Mit csinál ennyi ember a laptopja mögött a kávézókban?Lényegében ugyanazt, mint Mikszáth idején, úgyhogy nem is Y generációs jelenségről van szó.
Dolgoznak. Alkotnak.
Vagy tanulnak. Ügyet intéznek. Gondolkodnak. Vásárolnak. Ezt mind felváltva. Vagy csak simán felújítják a lakásukat, ezért nem tudnak máshol dolgozni.
Vagy ők már a Z generáció gyermekei, és a “Starbucks-feeling” a vérükben van az unikornis frappékkal együtt. (wwwwaaaa, pfuj.a szerk.)
A blogon a közelmúltban megjelent home office cikknek egy újabb verziójáról, a két statikus helyszín közti átmenetről olvashattok most egy eszmefuttatást.
Számomra valójában az irodától távol dolgozás lehetősége jelenti a szükséges szabadságot munkavégzés tekintetében.
Az, hogy megvan a bizalom felém, hogy a munkámat kell jó minőségben elvégeznem és kellően felnőttnek tekintenek, hogy képes vagyok a körülményeket megteremteni ehhez. Időnként nem számít, hol vagyok, ha elérhető vagyok. Pláne, ha a szabadságom alatt dolgozom épp (:)).
Ezerféle kávézó áll rendelkezésedre országszerte, ami ideiglenes, vagy inkább alkalmanként átmenetként szolgálhat az iroda és az otthon között, de nem coworking space.
A dolog akkor működőképes, ha nincs üldözési mániád - egy ismerősöm azt hiszi, ha a mellette lévő asztalnál laptopba pötyögnek, akkor biztos az ő mondanivalóját gépelik és suttog hozzám ilyenkor.
Kávézóban dolgozni szerintem jó, de ezzel lehet vitatkozni. A férjem például nem érti ezt a hóbortomat, de szerencsére elfogadja. És egy emlékezetes alkalom óta eszembe nem jut újra javasolni számára ezt a lehetőséget. Történt egyszer, hogy neki és nekem is be kellett fejeznem egy anyagot, majd együtt mentünk egy szülinapi vacsorára. Gondoltam, egy jó kis belvárosi helyet megmutatok neki - nos, soha ne menj vizsgaidőszakban expat “csomópontok” közelébe, ha nem akarsz videós szemműtétek mellett ppt anyagot gyártani.
Szeretem, mert inspirációnak sem utolsó helyszín. Egy köszönés, egy félmondat, egy mosoly. Egy otromba megjegyzés, a különbség a kedves és az orrát fennhordó vendég között, vagy épp a dönteni képes és a döntésképtelen vendég között - ezek a helyzetek, korántsem magasröptű, de jóleső gondolatokat indítanak el, ami otthon vagy az irodában nem történnének meg.
Na és a kávé - nem az a gyorsan összedobott konyhai, hanem egy gondos kezek által elkészített élmény!
Ha a kávézók tulajdonosait kérdezed meg… Nos, szerintem nem egyöntetű a lelkesedés. Ilyenkor egy kávéval, esetleg péksütivel akár 3-4 órát is teljes nyugalomban eltöltenek a “coffice”-ban dolgozók és csak bízhatunk abban, hogy érzékelik a kvázi-bérleti díjat, ami az ott dolgozással megjelenik, azaz időarányosan megfelelően fogyasztanak, fizetnek.
Hol érdemes kipróbálnod a kávézós-gondolkodós munkát?
Örök hálám a
akik a kisbaba melletti kezdeti projektjeim idején első körben jóhiszeműen, aztán megértéssel és kedvességgel fogadták az ott töltött órákat. Míg a nagyszülők gyerekeztek, addig készütek az anyagok, készültem a coaching vizsgákra és úgy általában nagyon feltöltő volt emberek között lenni.
Gyakran lyukadok ki a
vagy a
mert kedves, nyugodt, mégis mozgalmas helyek és valahogy itt mindig jók a megbeszélések és elkészülnek az anyagok, amiken dolgozom. Mint például ez a blogpost is. A kávé pedig minden alkalommal fantasztikus itt!
A MOM-nál lévő
-t is szeretném megemlíteni, mint kedvenc helyek egyikét. Egy egyszerű limonádé-Trudi kombináció mindig jól jön, a kinti asztalok mellett leülve pedig gyorsan kész leszel egy félbehagyott munkával.
Le a kalappal az olyan irodaházak előtt, akik felismerték ezt a trendet és a klasszik rántott hús szagú büfé vonaltól a lazább megbeszélésekre is alkalmas kávézókat alakítanak kis. Kis design, kényelmes és sokféle hely, esetleg egy jó terasz - azt hiszem imádnám a lehetőséget.
Ha rám hallgatsz, kipróbálod ezek egyikét, vagy írsz nekünk jó tippeket, ahonnan te szeretsz dolgozni.
A gasztro vonalat hamarosan folytatjuk, ezt a cikket (még) nem támogatta egy hely sem.
képek: javabarespresso.com, http://blog.unify.com, http://www.upbeacon.com, http://findingjustice.org, https://breakslow.co, http://www.kozelben.hu