A bennünk élő gyermeknek szüksége van a biztonságra, a bátor kísérletezés és a hibázás lehetőségére, a szabad játékra. És igen, néha nemcsak építeni, hanem rombolni is szeret ez a gyerek. Ha megadjuk neki, amit akar, végtelen kreativitásával hálálja meg.

A kreativitásnak megvan a maga helye és szerepe a munkában. Hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni. Főleg mi, Y generációsok gondoljuk úgy, hogy egy munkahelyi közeg minél szabadabb, „kreatívabb”, annál jobb. Nem így van. Vannak, akiket épp az zár börtönbe, ha hirtelen elvesszük a korlátokat mellőlük. Ez egyáltalán nem baj, hiszen mások vagyunk, más a munkastílusunk is. Nem kell bedőlni a divatnak, vagy akár rosszul érezni magunkat attól, ha módszeres, megbízható típusok vagyunk, akik jól tűrik a monotóniát. Az sem baj, ha ennek megfelelően az embereinktől sem várunk mást, mint az előírásokat követő, stabil, kiszámítható teljesítményt.

eduardo_kobra_oscar_niemeyer_san_paolo.jpg

A negyedik ipari forradalom közepén viszont kétségtelenül egyre sűrűbben van szükségünk az újításra, az innovációra, a piaci megkülönböztetésre és ezen keresztül a kreatív munkafolyamatokra. Így jól mérhető versenyelőny kovácsolható abból, ha egy munkahelyen a kreatív munkakörben dolgozók több új megoldással állnak elő, mint a konkurensek. Ha ez a cégünknél sincs másképp, akkor a következőkre érdemes hangsúlyt fektetni.

Az inspiráló közeg

Kreativitásunk a gyermeki énünkből táplálkozik. Ha egy csapattól kreatív energiákat várunk, akkor meg kell szólítanunk bennük a szabad gyermeket.

Egy gyereknek mindenekelőtt szeretetteljes, biztonságos és kiszámítható közegre van szüksége az alkotói szabadsághoz.

A kreatív gyermeket felébreszteni a munkavállalóinkban e nélkül a környezet nélkül lehetetlen. Ezért is fontos, hogy ne csak kampányszerűen, időnként várjuk el vagy támogassuk a kreativitást, hanem ez legyen szerves része a hétköznapoknak. Ha vannak kampányszerű időszakok, ahol csúcsra kell járatni az új ötleteket, akkor se hagyjuk, hogy a kampány után teljesen leálljon az ötletgyártás. Nem kell a kampányra várni, hogy egy kósza ötlet hasznosulhasson. Egy kreatív munkahelyen a biztonságot és a kiszámíthatóságot az is jelenti, ha az ötletet mindig értékként kezeljük, akkor is, ha még nem tudjuk, mikor fogunk belőle profitálni. Nincs rossz ötlet, csak kevés.

Mindezekhez kreativitásra, bátorságra és önismeretre lesz szükségünk, annak az elfogadására, hogy az, hogy képesek vagyunk saját magunkat átállítani gyermeki működésre, nem azt jelenti, hogy a felnőtt, kivitelező énünktől szakadunk el.

Képesnek kell lennünk magunkat és a csapatunkat is úgy irányítani, hogy segítségünkkel a csapat összes tagja kreatív üzemmódba kapcsoljon. Ehhez folyamatosan monitoroznunk kell a közeget, a csoport mindennapi dinamikáját, amelyben dolgozunk. Ezáltal lehetünk biztosak abban, hogy az elég szeretetteljes, biztonságos és kiszámítható a csapat összes tagja számára, hogy bátran felvállalhassa benne néha akár képtelennek tűnő ötletét is.

Hibázni nem ér… hanem egyenesen kell!

