A "Pause" most nem segít

Tízkor beszélsz az olajiparral, és meglepő nyugalmat találsz a vonal túloldalán.

Tizenegykor a belvárosi elitétteremmel, és gyászt.

Délben az early-stage startuppal, és akasztófahumort.

Egykor az FMCG-vel, és zavarodottságot.

Kettőkor a logisztikai szolgáltatóval, és pánikot.

Háromkor az újságíróval, és bizonytalanságot.

Négykor a gyógyszeriparral, és őrült kapkodást.

Éjjel egykor is csipog a messenger (egyébként erről tökre szokjatok le, a coachoknak is jár az éjszaka!! :) ), válságmenedzsment van szinte mindenütt. Van vezető, aki egyetlen csuklás nélkül megkezdte a krízismenedzsmentet. Van vezető, aki döbbenten ül. Van, aki szerint hónapokig is eltarthat, ami most van, van aki még a tagadás fázisában van. 

Egy közös bennük - bennetek - bennünk - mindenki a csapatáért aggódik. Átvesszük, hogy mit lehetne értük tenni, kire kell jobban vigyázni, ki él meg a jég hátán is. Kit fognak kirúgni, kinek a cége fog csődbe menni, kié nem, mit kell tenni, átszervezni. 

Eggyel még nem találkoztunk a héten. A vezetővel, aki saját magáért aggódik.

Márpedig elvileg mind nagyon szépen megtanultuk már, hogy először nekünk kell vezetőként jól lennünk, és csak utána fog tudni működni a csapatunk. Szóval TE mit fogsz tenni azért, hogy jól legyél a következő egy-két-tizenkét hétben?

Kérdés van már persze rengeteg, válasz még kevesebb. A csapatok nagy része mintha teljesen két részre osztódott volna. Egyikük megfullad annyi dolga van, iszonyatos kapkodás, mindenki próbálja a gyerekek mellől, otthonról, távolról menedzselni az ügyeket.

Ők vannak jobban. A vezetőik is, mert nekik van mit csinálni, és a rettenetes zűr még mindig sokkal jobb, mint a csend.

A légüres tér.

Amiben sokan vannak már most.

Csapatok is, vezetők is. Nagyon sok cégnél a kríziskezelés nulladik másodpercében mintha egy pause-t nyomtak volna az egész cégen. A vezetők persze pörögnek, de csak legfelül. A többiek meg várnak.

Na ezekre a várakozó vezetőidre kell iszonyúan figyelj. Ha legfelső vezető vagy akkor azért, ha már egy a várakozók közül, akkor azért. A top-down változásmenedzsment egyik legnagyobb baja, hogy embertelen lassú. Ebben a helyzetben viszont ez egyszerűen nem fér bele. Nem elvárható semmilyen cégvezetőtől, hogy kész terve legyen arra, ami még sosem volt. 

Az viszont igen, hogy kommunikáljon. Ha te vagy a legfelső vezető, akkor te. Ha n-1 vagy (milyen szép nyelvünk van, igaz?:) ), akkor rugdosd a főnöködet, hogy márpedig ömöljön lefele az infó. Az is infó, hogy "srácok, nem tudjuk mi lesz!". Az is sokkal, de sokkal jobb, mint a csend és a hallgatás.

Addig viszont magaddal is kell törődj. 

Ha az elúszott, 'atyaistenhogyfogomeztbírni'-kategória vagy, akkor

egy) keretek és akár bürokrácia emelés, ha kell. Nap eleje, nap vége, amit pár napja javasoltunk, különösen figyelve rá, hogy a nap vége neked is a nap vége legyen. És persze hogy ettől még fel fogod venni a telefont bármikor, és persze hogy válaszolni fogsz a pittyegő slackre éjjel. De legalább törekedj rá, hogy tudd mit csinálsz. Nagyon sok vezetőnél remekül működik home office-nál az a módszer, hogy jó freelancer módjára elindít egy applikációt (van millió), és elkezdi szépen mérni, hogy mennyit dolgozik. De pontosan. Egy részük megdöbben, hogy home officeban napi 12 órát tol fixen. Más részük meg azon döbben meg, hogy bár úgy érzi, mintha reggeltől estig ott dekkolna a gép előtt, a valóság az, hogy ebből nincs 4 óra a munka. A maradék időben indexet olvas. Főleg most.

Aztán kettő) hogy levegőzöl, ha vagy olyan szerencsés, hogy van erkélyed, teraszod, kerted. Nem úgy, hogy kimész 30 percenként elszívni egy cigit (akinek nem inge..:) ), hanem úgy, hogy kiülsz két órára a laptopoddal, telefonoddal. 

Na meg három) hogy mozognod is kellene, már el sem merem többször mondani, de igen, napi fél óra otthoni edzés kö-te-le-ző. Nem csak azért, mert a drasztikusan lecsökkent mozgásod mellé még stressz-eszel/iszol is - na nem te, hanem a többiek, hanem azért is, mert szükséged lesz az endorfinra.

Ha légüres térben lebegsz, nem tudsz mit csinálni magaddal és/vagy az embereiddel, mert összeomlott a vezetés, a cég maga, az iparág, akkor:

egy) se engedd meg senkinek, hogy unatkozzon.Hozzátok előre azokat a munkákat, amiket későbbre terveztetek, vegyétek elő azokat, amiket hat éve nem csinált meg senki.

kettő) próbáljatok ki új működési módszereket, tanítsátok egymást forgóműszakban, változó témákkal.

De miért, ha egyszer úgyis földbe állunk? Hát azért. Ha meg mégsem fogtok, nem fog károdra válni.

És három) új könyvek, új online tanfolyamok, régen elmentett cuccok feldolgozása, számlák rendbetétele, szerződések, ki tudja mi nincs még.

Csak kérlek, ne hagyd magad sem, hogy hetekre-hónapokra várakozó álláspontra helyezkedj. Azokat elsöpri a mókuskerék.