Egy workshop, egy coaching folyamat, egy meetup célja gyakran az, hogy a résztvevők tele legyenek tettvággyal. Azzal az élménnyel, hogy „most már tudom mit és hogyan kell csináljak ahhoz, hogy sikeres legyek.” Az egész tömegkultúránkból árad a Nike szlogenje: „JUST DO IT!”. Én is ilyen vagyok. Szeretem, ha valami tele van aktív energiával. Szeretem, ha a coaching üléseim végén az ügyfelem tudja, hogy mit és hogyan kell tennie.
Az Y generáció számára a passzivitás szitokszó. Egy olyan magatartásforma, ami megbukott.
A termelés, a fogyasztás, a kommunikáció, a szórakozás, a szerelem, az öröm, a kikapcsolódás, a programok mind-mind akkor jók, ha a sok van belőlük. Ez a társadalmi elvárás. Csinálj sok mindent, és minél többet DO IT YOURSELF!
Ja és a PROBLÉMA MEGOLDÁS! Szinte mindenki evidenciaként kezeli, ha van egy nehézséged, akkor azt meg kell oldani, DO IT!
Egy baj van ezzel: a sok nagybetű, és aktiváló energia elfedi azt a tényt, hogy nem kell mindig csinálni valamit. Sőt, van amikor a legjobb taktika az, ha nem csinálsz semmit.
Vannak helyzetek amit az idő, és a rajtunk kívül álló erők alakítanak át, sokszor annyira, hogy már nincs is mit megoldanunk.
A keleti kultúrákban sokkal jobban jelen van a passzivitás tisztelete, mint a mienkben. A Jin-Jang szimbólumát sokan hordják a nyakukban, vagy tetováltatják a testükre, mégis ritka az olyan ember, akikben egyszerre mutatkozik meg a szelíd, passzív, női erő és a tüzes, aktív, férfi energia. Pedig mindnyájunkban ott van mind a kettő, viszont kevesen tudjuk elég bölcsen használni azokat. Főleg úgy, hogy mindenhonnan azt duruzsolják a fülünkbe, vagy éppen ordítják az arcunkba, hogy DO IT!
Félreértés ne essék: nem azért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe, hogy segítsek kibúvót találni a kihívásokkal szembeni meghunyászkodásra. Épp ellenkezőleg!
Mások vagyunk. Valakinek az jelent kihívást, hogy szembenézzen a problémákkal és aktívan feleljen a kihívásokra, valakinek pedig az, hogy ne akarjon minden problémát megoldani, ne akarjon aktívan alakítani mindent maga körül. Én most azokhoz szólok, akik a DO IT bűvöletében élnek:
Ne légy naiv! Nem tudsz mindent befolyásolni magad körül, még azokat a dolgokat is csak ritkán, amik veled történnek. Ha ezt megérted és elfogadod, akkor nagy lépést tettél a bölcsesség felé.
Ha egy kihívással állsz szemben és a megoldáson gondolkozol, vedd számításba azt a verziót is, hogy nem Te oldod meg a helyzetet, hanem ráhagyod magad másokra, vagy a rajtad kívül álló erőkre.
Ha képtelen vagy a passzivitásra, akkor gyakorold először kis dolgokkal. (Meg fogsz lepődni, hogy a dolgok sokszor jobban megoldódnak maguktól, mint ha te oldanád meg őket.)
Ne szűkítsd mások feladatkörét! A hunting territory elmélet szerint, ha valaki túl aktív egy csapatban, akkor hajlamos mások feladatát is részben átvállalni. Ezzel csak az a baj, hogy a csapattársak felelősségi köre így leszűkül. Ha Te visszatérsz a saját feladataidra, és csak azokkal foglalkozol (helyesen), akkor kialakulnak a „senki földjei”. Tehát meg kell tudnod állni a saját felelősségi köröd határán és csak akkor átlépni azt, ha az csak egy meghatározott időre és helyzetre szól, és ez a csapattársad számára is egyértelmű.
Használd az időt, mint erőforrást. Az idő vagy érlel vagy rohaszt. A legtöbb kérdésnek jót tesz, ha hagyod érni, viszont egy idő után a még aktuális kérdéseket meg kell oldanod. A cefre csak pálinkának jó.
A legnagyobb bölcsesség ahhoz kell, hogy tud, mikor kell aktívnak és mikor passzívnak lenned. Egy dolog viszont biztos: senki sem tudja.
Azért nagyon jó, ha közelről ismerhetsz idős embereket, mert ők általában jobban érzik ezt a témát. Ha nem ismersz ilyen bölcseket, érd be egy coachal.
Adjuk el.Ezt hittem eddig. Tévedtem, de mekkorát!16 éve vagyok a munkaerőpiacon, átlagos Y-ként működve voltam ezalatt 4 cégnél, összesen 9 pozícióban. Ahogy lépegettem szépen felfele, annál többször kellett eladnom magamat, képviselni a céget először kisebb meetingeken, aztán nagyobbakon, először itthon, aztán külföldön, egyre több és több országban. Soha, semmilyen gondot nem okoztak ezek, nem féltem tőlük, inkább vártam őket. Szeretek prezentálni, tréningeket tartani, tárgyalni, vitázni, mindig utoljára kellett elzavarni a céges vacsorákról, bulikról. Ráadásul emlékeznek rám az emberek, könnyen szóba elegyedek bárkivel, legyen az szomszéd néni vagy vezérigazgató.
Istenes Petra vagyok, a Freedom X Fest után pötyögöm ezeket a sorokat, amire a Y2Y jóvoltából kaptam 2 napos ajándék jegyet - azt hiszem itt illik elárulnom, hogy nem ez az első hasonló esemény, amire rákaptam. Késői eresztésű, '94 végi Y generációsként csüngök a szakmai cikkeken, workshopokon, előadásokon és tréningeken, így a Y2Y blognak is folyamatos olvasója vagyok.
Múlt héten három olyan beszélgetésem volt, amiből egy is elég lehet ahhoz, hogy egy folyamatfejlesztő napokig törölgesse a könnyeit. Nem meghatódottságában. Egyik sem coaching beszélgetés volt, és mindhárom multiról szólt. Egy angol, egy amerikai és egy német multi.
Y generációs coaching ügyfeleink gyakran fordulnak hozzánk olyan témával, mely vállalkozás-indítással kapcsolatos. Multis környezetben megfásult fiatalok százai dédelgetnek vállalkozói álmokat és áhítoznak az ezzel kapcsolatos vélt vagy valós szabadságra. Az ambiciózus fiatal vállalkozók körében megfigyeltünk visszatérő hibákat, melyek aláaknázhatják a sikert. Ezeket gyűjtöttük most össze.
