Júniusi portugál-spanyol útunk második felének nagyobb részét a spanyol oldalon töltöttük. Kezdtünk Las Medulasban, az ókori római aranybányában, amelyről az ezerkétszáz* követett travel blog egyikén olvastam még régen. Sokan mindenesetre nem követhetik az adott blogot, mert rajtunk kívül még egyetlen autó tartózkodott a méretes parkolóban. Legyen a tietek a következő.
A wikipedia szerint:
Las Médulas történelmi helyszín Spanyolországban, közel Ponferrada városhoz, León tartományban. Egykor a Római Birodalom legfontosabb aranybányája volt, ahol Kr. e. I. századtól kezdve kétszáz éven át folyt a bányászat. Las Médulas szerepel az UNESCO listáján.
A hihetetlen látványt nyújtó tájképet a ruina montium, egy rómaikori bányászati módszer (technika) eredményezte. Az idősebbik Plinius Naturalis historia című művében írja le, hogy járatokkal, alagutakkal átlyuggatták a hegyet, majd ezt követően nagytömegű vízzel árasztották el. Ennek hatására a hegycsúcs szó szerint összeomlott. A művelethez szükséges nagy mennyiségű vizet a Siera de la Cabrera mintegy 100 kilométer hosszú csatornaművön (csatorna és viadukt kombináción) át hozták ide. Ennek a módszernek egyes elemeit még napjainkban is alkalmazzák.
Olyan színek, olyan formák, amelyeket utoljára Utahban láttunk, és itt van Európa közepén (Khm, talán kicsit balra). Balra nézve Írország zöldje, jobbra nézve a Bryce canyon narancssárgája. Három-négy óra alatt kényelmesen bejárható a környék, másfél órás kapaszkodóval felmászhatunk a tetejére, de azért vegyük figyelembe, hogy az észak-spanyol éghajlati viszonyokról ez a környék még nem hallott, itt sem atlanti szél, sem eső, sem húsz fok nem fog megtámadni minket. Helyette 38 celsius árnyékban, úgyhogy menjünk délután - amúgy is akkor a legszebbek a színek.
Medulas után északnak vettük az irányt és pár óra múlva megérkeztünk a csodálatos Gijónba. Egy portugál nénike figyelmeztetett minket, hogy semmiképpen se menjünk majd oda, mert csúnya, ő járt már ott húsz éve. Ahogy az útikönyvek is utoljára, úgyhogy nem ártana lassan visszamennie mindenkinek :). Gijón ugyanis nagyon szép, a város picit Madridra hajaz, gyönyörű városi stranddal, amin a víz hőmérsékletének megfelelően senki sem tartózkodott.
Ha már erre járunk, ne menjünk el cider nélkül. A világ cider termelésének 90%-át adja Asturia, aminek (hálistennek) 85%-át meg is isszák. A cider fővárosa pedig Gijon, úton útfélen sidreriába botlunk, ahol megtudhatjuk, hogy a cidert nem úgy kell inni, ahogy mi hisszük, hanem magasról töltve, maximum fél decinként adagolva, azzal a lendülettel lehúzva.
Gijontól elindulhatunk az óceánparton és szebbnél szebb strandokba, kisvárosokba fogunk botlani. A mi kedvencünk Avilés és Cudillero volt, de kedvünkre választhatunk ezerkétszáz temérdek gyönyörű, középkori városmaggal rendelkező városból.
Következő állomásunk Santiago de Compostella. Az El Camino nyomán híressé vált város egyszerűen csodaszép, csak ne kövesd el azt a hibát, hogy nappal akarod megnézni. Éjszaka nagyrészt üres, a kegyhelyboltok asztalai elpakolva, a helyiek pedig nyilván a kocsmában. Mondanom sem kell, zarándok jóval kevesebb van, mint turista, a zarándokmise pedig jobban emlékeztetett egy insta live közvetítésre, mint egy misére, de összességében mindenképp keressük fel a várost, ha erre járunk. Bár ezt nem hirdetik sehol, de online előre foglalva egy rövid spanyolnyelvű vezetés tekintetében a katedrális tetején is sétálhatunk, ahonnan lenyűgöző látvány tárul elénk.
Santiagot elhagyva visszaértünk északról Portugáliába, ahol volt még másfél napunk felfedezni Porto környékét. A bragai Bom Jesus, és maga Braga, a portugál Róma mindenképp megér egy éjszakát. A városban több, mint 300 templom van, amennyit kedvünk van keressünk fel belőle, vagy csak bóklásszunk a hangulatos kis utcákban, élvezve a spanyol után megdöbbentően olcsónak tűnő vidéki portugál éttermeket.
Porto előtt utolsó városunk Ponte de Lima, Portugália legöregebb városa, széles promenáddal, a már megszokottnak mondható középkori városmaggal és maroknál kevesebb turistával.
Egy hetes körutunk utolsó fél napját Portóban töltöttük, ahol fogyasztottunk egy utolsó belemi kosárkát és este hazarepültünk. Egy hét, két ország rengeteg rejtett gyöngyszeme, mindez abszolút low budget módon, ez az Ibériai-félsziget teteje. Ne hagyjátok ki.
AUGUSZTUSBAN FÉL LÁBUNK SINCS MÉG A KÖRNYÉKEN, DE SZEPTEMBERRE MÉG 1-1 SZABAD ÓRÁNYI KAPACITÁSUNK VAN, HA SZABI UTÁN KÉT NAPIG SEM TUDOD MAGAD ÉLETBEN TARTANI AZ UNALOMTÓL, NEMZETKÖZILEG AKKREDITÁLT ÜZLETI COACHOT KERESHETSZ ITT.
*Bátyám körülbelül huszonöt évvel ezelőtt figyelte meg, hogy az általam automatikusan használt legnagyobb szám témától független, kivétel nélkül, az ezerkétszáz. Nem kell szószerint venni.
képek: saját