Kivel mennél űrutazásra a csapatodból?

Nem mondom, hogy az AHA-moment garantált, de az fix, hogy vagy a te homlokod lesz piros, vagy nagyon sok homlokra csapást fogsz látni. És utána csak győzzél menekülni a 'should have'-kezdetű mondatokból.

A bizalom egy rettenet absztrakt, megfoghatatlan dolog, amit nagyon sokféleképpen kutattak már, érdemes egyszer pár napot rászánni, akár vezetőként, akár fejlesztőként, akár emberként, hogy beleásd magad a bugyraiba. De van egy alapvetés, ami valahogy mindig mélyebb gondolatokat hoz, mint a többi. 

A bizalom szituációfüggő.

Ha azt kérdezném, hogy válassz valakit a csapatodból, akitől szívesen kérnél tippeket, hogy hova menjél színházba novemberben, ki lenne az? A példa egyébként azért is jó, mert egy házasságnál is szebben mutatja a bizalom törékenységét, ha aludtál valaha végig előadást, vagy ültél 100 percet szekunderszégyenben, biztos nem kérdezed meg többet az illetőt, akitől a tippet kaptad. Én se tettem :) 

Na de, mikor a színháztippes srácod megvan, hadd kérdezzek még egyet.

Ha egyéves űrutazásra kellene menned kettesben az egyik csapattagoddal, akkor kit választanál?

Sose kaptam erre a kérdésre még olyan választ, hogy a színházas-Jocit. 

A válasz szinte mindig nagyon egyértelmű, nagyon gyors, és senkit nem ismerek, aki ne a jobbkezét vinné magával a csapatból.

A harmadik, és egyben utolsó kérdés pedig, hogy ki az, akit úristen-soha-könyörgöm!! Mert vele aztán biztosan nem élnél túl egy hetet sem.

A homlokra csapás ha jön, akkor itt jön. Merthogy, ha ez a név ugyanolyan gyorsan jön, mint az előző kettő - és sok esetben igen, és kíséri egy felszisszenés is, akkor ott munka van. 

Persze igen, a coachok élete néha igenis játék és mese, mert volt már olyan ülésem, ahol a vezető ezután beszélt félig magában hat percet, és két héttel később kitette az illetőt a cégtől. Mert két éve akarta, tudta, hogy nem teljesít, tudta, hogy kártékony, tudta, hogy rombolja a csapatot. De most, ahogy elképzelte maga mellett szkafanderben, esett le neki, hogy mennyire nonszensz, hogy két napot se bírna ki vele összezárva, annyira nem bízik benne, mégis itt tartja valamiért. Töketlenségből, ahogy ő fogalmazott, és igen, ez akkor helyes meglátás volt.

De akármiért is van ott az, akinek két másodpercen belül papírra kerül a neve, mindegy hogy az űrutazók, vagy a vele-biztosan-nem oszlopban, azzal lehet dolgozni.

Miért bízol benne, mivel szolgált rá?

Ő is téged választana?

Miért, mit tettél érte?

Két éve is őt írtad volna a papírra?

Két év múlva is őt fogod?

És akivel biztosan nem mennél, ő menne veled?

Van ezzel munka? 

Nem kellenek legtöbbször kérdések se.

Na, de tényleg, te kit vinnél magaddal?