Az Y generáció számára a passzivitás szitokszó. Egy olyan magatartásforma, ami megbukott.
A termelés, a fogyasztás, a kommunikáció, a szórakozás, a szerelem, az öröm, a kikapcsolódás, a programok mind-mind akkor jók, ha a sok van belőlük. Ez a társadalmi elvárás. Csinálj sok mindent, és minél többet DO IT YOURSELF!
Ja és a PROBLÉMA MEGOLDÁS! Szinte mindenki evidenciaként kezeli, ha van egy nehézséged, akkor azt meg kell oldani, DO IT!
Egy baj van ezzel: a sok nagybetű, és aktiváló energia elfedi azt a tényt, hogy nem kell mindig csinálni valamit. Sőt, van amikor a legjobb taktika az, ha nem csinálsz semmit.
Vannak helyzetek amit az idő, és a rajtunk kívül álló erők alakítanak át, sokszor annyira, hogy már nincs is mit megoldanunk.
A keleti kultúrákban sokkal jobban jelen van a passzivitás tisztelete, mint a mienkben. A Jin-Jang szimbólumát sokan hordják a nyakukban, vagy tetováltatják a testükre, mégis ritka az olyan ember, akikben egyszerre mutatkozik meg a szelíd, passzív, női erő és a tüzes, aktív, férfi energia. Pedig mindnyájunkban ott van mind a kettő, viszont kevesen tudjuk elég bölcsen használni azokat. Főleg úgy, hogy mindenhonnan azt duruzsolják a fülünkbe, vagy éppen ordítják az arcunkba, hogy DO IT!
Félreértés ne essék: nem azért kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe, hogy segítsek kibúvót találni a kihívásokkal szembeni meghunyászkodásra. Épp ellenkezőleg!
Mások vagyunk. Valakinek az jelent kihívást, hogy szembenézzen a problémákkal és aktívan feleljen a kihívásokra, valakinek pedig az, hogy ne akarjon minden problémát megoldani, ne akarjon aktívan alakítani mindent maga körül. Én most azokhoz szólok, akik a DO IT bűvöletében élnek:
- Ne légy naiv! Nem tudsz mindent befolyásolni magad körül, még azokat a dolgokat is csak ritkán, amik veled történnek. Ha ezt megérted és elfogadod, akkor nagy lépést tettél a bölcsesség felé.
- Ha egy kihívással állsz szemben és a megoldáson gondolkozol, vedd számításba azt a verziót is, hogy nem Te oldod meg a helyzetet, hanem ráhagyod magad másokra, vagy a rajtad kívül álló erőkre.
- Ha képtelen vagy a passzivitásra, akkor gyakorold először kis dolgokkal. (Meg fogsz lepődni, hogy a dolgok sokszor jobban megoldódnak maguktól, mint ha te oldanád meg őket.)
- Ne szűkítsd mások feladatkörét! A hunting territory elmélet szerint, ha valaki túl aktív egy csapatban, akkor hajlamos mások feladatát is részben átvállalni. Ezzel csak az a baj, hogy a csapattársak felelősségi köre így leszűkül. Ha Te visszatérsz a saját feladataidra, és csak azokkal foglalkozol (helyesen), akkor kialakulnak a „senki földjei”. Tehát meg kell tudnod állni a saját felelősségi köröd határán és csak akkor átlépni azt, ha az csak egy meghatározott időre és helyzetre szól, és ez a csapattársad számára is egyértelmű.
- Használd az időt, mint erőforrást. Az idő vagy érlel vagy rohaszt. A legtöbb kérdésnek jót tesz, ha hagyod érni, viszont egy idő után a még aktuális kérdéseket meg kell oldanod. A cefre csak pálinkának jó.
A legnagyobb bölcsesség ahhoz kell, hogy tud, mikor kell aktívnak és mikor passzívnak lenned. Egy dolog viszont biztos: senki sem tudja.
Azért nagyon jó, ha közelről ismerhetsz idős embereket, mert ők általában jobban érzik ezt a témát. Ha nem ismersz ilyen bölcseket, érd be egy coachal.
Képek: www.webprancer.com/why-does-garfield-love-lasagna; www.oneouter.com/sometimes-it-pays-to-do-nothing