Ha az almafa alatt van egy gyümölcs, az valószínűleg alma.

A rossz hír viszont, hogy attól hogy idegesítő, még igaz.

Gyakran futunk bele olyan helyzetbe, hogy arra hívtok minket segítségül, hogy mérjünk fel valamit, diagnosztizáljunk egy szervezeti problémát, vagy javítsuk is rögtön meg, mindegy, így-is-úgy-is a diagnosztikával fogunk kezdeni. A helyzet az viszont, hogy azokban a helyzetekben, mikor részletesen lefestitek az almafa képét, mi is - és sokszor valahol mélyen ti is - pontosan tudjátok, hogy almát fogunk találni alatta.

Tök mindegy, hogy ez az alma egy rosszul strukturált középvezetés, egy rosszul összehuzalozott felelősségi és hatáskör elosztás, egy-két hiányzó expert egy területről, egy hiányzó kompetenciafejlesztés, egy szállítási kapacitáshiány (csak hogy supply chain területről is hozhassak egy példát :) ) , vagy bármi. 

Ha te mint a megrendelő a szervezet legfelső vezetője vagy, akkor két dolgot tehetsz, mielőtt nekiállsz beküldeni bárkit az almafád alá vadászni.

1. Legalább harmadannyi időt töltesz az almafa alatt gyümölcs után kutatva, mint amennyit a tanácsadótól elvárnál. Ha ezalatt megtaláltad a gyümölcsöt, akkor megnézed magad, hogy mi az.

2. Ha megnézted, és látod hogy alma, felismered a problémát, akkor nekiállsz megjavítani magatok. Ehhez viszont el kell hinned magadról, hogy ismered annyira a saját fádat, hogy felismered a gyümölcsét is.

Ha nem vagy benne biztos, hogy alma, akkor megint két dolgot tehetsz:

a) Akkor is nekifutsz abban a hitben, hogy az, aztán majd rájössz, hogy igazad volt-e.

b) Hívsz egy tanácsadót és megnézeted vele.

Ez utóbbi esetben a tanácsadód legalább háromszor annyi időt fog eltölteni a fád alatt, mint te - hisz akárhány fát látott már, kénytelen rendesen megnézni, mert nem ül alatta tíz éve. Ráadásul a szomszédban körtefa nő, jobbra meg gesztenye.

És ha a végén talál egy almát, akkor nem vered a fejed a falba (vagy akár a tanácsadóét, ha hagyja!!:) ) hogy "dehát én is tudtam, hogy ez egy alma!" - hanem legközelebb követed az 1. pontot és már elhiszed magadról, hogy felismerted, hogy alma.

Mert egyébként a te fád.

Ha te mint megrendelő, nem a szervezet legfelső vezetője vagy - ami a gyakoribb, és rosszabb helyzet egyébként, akkor mint az adott terület vezetője - szervezetfejlesztéseknél legtöbbször (de nagyon nem mindig) a HR, folyamatfejlesztéseknél valaki a supply chain managementből kopog, hogy szüksége lenne segítségre. Na ilyenkor a megkeresés első mélyebb beszélgetése után már egyértelműen kiderül, hogy a segítség ahhoz kell, hogy a talált almáról bebizonyítsuk együtt a CEO-nak, hogy ez egy alma.

Ha megtettél mindent (és végigfutottál a fentebbi pontokon, és az sem működött), és nem tudsz saját hatáskörben kibulizni magadnak értelmes segítséget a probléma megjavításához, akkor ebből is teljesen működő tanácsadói projekt szokott lenni - kivéve egy esetet, amit most már, hogy hallasz róla, remélem el fogsz kerülni: az úgy nevezett almafa-csapdát.

Az almafa-csapda (copyright, csodálatos metafora, nem? És tuti, hogy ismerős:) ) a következő: bemész a CEO-hoz, beviszed a gyümölcsöt, mire a CEO félszemmel ránéz, és azt mondja ez egy alma. De nem bírod rávenni, hogy a másik szemével is érdemben ránézzen, hisz egy rakat gyümölcsöt hordtok be neki minden nap. Büdzséd nincs az adott probléma megoldásához saját hatáskörben, ezért addig sírsz egy rakat egyéb gyümölcs okán business case-eket gyártva, míg valamelyiket véletlen jóvá nem hagyja.

Aztán megjön a tanácsadó - mi - alaposan megnézzük a fádat, megmondjuk, hogy ez egy alma, te meg visszamész a CEO-hoz.

Aki nyilván rohadt mérges lesz Rád, hiszen ő mondta, hogy ez egy alma!!!! És igaza van? Persze. Tényleg mondta, hogy alma.

Na ezen a csapdán gondolkozz, hogy fogod okosan kikerülni, mialatt nézegeted az almádat! :)