A munkavállalói elégedetlenség éve

Nagy-Józsa Dorottya ACC Nagy-Józsa Dorottya ACC today 2020-09-01 label covid, szervezeti_kultúra, szervezeti_pszichológia

A világ minden hülyeségét kitalálták már azért, hogy a dolgozókat elégedetté tegyék, hisz mindenki tudja, hogy a legrosszabb, ami bekövetkezhet egy szervezet életében, az a fluktuációs spirál. Egy elégedetlenből kettő lesz, kettőből három, aztán befut az első felmondólevél, az rántja is magával a következőt, és már itt is a baj. Méregdrága betanítások, csupa ár/érték arányban katasztrofális junior mindenütt. Ennél rosszabb nincs.

Hát dehogynincs. Háttal kezdünk mondatot, és ebben is tévedtünk, mind. Ami idén történik, kíváló bizonyíték arra, hogy igenis van rosszabb annál, mintha egy szervezetben borzalmasan magas a fluktuáció. 

Mégpedig az, ha nincs.

A munkanélküliség közel sem tart még ott, ahova prognosztizálták. A trend elindult, de hol még a vége. Azonban a viharfelhők már igenis vannak olyan vésztjóslóak, hogy a munkavállaló legyen bármilyen rosszul is, már kapaszkodik inkább a székébe. Helyesen. Csak közben állatira nincs jól. Tényleg. Ahogy a vezető sem, és így a szervezet sem. 

Nincs az a szervezeti kultúra, amelyet ne rázott volna szerte-széjjel az elmúlt fél év. Nem a home office (döntsük már el végre, hogy kötőjellel vagy anélkül írjuk, hm? Legyen külön.), nem a COVID, hanem az ezt követő apró hazugságok milliói. Amelyek mögött legtöbb esetben még rossz szándék sincs.

Tavasszal mindenki egyformán sikított, hogy rosszul van, ez a karantén-office borzalom, nem bírunk dolgozni, otthon a gyerek, fáradtak vagyunk a zoomtól, gyűlöljük a teamst, stb stb. Aztán a cégek nyár elején-közepén szépen elkezdtek visszatérni az irodákba.

Van ahol demokratikusan, van ahol autokratikusan.

És azt vették észre, hogy lasszóval se nagyon tudnak munkavállalót fogni maguknak, aki hajlandó az irodában ülni. Pedig aztán ígértek itt mindent, ("Cipő, zokni, százmillió dollár. Csak a szokásos cucc."), hiába. Akik eddig azon sírtak, hogy otthon kell lenni, most azon kezdtek, hogy benn kell. Csakhát ez kevéssé lenne hiteles felfele, hiszen mégse nyavalyoghatunk pont az ellenkezőjéről, mint amiért eddig - úgyhogy elindult a horizontális nyavalygás. Copyright, micsoda szakkifejezés, de vezetőként már bólogatsz, mert érted miről beszélek. Oldalra puffogok, felfele viszont... 

Felfele viszont kitalálok valamit, hogy ne kelljen bemennem. Ugye? Ja, hogy ezt hívod hazugságnak, de hát ez csak füllentés. Na, ezekkel a füllentésekkel bizony a legjobb kultúrájú céget is se perc alatt meg lehet mérgezni. És sikerül is. 

A vezetők pedig a) nem hülyék (a tieid sem), b) maguk is valakinek a munkavállalói, és ekként hajlamosak a horizontális nyavalygásra. Úgyhogy elkezdtek szépen távolodni a szintek egymástól. Hogy ne hallják egymás nyavalygását. 

Az eltelt hat hónap pedig ahhoz rövid, hogy ezek a problémák a legtöbb helyen a felszínre kerüljenek (és le a kalappal azon szervezetek előtt, akik észlelték a vészjeleket és nekiálltak dolgozni a kultúrán már most, amíg még nem ég a ház, csak páran gyufákat hajigálnak.), ahhoz viszont hosszú, hogy ne hagyjon maradandó nyomot a szervezeten. 

Azon a szervezeten, ahol kezdődik a következő nyomás. A cégeknél percenként jönnek elő az újabb és újabb pozitív tesztek, sorra jönnek a munkavállalói sms-ek, hogy melyik bölcsit, ovit, sulit, hol zárták be, melyik munkavállaló hogyan nem tud jönni dolgozni már holnap. Kit kell karanténba tenni, kit nem, ki kaphat táppénzt és ki nem, kell az egész folyosót hazaküldjem vagy elég a szobát, ki fizeti a teszteket, stb.

Ahol van szabályzat, ott arra fújnak, ahol nincs, ott arra. Ahol van szabályzat és épp tetszik, ott használják, ahol nincs, ott kitalálnak valamit. Kifogást, okot, füllentést, indokot, hívd ahogy akarod. És mérgezik tovább a fél éve masszívan rombolt kultúrát. 

A munkavállaló nincs döntési helyzetben, mert ha bezárják az óvodát, gyerekkel otthon kell lennie. Ha van terved rá, mit csinálhat most legálisan, élni fog vele. Ha nincs, füllenteni fog. Ahogy te is, mikor rád jön a sor. Mert a te szervezeted is egyéni döntési mechanizmusok irányítják, ahogy mindenkiét.

Amit tehetsz érte, hogy vezetőként legalább megpróbálsz tisztába kerülni a sajátjaiddal. Aztán ha ezzel megvagy, akkor foglalkozni azokkal, akikért felelős vagy. És ha hazugságba futsz, nem ráborítani egy céges pokrócot, hanem átbeszélni, hogy mi vezetett ide, hogy erre szükség volt. És mit tehettek érte a csapatoddal, hogy kevesebbszer történjen ilyen a jövőben.

Túl hosszú lesz ahhoz ez az időszak, hogy ennyi rosszul levő munkavállalóval, és ilyen kevés fluktuációval ezt vezetőként ép ésszel kihúzd. Márpedig egyre jobban fogják szorítani a sziklát, úgyhogy friss munkavállalók és így tiszta lapok tömegében most felesleges reménykedned.

Megosztom

Hozzászólások

Ajánlott cikkek

Az utolsó forintjaidat se az ablakon dobd ki!

Igazából itt vége is lehetne a blogbejegyzésnek. Vagy ahogy a kisebbik lányom szokta mondani, stip-stop-ránstop-punktum-és-uff. Nade azért csak leírom már, ha nekikezdtem.

Nagy-Józsa Dorottya ACC Nagy-Józsa Dorottya ACC today 2020-10-01

Van az a felelősség, amit nem delegálhatsz

A COVID kapcsán, különböző szervezetek vezetőiként olyan döntésekbe kényszerültünk, amelyekbe soha senki korábban. Nincs precedens, nem tudjuk mi jó, mi rossz. Még annyira sem, mint korábban.

Nagy-Józsa Dorottya ACC Nagy-Józsa Dorottya ACC today 2020-09-22

Hírlevél feliratkozás

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. More information. cancel