Ha valóban azt várjuk a csapattól, hogy az eddigi kereteken kívül keressenek megoldást egy problémára (think out of the box), akkor ehhez kevés csak tolerálni a kísérletezésből adódó hibákat, rossz megoldásokat. Egyenesen ösztönöznünk szükséges a hibás megoldások megfogalmazását. Ezzel csökkenthetjük a versengésből adódó stresszt is. Például ne csak a legjobb, hanem a legszórakoztatóbb megoldást is jutalmazzuk. A coachingban bevett eszköz az, hogy ha egy megoldhatatlannak tűnő problémába ütközik az ügyfél, akkor arra kérjük, kezdje el felsorolni a lehető legostobább, legviccesebb, legelképesztőbb megoldási lehetőségeket.

Ha elég mélyről és elég képtelen ötleteket sikerül közösen előhúznunk, gyakran megtaláljuk köztük a megfejtést.

Gamification mint ösztönző

Annak, hogy egy felnőtt emberben bekapcsoljuk a gyereket, a legjobb módja, ha egy számára élvezetes játékot adunk neki. Azt a tevékenységet nevezzük játéknak, ami önmagáért való. Pat Kane, amerikai gondolkodó szerint századunkban mégis a játék lesz a megismerés és az értékteremtés módja. A gamifikáció úttörői úgy gondolják, hogy a játékosítás a gazdaság összes területét át fogja szőni, és az lesz a legversenyképesebb, aki a cégét elsőként alakítja egy nagy játékká.

A sikeres játékosítási projektek egytől egyig valamely vállalati tevékenység hatékonyságának növelését, vagy egy termék vonzóbbá tételét célozták, és a projekteket ennek megfelelően az egyes vállalati célokért felelős stábok tervezték. Ezzel kapcsolatban Mérő László matematikus, pszichológus egy cikkében megjegyzi, hogy éppen ez az, amiért a gamifikációnak még várnia kell az áttörésre.

Az „igazi” játékokat ugyanis játéktervezők álmodják meg, akiket nem a termelékenység vagy az értékesítés érdekel, csak az, hogy a játék élvezetes legyen. Tehát, ha vezetőként mégis arra adjuk a fejünket, hogy a kreatív munkavégzés érdekében játékot adunk munkatársaink kezébe, legyünk tekintettel a következőkre.

Egy élvezhető játék három legfontosabb ismérve:

-          hat az érzékekre (hiszen a gyerekek elsősorban az érzetek, érzések révén kapcsolódnak az őket körülvevő világhoz);

-          nem túl nehéz, de nem is túl könnyű sikeresnek lenni benne, akkor ad flow-élményt;

-          a játékos közvetlen és gyors visszajelzést kap a sikerről.

Fordított kérdések

Coachként az egyik feladatunk az, hogy jó kérdéseket fogalmazzunk meg. A jó kérdés pedig olyan, ami annyira kíváncsivá teszi az ügyfelet, hogy elgondolkozzon a válaszon. A kíváncsiságot azzal lehet felkelteni, ha olyan nézőpontra hívom a partneremet, ahonnan korábban még nem szemlélődött. Olykor a játék sem más, mint egy jó kérdés. Ha arra keressük a választ, hogy milyen termékfejlesztéssel lepjük meg a konkurenseinket a piacon, akkor ne ezt kérdezzük meg konkrétan a fejlesztő csapattól.

Sokkal ígéretesebb, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi lenne az a termék, amivel a konkurenseink tönkretehetnek minket?

A bennünk lakozó gyerek legalább annyira szeret rombolni, mint építeni. Viszont a felnőtt énünk ezt csak ritkán engedi meg nekünk. Óriási kreatív energiák szabadíthatók fel a „romboló kérdésekkel”.

A kreativitáshoz nem kell feltétlenül játéktervezőnek lennünk, néha elég, ha bekapcsoljuk magunkban a gyermeket.

 

BEKAPCSOLJUK NEKED?

 

A cikk az Üzlet és Pszichológia c. magazin 2017. október-novemberi lapszámában jelent meg. 

http://upszi.hu/cikk/kapcsold_be_a_gyermeket

kép: http://www.cyclingpeace.org/

Megosztom

Ajánlott cikkek

Hírlevél feliratkozás

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. More information. cancel