Ahogy szépen lassan haladnak vissza a cégek az irodákba, egyre több és több helyről bukkan fel az indokolatlan öröm a felsővezetés részéről.

Az öröm, hogy végre magam körül tudhatom az embereimet. Ami persze indokolt lenne, ha arról lenne szó, hogy végre megölelgethetem őket. Csakhát nem.

Azonban indokolatlan, ha egy van mögötte:

Végre itt vannak. Végre tudom mit csinálnak. Végre tudom, hogy csinálnak valamit.

Ha nem bízol a home officeban, a szervezetedben nem bízol. Amire ha rájöttél, akkor már azért egy lépéssel beljebb vagy mint az, aki még csak a morgás fázisában várja, hogy megteljen körülötte a tárgyalóasztal. 

Miért nem bízol bennük? Ha erre a kérdésre tudod a választ, akkor legyen az az első dolgod, mikor megérkeznek, hogy megoldatod velük a problémádat. Nekik is jobb lesz, ha jobbkedvű vagy, ezt mindenki tudja. 

Hadd mondjunk pár tippet, ami segíthet megtalálni, hol van a kutya elásva, mi az oka a bizalomhiánynak:

1. Nem megfelelő KPI-rendszer

Ja, hát minden szentnek maga fele - ugye :) NYILVÁN a kedvenccel kezdem. Nem azért, mert ezen a legkönnyebb segíteni, hanem azért, mert elenyésző az olyan szervezetek száma a piacon, ahol ezen ne lehetne még javítani. Ha az érzeted az, hogy az embereid nem dolgoznak, mindenki "el van tűnve", ha nem tudnak róla meggyőzni, hogy haladnak a dolgokkal, akkor ezen a legkönnyebben úgy tudsz segíteni, ha kidolgoztatod VELÜK (nem, nem velünk, felesleges ilyesmire tanácsadót használj), hogy hogy lehetne a munkájukat mérhetőbbé tenni. Nincs az a munkakör, aminek a teljesítményét ne lehetne valahogy megmérni. Ha pedig ezek jól vannak összerakva, akkor mindegy ki milyen officeban ücsörög, a hét végén, a hónap végén látszania kell, hogy mit produkált. 

A leggyakoribb eset, hogy a vezér onnan van meggyőződve róla, hogy bárki is dolgozik, ahonnan jött. Ha CFO volt korábban, akkor a pénzügy számait figyeli automatikusan, tehát azokból látja, hogy mi történik. Ha sales igazgató volt, akkor a sales-ét. És a többiekről nem lát semmit, mert nem is nézi vagy/és mert nincsenek is megfelelően összerakva. Mindenesetre olyan felületet kell magadnak gyártass, ami meggyőz róla, hogy az embereid akkor is dolgoznak, ha nincsenek az officeban.

És miért?

Mert akkor nem azon rettegnél, hogy a COVID hányadik hulláma fog-e majd elsöpörni, hanem azt számolgathatnád, hogy hosszú távon mennyi irodabérletet spórolhatnál a most eltelt két hónap tanulságaiból.

2. Túlságosan besilózott működés

A társosztályok egymás ellen hangolt működése megunhatatlan témánk, most azonban talán még jobban fáj, mint régebben. Nagyobb szervezeteknél az 'egy hajóban evezünk' helyett 'kishajókban evezünk, jobb esetben egyirányba' működés alakul ki. Ami teljesen természetes, gyakran a direkt egymás ellen hangolt KPI-okkal még mesterségesen is rásegítenek a működésére. Ami oda vezet, hogy a nagyobbak osztályai úgy dolgoznak egymás ellen, mintha legalábbis konkurenciái lennének egymásnak.

Ez a besilózódás (huhh) az office híján elviselhetetlen méretűvé vált sok helyen. Nem esik be senki véletlen vagy meghívva se társosztály megbeszélésére, nem futnak össze a csokiautomatánál. Magyarán a szervezeti kommunikáció érdemi része - ahol a valódi információk áramlottak az osztályok között - megszűnt.

Aminek az eredménye most az, hogy ezek a kicsi sejtek magukban működnek, minimálisat kollaborálva, Te pedig a szervezet legtetején annyit látsz belőle mint a guadalcanai sirály a partok mellett sorakozó hadihajókból.

