Ha a NASA-ra gondolsz és a Hold-küldetésre, akkor biztosan felmerül egy csomó magasztos gondolat és érzés benned, hogy mennyi ember fogott össze, hogy mekkora erőfeszítés volt ez egy egész ország részéről (igazából legalább kettő részéről), hogy milyen hihetetlen összhangra volt szükség ahhoz, hogy sok-sok előzetes tesztelés és próbálkozás után sikeres legyen az Apollo 11.
Egy ennyire fegyelmezett munkához pedig a vezetők és a vezetés minősége brutál magas szintű lehetett. Micsoda összhang és bizalom kellhet egy ilyen program sikerre viteléhez!
Én legalábbis totálisan ebben voltam.
Eddig.
Az Apollo 10 - tehát az utolsó küldetés a holdraszállás előtt - azt a feladatot kapta, hogy Hold körüli pályára álljon és tesztelje a jövőbeni landolás minden elemét, melynek során 15.6 km-re meg is közelítette az égitestet. Tekintve, hogy a Föld átlagosan 385 ezer km-re van a Holdtól, ez már tényleg gyalogos távolság egy háromévessel is.
Azt nem kell mondani, hogy a NASA egy katonai szervezet (nem félkatonai, hanem úgy istenigazából az) és annak is kell lennie, hiszen minden milliméter pontosan, milliószor tesztelve, több ezer oldalas dokumentációkon keresztül kell, hogy működjön, nem fér bele a l’art pour l’art kreativitás.
Azt se kell mondani, hogy a Stafford, Young, Cernan trió (jó, bevallom, rájuk kerestem, mert még sosem hallottam a nevüket) rommá képzett vérprofik voltak, akik a feladatot tökéletesen el tudták, és akarták látni, a földi irányításban maximálisan bízva, az onnan kapott utasításokat messzemenőkig végrehajtva, egy tökéletes bizalom játékot játszva.
És akkor íme a pofon. Az Apollo 10 minden elemében modellezte a későbbi leszállást, egyet kivéve: nem kapott elegendő üzemanyagot a leszálláshoz.
Nem kapott, mégpedig azért, hogy ne is tudják megkísérelni a leszállást.
Egy olyan szervezetben, ahol a kísértés nem opció, ahol nincsen olyan, hogy ‘kedvem volt leszállni’, meg hogy ‘de hát olyan közel voltunk főnök, muszáj volt megpróbálni’. Mégsem bíztak annyira az emberi természetben, hogy megkockáztassák a lehetőségét annak, hogy a hármas esetleg úgy dönt, hogy szembe mennek a protokollal, csak azért mert megtehetik.
Meg akarták volna tenni?
Biztosan.
Megtették volna?
Sose tudjuk meg. Hiszen nem kapták meg azt a bizalmat, hogy erről valóban dönthessenek - az életük végzetes kockáztatása nélkül.
Ezen a ponton borul meg sok vezetőfejlesztő és coach, sőt remélhetőleg egyre több vezető is. Ugyanis a transzformatív vezetéstől a szolgáló vezetés elméletéig szinte minden modell a bizalom fontosságánál jelöli ki a kályhát.
Mi erre Lencioni piramisát rendszeresen használjuk egyszerűsége, logikussága miatt. A Five Dysfunctions of a Team könyv azt mondja, hogy a bizalom az alap, amire építkezni lehet: ha a vezető kiépíti a magas bizalmi szintet, akkor a csapattagok fel merik vállalni a konfliktusokat, konfrontálódnak, hiszen a magas bizalmi szintnek köszönhetően nem tartanak a személyes megítéltetéstől. Ha viszont felvállalhatóak a konfliktusok, akkor szinte minden helyzetben optimális megoldás születik, ami elfogadható minden érintett számára, tehát nagyobb lesz az elköteleződés a megoldás mellett, kevesebb lesz az ‘én megmondtam, hogy úgyse fog sikerülni’ hozzáállás.
Mindenki érdekelt a megoldás sikerre vitelében.
Ha van közös konszenzus, akkor egymást felelősségben fogjuk tartani, hiszen nem ránk kényszerített megoldásokat kell végrehajtanunk, hanem azt, amiben közösen hiszünk is. Nem szükséges tehát a fönőknek emlékeztetni a vállalt felelősségre, határidőre, bármire, hiszen egymást tartjuk felelősségben.
Ha pedig közösen hiszünk az útban, akkor a potyautasok, ellenállók, szabotőrök nem hátráltatják a csapat eredményességét és végső soron ez az egyéni sikereken túlmutató csapatsiker garantál.
Az Apollo 10 esetében kizárt, hogy ne együtt lélegeztek volna a legszűkebb csapat tagjai, hiszen a szó eredeti értelmében bízták az életüket egymásra. A konfliktusaikat az ezer teszt alatt meg kellett, hogy vívják és csak az a megoldás mehetett az éles küldetésbe, amiben a biztonságtechnikus, az asztronauta, de még a dietetikus is egyetértettek. Mindannyian hittek abban, hogy az Apollo 10 maximális feladata annyi lehet és annyi kell legyen, hogy 15,6 km-re megközelíti a Holdat.
És mégis, azt a bizalmat nem kapta meg a 3 asztronauta, hogy megkísérthesse őket a leszállás. Ekkora bizalom mégsem volt az emberi természetben.
De most őszintén, benned lett volna?
Ha a bizalom építése foglalkoztat a csapatodban, szívesen segítünk team coachingban. Ha egyénileg keresel eszközöket a csapatod bizalmának növelésére, az egyéni coaching, ha pedig csak elmélkednél az Apollo 10-en, akkor az meg kávé.
A vezetés szerep, de nem színjáték, ahol a Hamlet két monológ között a büfében cigizve ihatja a duplakávét.
Bezerédy-Herald Balázs ACC
today
2021-06-20
A technológia lehetővé tette már jó ideje, de a bizalom hiányzott hozzá, hogy meglépjük.
Nagy-Józsa Dorottya ACC
today
2020-03-30
Makrai Fanni