Az éjjel soha nem érhet véget...
Minden évben úgy jövünk haza az aktuális skills versenyről, hogy ezt biztos nem lehet majd jövőre felülmúlni. És aztán minden évben csak sikerül.
Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2024-09-17Üres gyomor, nincs értelme semminek már itthon, mikor lesz jövő szeptember.
Ezek voltak a már szokásosnak mondható maradványtünetei az idei WorldSkills versenyeknek a csapatunkban. "Meg sem merem nézni, kit nem vihetünk jövőre Gdanskba, az EB-re. Nem akarom tudni". Hangzott el egyikünk szájából egy szokásos WorldSkills státusz meetingünkön.
Valami olyat tud ez a verseny, amit más nem.
Ezt bárki aláhúzhatja, aki valaha eljutott egyre, legyen az versenyző, szakértő, technikai team, coach, szponzor, bárki.
Idén Shanghaiba készültünk, de a covid közbeszólt, úgyhogy némi fennforgást, és elképesztő tempójú, országokon átívelő központi összefogást követően végül több, párhuzamos versenyhelyszínen, szakmánként vagy szakmacsoportonként rendezték a bajnokságot, szerte a világon. Ennek köszönhetően a versenyzők, szakértőik, a technikai team vagy a mi kíséretünkkel, 14 helyszínen versenyeztek, 23 szakmában.
Mi (Makrai Fanni, Jasper Gábor és én, Nagy-Józsa Dorka) Stuttgartban, Baselben, Helsinkiben és Stockholmban lehettünk ott személyesen.
A team leader feladata, hogy a versenyzőt a négy versenynap alatt mentálisan egyben tartsa. Ő férhet hozzá a páston a versenyzőhöz, vele beszélhet szünetekben, vagy este.
Vele kocoghat hajnalban az edzőteremben a hotelben, vele ihatja az alkoholmentes sörét a versenynap végén, és persze a pálinkáját a versenyek legvégén. Vele beszélheti át a verseny előtt, hogy mi okay a felkészülésében és mi nem, vele dolgozik azon, hogyan tudjon tényleg ott lenni majd fejben. Rá tud kinézni, remegő szájszéllel, ha elszúrt valamit, és ő fog visszabólintani, ha ez van, megyünk tovább.
Minden felkészítést, ami magához, a szakmájához kell, megkap a szakértőjétől, a szponzortól, a támogatótól, 120 nap fizetett felkészülést, utazást, szállást, nyelvtanfolyamot az iparkamarától, és még sorolhatnánk. Egész team áll minden egyes versenyző, minden egyes szakma mögött.
De a munka oroszlánrészét természetesen a versenyző végzi. Ezek a fiatalok a versenyt megelőző hónapjaikat, van aki éveit, brutális elkötelezettséggel, full felkészüléssel töltik. Nem csak itthon, hanem a világ minden táján, 57 ország versenyzett egymással idén, több mint ezer versenyző mérettette meg magát.
Idén, azáltal hogy a szakmák külön versenyeztek, időben és térben szakadozottabban, de annál családiasabb légkörben, szakmánként valóban együtt tudtunk lenni a versenyek alatt.
Mikor egyszerre kísérsz 23 szakmát, nyilván nincs lehetőséged egyszerre belelátni az összesnek a mélyébe, hiszen örülsz ha átérsz a következő szakma pástjaira a megfelelő szünetekre, hogy két szóra elkapd a versenyződet - de így, hogy most külön voltunk, volt.
A magam nevében mondhatom, már bármikor nyolc méterről kiszúrom, hogy hányas tárcsa van a festool gérvágón. Azt persze nem tudom még megjövendölni, mire lesz jó ez a képesség, de azt se tudtam volna megjósolni hét évvel ezelőtt, gyesen levő ellátási lánc tervezési vezetőként, hogy a negyvenedik szülinapomat az asztalos világbajnokságon fogom tölteni, nemzeti lobogós egyenruhában, mint a magyar delegáció hivatalos tagja, coachként. És nem lehettem volna jobb helyen. :)
Amikor megpróbálod elmesélni valakinek, mi ez az egész, mindig a sporthasonlattal jössz. Aztán rájössz, hogy a világbajnokságon, vagy az olimpiákon, egy versenyszám sincs, ami négy napig tartana. A második napon fogy a lendület, kevesebb a cukor, az adrenalin nem engedi aludni az agyat, a harmadik napra úgy ébrednek, mint akit agyonvertek, de végigtolják, és még rátesznek pár órát a végén, a finishben is.
Olyan koncentrációval végig, ahogy átlagember hetven percet sem tudna végignyomni. De ők tudják, már húsz évesen is. Ráadásul a versenyzőtársaikból jó ha egyet-kettőt ismernek, mert ha szerencséjük van, versenyeztek ellene az előző évi Európa-bajnokságon. De a legtöbbjüket nem látták még soha. Ismeretlen közeg, ismeretlen felkészülési stratégia a másik országból.
Ráadásul egy profi sportoló ha jó, marad, és megy tovább. De ezek a versenyzők, legyen az pincér, festő, ipari robotikás vagy webfejlesztő, maximum két esélyt kapnak. Egy Európa-bajnokság, és egy világbajnokság, ha ki nem csúsznak az életkorból addigra.
Több nincs.
Ez pedig egyszerre tesz a vállukra óriási felelősséget, feszültséget, adrenalint, endorfint, és ki tudja még mit. A második napon, hogy megérkeztél, már nem tudod hétfő van-e vagy kedd. De nem is fontos. Flow van, annak a teljességével, végig. Legyen az törölt verseny, mégis áthelyezett verseny, megyünk, nem megyünk, ki jöhet, ki nem jöhet, ezek a versenyzők minden feszültséggel megbirkóztak. És mosolyogva, magabiztosan csinálták a dolgukat. De még hogyan.
Két ezüst, egy bronz, és tizenkét kiválósági érem került a WorldSkills csapat képzeletbeli zsákjába, ami túlmutat minden eddigi teljesítményen. Nem lehet szavakkal leírni, milyen büszkék vagyunk Rátok.
Eszméletlen élmény volt idén is, jövő szeptemberben Európa-bajnokság Gdanskban, megint együtt, egy helyen, egy csapatként. #weareskills #worldskillsfamily
Minden évben úgy jövünk haza az aktuális skills versenyről, hogy ezt biztos nem lehet majd jövőre felülmúlni. És aztán minden évben csak sikerül.
Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2024-09-17Blogcikknek ennyiszer még életemben nem álltam neki, pedig túl vagyok a hatszázadikon.
Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2023-09-12