Ennél talán még megdöbbentőbb, hogy a "hogyan adjunk pozitív visszajelzést" téma is megért azért pár tízezer cikket. Magyarul. Angolul huszonhat milliót. Szóval dícsérni sem tudunk?
De miért és kinek okoz ez gondot? Ki fizeti be a munkavállalóját vagy saját magát egy tréningre, ahol olyan témákkal foglalkoznak, amelyeknek maguktól kellene működniük?
Miért nem tudunk visszajelezni? Mi benne a nehéz?
Kérdezem ezt úgy, hogy szerintem 25 is elmúltam, mire először küldtem vissza ételt étteremben. Mert arra vagyunk szocializálva, hogy nem mondjuk meg, hogy ennél lassan a négy éves lányom is jobb spagettit főz. De mitől félünk vajon ilyenkor? Mi fog történni?
Mitől félünk akkor, amikor az emberünknek nem mondjuk meg, hogy rosszul csinált valamit? Attól, hogy méregbe gurul, majd "visszadumál", neadjaég még rosszabbul fog dolgozni, mert már tudni fogja, hogy mi is "utáljuk". Ez a legjobb benne, utálni fognak minket azért, mert megmondjuk nekik, mit csináltak. Honnan jön ez az egész hiedelem?
A kaját meg végképp nem küldjük vissza, mert ha még valamit szeretnénk enni, jobban tesszük, ha nem húzunk ujjat a pincérrel.
Ezért tanították azt évekig, évtizedekig, hogy szendvicsbe csomagoljuk a mondanivalónkat. Mondok egy pozitívat, aztán a negatívat (amiért belekezdtem tulajdonképpen), majd megint a pozitívat. Szendvics, hiszen a zsemle alját és tetejét is rátesszük, hogy meg tudjuk enni közte a húst.
Zseniális módszer, látványos metaforával alátámasztva, csak sajnos működésképtelen. Mert a szembenülő tökéletesen érteni fogja, mit csinálsz pontosan.
Egyrészt, mert a fejedre van írva a szándékod, amiből ugyanúgy (ha nem jobban) tudnak olvasni, mint a szavaidból. Másrészt, mert az előző főnöküktől kezdve a nagymamájukig mindenki szendvicsbe csomagolta a negatív visszajelzéseit. És már akkor sem volt értelme.
Felejtsd el a szendvicset, eszközhasználó emberek vagyunk egy ideje, fogj egy kést és egy villát és fogyassz naked burgert. Ahogy a marhahús elfogyasztásához is felesleges a zsemle, úgy a visszajelzéshez is a szendvics.
És nem, minden ellenkező tévhittel ellentétben az Y generáció SEM vágyik folyamatos pozitív visszacsatolásra. Nem. Visszacsatolásra, arra igen. De senki nem mondta, hogy csak pozitívra. A visszajelzés szabályaiért meg kár azért tréningre járni, elég csak gondolkozni egy kicsit.
Van olyan élményed, hogy hatodikban kiröhögtek a többiek, mert a biosztanár a keddi feleleted után, a csütörtöki órán elmondta, hogy nem találkozott nálad nagyobb antitálentummal a környéken? Nekem van.
Remek példa, mert úgy tartalmazza a tökéletes valóságot, hogy minden benne van, amit tudni érdemes róla, hogyan ne adjunk visszajelzést.
1. Ha kedden hülye a gyerek, ne csütörtökön mondjuk neki.
2. Ha nem tudja a rendszertant, ne mondjuk neki, hogy hülye lesz az evolúcióhoz is. (Még akkor se, ha igazunk van.)
3. Ha hülye a gyerek kedden, és csütörtökön is, akkor se a többiek előtt hívjuk fel erre a figyelmét.
4. Ha meg fel is hívjuk rá a figyelmét, véletlen jó időben, és kettesben is tesszük, akkor se minősítsünk, helyezzük a fókuszt a tényekre.
Ha egyszer ráragasztjuk a címkét, nem csak mi nem fogjuk tudni leszedni, hanem ő maga sem. Ami nekünk lesz a legnagyobb gond, hiszen mint a mellékelt ábra mutatja, az iskolából remekül el lehet ballagni biológia ismeretek nélkül is. De a munkahelyen már nem ilyen egyszerű a helyzet.
Amit egy rossz tanár megtehet, azt egy rossz főnök már nem. Úgyhogy felejtsd el a szendvicset, fogd a pucér tényeket és tálald. Ha hibázott, tedd kettesben, de másodpercnyi késlekedés nélkül. Forrón.
Spóroltam neked egy tréningnapot. Cserébe kérsz coachot?:)
képek: https://www.theodysseyonline.com, www.dailytelegraph.com