"Itt már mindenki hülye, úgyhogy felvettem pár coachot"

Márpedig relatíve fontos. Fejleszd azt, ami fejleszthető. És nem, nem minden az. Nem minden az felnőttkorban, főleg nem minden az coachingban. Tehát a fenti kitétel - ami egy eszméletlen dinamikus, motivált, erős, magabiztos, intelligens kereskedelmi felsővezető szájából hangzott el, azt hiszem tegnap, hülyeség volt. Sajnos.

Nyilván ő is tudja valahol, hiszen utána rögtön kérte, hogy tartsam magamban a véleményem, ő is tudja, hogy nem fog segíteni, de a HR legalább boldog lesz. Ez is egy szempont.

Egyébként meg nincs írástudó a piacon, tehát a nem teljesítőeket úgysem tudjuk kirúgni. Mondjuk, hogy attól még miért kell szegényeket coachhoz küldeni, azt nem tudjuk.

Ez is egy érdekes kitétel egyébként, amivel még főzni fogunk jó darabig, már ha képben vagy a hazai demográfiai görbék alakulásáról, és azt is nézegeted, nem csak az egyébként tényleg elkeserítő inflációs számokat. Amik úgy tűnik csak makroökonómián mozdították anno a munkanélküliség görbét, az életben eggyel összetettebbnek tűnik a munkaerőpiac.

Úgyhogy a hülyék maradnak, de most már van coachuk is, de itt már Laci is nevetett rendesen. Csabának hívják egyébként, csak álnevet használtam, ahogy illik :)

Szóval sokféle helyzetben kilátástalan coachot fogadni valakihez, a teljesség igénye nélkül hadd soroljunk fel párat, te meg mikor legközelebb ilyesmire adod a fejedet, előtte fusd át az ultimate 'mikor ne fogadj coachot a kollegáidnak' listát, és csak utána tárcsázz.

Tehát mikor ne fogadj coachot a csapattagodnak?

1. Ha az emberünk nem szeretné.

Ez a legfontosabb, még talán Csabi kitételénél is fontosabb, beszéltünk is már róla sokszor. A coaching az önismeretben segít, célja a viselkedésváltozás. Ha nem akarja, nem fogja megváltoztatni a viselkedését. Ha nem akar, nem néz bele a tükörbe. És ez így is van jól. Akkor fogadj neki coachot, ha szeretné.

2. Ha az emberünk szerinted hülye.

Nem egy kedves kifejezés, ettől még nyilván életszerű, halljuk is eleget. Kognitív képességeken, vagy azok hiányán nem fog segíteni. Azon sem, ha az illetőt te már eldöntötted, hogy nem alkalmas valamire. "Kap még egy coachot, aztán ha az sem segít, levettem róla a kezem." Akkor inkább vedd le most. Neki is jobb, neked is, a coachnak is. 

3. Ha eldöntötted, hogy mi lesz a coaching végeredménye.

"Jó lenne ha azon dolgoznátok, hogy akarjon végre a helyemre lépni." Na ilyenen coach nem dolgozik. Azon maximum, hogy eldöntse, hogy akar-e a helyedre lépni. De azért ez masszív különbség.

4. Ha nem adsz neki időt a változásra.

Mikor elkezdte a kommunikációt érdemben tanulni, margaréta volt még a jele, de most szerinted háromszor hatvan perc alatt újra fogjuk rakni az autoritáshoz való viszonyát, a tekintélyproblémáit, a meggyőzési képességeit, a hangulatzavarait, az érzelmi szabályozási nehézségeit. Nem fogjuk. Mi amúgy se, max ő, de ennyi idő alatt ő se. Amit elvárhatsz az az, hogy észleli, hogy mit csinál, tudatosítja magában és talán elkezdi megtanulni időben megfogni. Nem megváltoztatni, nem megelőzni, nem eltüntetni.

5. Ha nem bízol benne.

Ha minden második ülés után felhívod a coachot, hogy "ugye, hogy reménytelen?", akkor ha normális coachod van, a harmadik találkozóra már el sem fog menni. Mert nincs értelme. Vagy elhiszed, hogy akar és tud változtatni, és fizetsz neki egy coachot, vagy nem hiszed el, és békén hagyod olyannak, amilyen. Más verzió nincs, ez tényleg ilyen fekete-fehér, ahogy hangzik.

És még sorolhatnánk napestig, de talán a legfontosabb öt tétel fentebb. Úgyhogy ha felsővezetőként valahol azt érzed, hogy "itt már mindenki hülye", akkor inkább nézd át a kiválasztási folyamataidat, mert a többségüket valószínűleg magad vetted fel.

Vagy menj arrébb :) Hiszen "egy nap meghalsz, s a pokolba jutsz vagy Hadleyburgbe! INKÁBB AZ ELSŐT VÁLASZD"*

*persze hogy Mark Twain!! De melyik novellájából?