Az Y generációs munkavállaló szükségletei
Blogunk 150. bejegyzéséhez érkeztünk. Sokat töprengtem rajta, mi lenne a legmegfelelőbb jubileum, és mi másra is jutottam volna, mint egy ábrára.
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-07-21Employee experience-ről, azaz munkavállalói élményről szól az év. Hogy hogy tudod munkáltatóként biztosítani a megfelelő - külső és belső - környezetet, amivel képes leszel megtartani a munkavállalódat. Amivel szeretni fog nálad lenni.

A külső nyilván egyszerű pont, úgyhogy a legtöbb cég ezzel is kezdi, a felszínre fókuszálva, a munkavállalói élmény nagyköveteivel és vaskos bibliákkal felszerelkezve, szaladgálnak körbe a cégüknél, akik szépen sorban, pontról pontra valósítják is meg az elvárásokat. Közösségi terek, színes labdák, növényfalak, egészséges reggeli, távmunka, még távabb munka, iskolafestés, hogy hasznosnak érezd magad, miegymás.

Szuper, csak egyetlen alapvető igazság folyton kimarad a képletből, mégpedig az, hogy:
A munkavállalói élményért nem a munkáltató felel, hanem a munkavállaló.
Ha ez nem így lenne, nem lenne vegyes értékelésű étterem a világegyetemen.
5* csodálatos ételek, zseniális környezet, fantasztikus kiszolgálás, köszönöm!
1* a steak túlsütve, a pincér összekeverte a rendelést, a wc-ben pók mászik a falon.
És mindkettőt a te éttermed kapja. Mint munkáltató, hogy tudod biztosítani, hogy mégis a lehető legjobb értékelést kapjál minden munkavállalódtól? Hogy tudod biztosítani, hogy a munkavállalói élmény pozitív élményt jelentsen minden dolgozódnak?
Úgy, hogy a dolgozóddal törődsz, nem az élménnyel.
Lehet, hogy a középkorú, gerincsérves munkavállalód nem akar okkersárga babzsákon tárgyalni.
Lehet, hogy a húszéves, home officera született munkavállalód nem akar a középkorúval játszóteret festeni.
És így tovább.
Nem fog mindenkinek tetszeni az új irodabelső, nem fog mindenkinek tetszeni az ingyen vegán joghurtital a reggeli közös torna után, sőt nem fog mindenkinek tetszeni az sem, hogy céges tornán hajlonganak a beosztottai, mielőtt szójás irgendwast isznak, ahelyett, hogy dolgoznának.

És akinek tetszik, az a is a te munkavállalód. És aki fúj rá, az is.
Persze elintézheted annyival, hogy lehurrogod, hogy vegye már fel a ritmust és vegye észre magát, új éra van, ezt mondta a HR, ezt mondta a külső tanácsadó, ezt kell csinálni, úgyhogy kuss és irány jógázni.
De ha ezt teszed - vagy ne adja ég (és adja:( ) - a HR-esed is ezt teszi, egyet léptél előre és kettőt hátra. Annak a munkavállalónak az élményéért is te felelsz, aki másmilyen mint a többi. Aki nem egy kaptafára készült.
Úgyhogy ha egységesen pozitív képet akarsz festeni magadról, kénytelen vagy mindenkivel foglalkozni. Egyszerre. Folyamatosan.
És nem diszkriminálni. Például nem odáig fiatalítani a bandádat a csocsóasztalokkal meg a céges játszótérrel, hogy ne is akarjon már hozzád jönni idősebb. Hogy ne is akarjon már nálad dolgozni másmilyen. Mert le se tud ülni.

Ahogy terjednek az újhullámos cégek, ahogy egyre kevesebb dologba tud belekötni átlag Y generációs egy cégnél, egyre többször jönnek azzal, hogy "nem tudom mit kezdjek az idősebbekkel." Nem tud mit kezdeni a helyzettel. Sem ő, az Y generációs vezető, sem ő, a nem egy kaptafára készült, szójaallergiás beosztott.
Aminek az lesz a vége, hogy már fel sem veszik. Mert kilóg a csapatból. Márpedig ha a te csapatodból ki lehet lógni, akkor nem elég nyitott a csapat.
képek: http://www.jokesoftheday.net/, https://media2.wnyc.org, https://media2.wnyc.org
Ha ez a téma nálatok is élő
A vezetés nem szerep, hanem viselkedés. Programok vezetőknek, a kezdőtől a felsővezetőig.
Nézd meg arrow_forwardKötetlen beszélgetés velünk, nem egy call centerrel. Utána eldöntöd, kell-e több.
Blogunk 150. bejegyzéséhez érkeztünk. Sokat töprengtem rajta, mi lenne a legmegfelelőbb jubileum, és mi másra is jutottam volna, mint egy ábrára.
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2017-07-21A brutális fluktuáció mellett nem meglepő, hogy a beillesztési folyamat - alias onboarding -, a régi "tartsunk egy munkavédelmi oktatást, aztán menjen a dolgára"-mentalitás helyett egyre inkább business critical issue lett/lesz a cégeknél.
person Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2019-04-03Dr. Albert Ellis egy amerikai pszichológus fenegyerek 1955-ben alkotott egy modellt. Az ABC modell arra a feltevésre épül, hogy az embereket nem az őket érő negatív események teszik szomorúvá, dühössé, ingerülté stb., hanem azok a belső lélektani mechanizmusok, amelyekkel a külső eseményeket kezelik. Ezeket a mechanizmusokat irracionális hiedelmeknek nevezi, és mint a hit, ezek a hiedelmek is mélyen az identitásunkban gyökereznek. Az irracionális hiedelmeinket kategóriákba sorolta Ellis, melyek a Szörnyülködés (rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be; van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg stb.), Alacsony frusztráció tűrés (bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük) Kategorizálás, hasonlítgatás (ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk), és végül a kedvencem a dogmatikus követelések:
person Bezerédy-Herald Balázs PCC today 2017-01-29Ugye Te is töltöttél már túl sok időt azon gondolkozva, vajon miért támadott be, szúrt hátba egy kollégád? Valószínűleg olyan lelki állapotban tetted mindezt, hogy ha nem ezen spekulálsz, akkor sem lettél volna képes értelmes munkavégzésre. Talán rendszeres, hogy az energiáid nagy része arra megy el, hogy belső harcokra készülsz, vagy azokat próbálod kiheverni. Ugye, erről nem szoktál beszélni, mert akkor kiderülne, hogy emberből vagy, és a magabiztos mosoly mögött valódi sérülések húzódnak.
person Bezerédy-Herald Balázs PCC today 2017-02-08Köztünk szólva: havonta egy levél CEO-nk, Dorka tollából, vezetésről, csapatokról és AI-ról.