Michael Jordan a róla készült sorozatban tökéletesen bemutatja azt a perfekcionista vezetői attitűdöt, amitől nagyon sokan szenvedünk. A maximum hajszolása, az emberi kapcsolatok feláldozása az eredményekért, az elvakult versenyszellem és az ebből következő elkerülhetetlen kiégés, ez Jordan világa. Last Dance – sorozatajánló, másképp.
Az elmúlt hetekben lázba tartotta a sportrajongó világot a Netflix új sorozata, a Last Dance, ami Michael Jordan és a Chicago Bulls közös felemelkedéséről, és utolsó szezonjukról szól. Sokan, sokfélét írtak már a sorozatról, ezért nem magáról a film tartalmáról fogok írni. Tényleg, mindenképpen nézd meg, ha legalább egyszer hallottál Jordanről - akkor is nagyon fogod élvezni, ha nem követed a sportot.
Gyerekként szerelmes voltam a kosárlabdába, ezért a Jordan-kultusz már nagyon hamar elért hozzám is. Azon sokmillió gyerek közé tartozhattam, aki hasonlóan „Jordan akart lenni”. Nem tudom, hogy a sorozat kendőzetlen részletei miatt, vagy ez már a kor hatása, viszont totális kiábrándultságot tapasztalok magamon, most hogy véget ért a sorozat. Jordan olyan oldalát ismerhetjük meg ezen keresztül, amely alapjaiban forgatja fel a (példa) képet.
Be like Mike!
Ő volt a két lábon járó amerikai álom.
A '90-es évek amerikai ideálja, egy kulturális „nagykövet”, akivel a fejlett országok középosztálybeli tömegei tudtak azonosulni. Szeretetteljes, konzervatív háttérrel, nem kifejezett gazdagságból, de nem is hatalmas nélkülözéssel élő családból származott. Lehet, pont emiatt 100 milliós nagyságrendben tudta megszólítani a tömegeket, a személyes történetéből formált üzenettel, miszerint "kőkemeny munkával, akarással, és kitartással a csúcsra lehet jutni".
A nagyra fújt Jordan körüli reklámlufi, vagy a végtelenül leegyszerűsített branding kampányok – mint a "Be like Mike" - hatása nagyon is célba ért. Jordan volt az első olyan sportoló, aki ilyen nagy hatással volt a popkultúra alakulására. A kosárlabda globális népszerűsödését, a hip-hop terjedését, a sport és az üzlet szorosodó kapcsolatát is nagyban a Jordan-hype számlájára írhatjuk.
A sok pozitív és inspiráló hatás mellett azonban ott van az a mértéktelen perfekcionizmus is, ami ugyanúgy része volt a Jordan-példának. Több millió fiatal baby boomer és x generációs pedig ebbe a popkultúrába szocializálódott.
„A keménység, a küzdelem, és a rengeteg munka hozza meg a várt sikert”.
„CSAK a tökéletesség számít”.
„Ha nem te vagy a legjobb, akkor nem érsz fabatkát sem.”
És mindezt egy olyan példakép közvetíti, aki elvakult a versenyszellemtől. Aki abból merít mentális erőt, hogy az ellenfeleit legyőzi. Akinek létszükséglete a rivalizálás, az ellenségkép, és ha más épp nincs, akkor önmagát kell legyőznie. Ez Jordan valódi világa, és többmillió rajongó tartotta (és tartja a mai napig) ezt követendőnek.
Jordan-féle vezetői attitűd
Az eredményessége miatt Jordan kiharcolta magának a csapaton belüli vezető szerepet, és innentől nem volt megállás. A rengeteg bajnoki cím ellenére, ebbe a csapatba biztosan nem lehetett jó tartozni. Jordan saját magával szembeni extrém magas elvárásait kivetítette a csapattársakra is. Ha pedig ezeket nem teljesítették, akkor egy sor vegzálás, mentális nyomásgyakorlás és ellehetetlenítés után mehettek a „kispadra” – Ismerős jelenség, ugye?
Ez a mértéktelen perfekcionizmus és állandó versengés már-már törvényszerűen hozza a kiégést, amely Jordant sem kerülte el. Újra és újra kiégett a saját szenvedélyétől, amiből mindig valaminek a bizonyítása („na, ugye megmutattam?!”) tudta csak kihozni. És ezen a visszatérő mintázaton egészen karrierje végéig nem tudott változtatni.
A Last Dance egy tökéletes lenyomat arról, hogy egy perfekcionista vezető hogyan teszi toxikussá, élhetetlenné a környezetében élők életét. Az pedig, hogy emellett Jordan egy ikonná vált, jól mutatja, hogy a '80-as '90-es években milyen értékekre épült világunk. Jordan rengeteg tiszteletre méltó eredményt ért el, egy legenda marad.
Példaképként viszont már cseppet sem vonzó: munkahelyen, vezetőként pedig főleg ne akarj Jordan lenni!
Rendhagyó útibeszámoló - vezetői szemmel
Kaslik Ildikó
today
2020-05-20
Idén először úgy döntöttünk, a sok fél napos co-working után, most már adunk magunknak egyben 24 olyan órát, ahol becsülettel összerakhatjuk 2020 alapjait.
Nagy-Józsa Dorottya ACC
today
2019-11-27
Jasper Gábor