Amikor az Y generációról írunk, általában kétféle reakcióval szoktunk találkozni: "Teljesen igazatok van, pont így érzek, pont ezeket tapasztalom én is!"
vagy:
"Ez borzasztó általánosítás, egyáltalán nem igaz, és különben is miért kell az Y generációt túlhypeolni, mindez igaz volt az idősebb generációkra is, amikor fiatalok voltak!"
Azt kell mondjam, mindenkinek igaza van. Teljesen egyetértek azzal, hogy nem kellene ennek nagy feneket keríteni.
Pontosabban: nem ennek kellene nagy feneket keríteni.
Őszintén szólva teszek az általános Y generációs nyávogásra, a magunkat legkülönlegesebbnek gondolásra, a "ki ha én nem?" hozzáállásra. Mint ahogy az idősebb generációk lenézésére, felháborodására, és saját székébe kapaszkodására is.
Unom a csapból is folyó tanulmányokat, cikkeket, videókat, reklámokat - de azt is, ha úgy teszünk, nem is téma a generációs téma.
Engem is idegesít, ha nem tudok felszállni a buszra, mert az előttem állónak fontosabb lájkolni még egy postot, mint körülnézni, hogy nem áll-e valakinek az útjában. Viszont azzal is ki lehet kergetni a világból, ha egy munkahelyen 2017-ben no Facebook policy van - könyörgöm, tényleg még mindig itt tartunk, hogy attól vagyok jó munkaerő, ha csak munka célra használom az internetet??
Súgok valamit: az okos telefonomon úgyis 0-24-ben online vagyok.
Tudod, mit kellene kezdeni az Y generációval? (Meg az X-szel, Z-vel, Alfával...)
Az égvilágon semmit!
Nem a generációval kell. Egymással.
Megtanulni együtt élni, együtt dolgozni - ez nem volt másként a szüleink idejében, és nem lesz máshogy a gyerekeink esetén sem.
Ugyanúgy elfogadom a nyugdíj előtt álló kolléga óvatosságát és bölcsességét, mint a nálam 10 évvel fiatalabb (Uramatyám, már ők is dolgoznak!?!) túlpörgését és naponta változó ötleteit. Mert mindenki mást tesz hozzá a nagy egészhez, ami pont ettől lesz kerek.
Kimondottan inspirál, hogy nem tudok leragadni a megszokott módszereknél, hozzáállásnál, folyamatoknál. Mint ahogy az is, ha a sajátomtól gyökeresen eltérő véleményeket ismerhetek meg. Vagy azért, mert valaki idősebb nálam, vagy azért, mert sokkal fiatalabb.
Gondolj csak bele: soha nem volt még egyszerre ennyi generáció aktív a munkaerő piacon. Soha nem volt még ennyire gyors a technológiai fejlődés. Soha nem volt még ekkora jelentősége és teremtő ereje a közösségeknek.
Teszek a generációkra, foglalkozzanak velük a generáció-kutatók. Én maradok az embereknél, köszi!
Gyere Instára és Facebookra is! Ha minket olvasol buszon állva telefonról, megbocsátom hogy elállod az utat.
Kép innen: https://scottstrissel.files.wordpress.com/2013/04/care.jpg; http://blog.fluidui.com/why-generation-z-will-change-the-world/
Ha ez a téma nálatok is élő
Generációváltás
Családi cégek és vezetői utódlás: hogy az átadás ne a cég rovására menjen.
Dr. Albert Ellis egy amerikai pszichológus fenegyerek 1955-ben alkotott egy modellt. Az ABC modell arra a feltevésre épül, hogy az embereket nem az őket érő negatív események teszik szomorúvá, dühössé, ingerülté stb., hanem azok a belső lélektani mechanizmusok, amelyekkel a külső eseményeket kezelik. Ezeket a mechanizmusokat irracionális hiedelmeknek nevezi, és mint a hit, ezek a hiedelmek is mélyen az identitásunkban gyökereznek. Az irracionális hiedelmeinket kategóriákba sorolta Ellis, melyek a Szörnyülködés (rettenetes, ha egy bizonyos nem kívánatos dolog bekövetkezik, vagy egy kívánatos dolog nem következik be; van helyes, tökéletes megoldás a problémákra, és szörnyű, ha ezt nem találjuk meg stb.), Alacsony frusztráció tűrés (bizonyos emberekre, dolgokra szükségünk van, és nem tudunk élni, boldogulni nélkülük) Kategorizálás, hasonlítgatás (ha nem vagyunk tökéletesen kompetensek, és nem érjük el a fontos célokat, akkor értéktelenek vagyunk), és végül a kedvencem a dogmatikus követelések:
Pénteken tartottam egy előadást a második JobXperience konferencián a MÜPA-ban. „A generációs különbségek legnagyobb kihívásai és válaszai” címet kaptam, megosztva Steigervald Krisztián generáció kutatóval. Azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a generációs kihívásokról egy generáció kutató után, ráadásul egy rövid 10 perces előadásban.
