrők, ilyen színe van az országnak. Eszméletlen, nem?