Azt látod, hogy ott vannak, de fogalmad sincs melyikben ki van, mit csinálnak most, és mire készülnek holnap. Úgyhogy ha mindenkit magad körül látsz végre, az első dolgod legyen, hogy nekiállsz drasztikusan növelni a szervezeti transzparenciát. Nem megy egyik hónapról a másikra, de annak a kidolgozására, hogy mi hiányzik most, hol a legnagyobb a homály, ki dolgozik a legfeketébb szemellenzővel, honnan hiányoznak milyen infók ahhoz, hogy jól tudjatok együttműködni - na erre elég 2x4 óra workshop is, aztán már "csak" neki kell állni javítgatni. És nem szabad abbahagyni.

3. Égbe szabott stratégia

Harmadik leggyakoribb hiba a "nem megbízható"-szervezet mögött az szokott lenni, hogy az adott cég stratégiája olyan általános, olyan semmitmondó, és olyannyira nincsenek hozzá érdemi feladatok rendelve, hogy ember legyen a talpán, aki tudja követni, hogy még azt csináljuk-e vagy mást. Ez egyébként általában átjön a legfelső vezető gondolataiból is - szóval itt legalább könnyű lesz megtalálni a gerendát (bár ezt a szólást nem biztos, hogy szokás így használni :)) ). Ha Te sem tudod hogy pontosan hol is kellene tartonotok május 29-én ahhoz képest, amit az évre megterveztetek, akkor jó nyomon jársz ezzel a ponttal. Mert nyilván idegesít, hogy nem tudod mit csinálnak és dolgoznak-e eleget, ha az alap bizonytalanságod amúgy is megvan azzal, hogy abban sem vagy biztos, hol kellene pontosan tartanod?

Ez egyébként kivételesen nem a legnagyobbak, hanem a közepesek kiváltsága szokott lenni. A legkönnyebben és leggyorsabban javítható pont az összes közül, előveszed a stratégiádat, magad mellé rántod a boardot és négy órával később már lényegesen beljebb lesztek. Amúgy is ekkora havária után csak ránéztek, hogy jó-e minden úgy, ahogy terveztétek, vagy kell-e valamit igazítani. Akkor ezzel a lendülettel vigyétek is lejjebb, és álljatok neki kisebb és kisebb mérföldkövekre bontani mindent. Én hiszek az OKR-ben ehhez, amire itthon még mindig mindenki úgy néz, mintha valami pár éve kitalált iszonyú újdonság lenne. Pedig sajnos 37 éves, pont egyidős velem, szóval fiatalnak azért a legjobb jóindulattal sem nagyon nevezhető.

De mindegy is, milyen eszközhöz, módszerhez nyúlsz, a lényeg, hogy bontsd lejjebb a teendőket, kösd földhöz a stratégiádat, cégszinten, részletszinten, osztályszinten. És ha elég mélyre jutottál, akkor mindegy hol ülnek az embereid, tudni fogod dolgoznak-e, vagy sem. Haladnak-e, vagy sem. 

És akkor nem kell majd szegényeknek olyan módszerekhez nyúlniuk, mint az első multinál, ahol valaha dolgoztam, ahol volt egy holland nevű, évek alatt közösen összerakosgatott, csinos kis excel file, rengeteg pivot táblával, aminek az volt a neve hollandul, hogy "nyisd ki, ha jön". És ha jött a góré és elsétált a monitorok mögött, akkor ez volt nyitva, amúgy meg lehetett diplomamunkát írni, fusizni vagy online játszani. Ki-mit akart.

Na, ugye hogy nem kell home office ahhoz, hogy valaki ne dolgozzon? :) 

Megosztom

Hozzászólások

Ajánlott cikkek

Az utolsó forintjaidat se az ablakon dobd ki!

Igazából itt vége is lehetne a blogbejegyzésnek. Vagy ahogy a kisebbik lányom szokta mondani, stip-stop-ránstop-punktum-és-uff. Nade azért csak leírom már, ha nekikezdtem.

Nagy-Józsa Dorottya ACC Nagy-Józsa Dorottya ACC today 2020-10-01

Van az a felelősség, amit nem delegálhatsz

A COVID kapcsán, különböző szervezetek vezetőiként olyan döntésekbe kényszerültünk, amelyekbe soha senki korábban. Nincs precedens, nem tudjuk mi jó, mi rossz. Még annyira sem, mint korábban.

Nagy-Józsa Dorottya ACC Nagy-Józsa Dorottya ACC today 2020-09-22

Hírlevél feliratkozás

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. More information. cancel