Michael Jordan – a rossz példa

Jasper Gábor Jasper Gábor today 2020-05-19 label zárkózz_ki, példakép

Michael Jordan a róla készült sorozatban tökéletesen bemutatja azt a perfekcionista vezetői attitűdöt, amitől nagyon sokan szenvedünk. A maximum hajszolása, az emberi kapcsolatok feláldozása az eredményekért, az elvakult versenyszellem és az ebből következő elkerülhetetlen kiégés, ez Jordan világa. Last Dance – sorozatajánló, másképp.

Az elmúlt hetekben lázba tartotta a sportrajongó világot a Netflix új sorozata, a Last Dance, ami Michael Jordan és a Chicago Bulls közös felemelkedéséről, és utolsó szezonjukról szól. Sokan, sokfélét írtak már a sorozatról, ezért nem magáról a film tartalmáról fogok írni. Tényleg, mindenképpen nézd meg, ha legalább egyszer hallottál Jordanről - akkor is nagyon fogod élvezni, ha nem követed a sportot. 

Gyerekként szerelmes voltam a kosárlabdába, ezért a Jordan-kultusz már nagyon hamar elért hozzám is. Azon sokmillió gyerek közé tartozhattam, aki hasonlóan „Jordan akart lenni”. Nem tudom, hogy a sorozat kendőzetlen részletei miatt, vagy ez már a kor hatása, viszont totális kiábrándultságot tapasztalok magamon, most hogy véget ért a sorozat. Jordan olyan oldalát ismerhetjük meg ezen keresztül, amely alapjaiban forgatja fel a (példa) képet.

Be like Mike!

Ő volt a két lábon járó amerikai álom.


A '90-es évek amerikai ideálja, egy kulturális „nagykövet”, akivel a fejlett országok középosztálybeli tömegei tudtak azonosulni. Szeretetteljes, konzervatív háttérrel, nem kifejezett gazdagságból, de nem is hatalmas nélkülözéssel élő családból származott. Lehet, pont emiatt 100 milliós nagyságrendben tudta megszólítani a tömegeket, a személyes történetéből formált üzenettel, miszerint "kőkemeny munkával, akarással, és kitartással a csúcsra lehet jutni".

A nagyra fújt Jordan körüli reklámlufi, vagy a végtelenül leegyszerűsített branding kampányok – mint a "Be like Mike" - hatása nagyon is célba ért. Jordan volt az első olyan sportoló, aki ilyen nagy hatással volt a popkultúra alakulására. A kosárlabda globális népszerűsödését, a hip-hop terjedését, a sport és az üzlet szorosodó kapcsolatát is nagyban a Jordan-hype számlájára írhatjuk.

A sok pozitív és inspiráló hatás mellett azonban ott van az a mértéktelen perfekcionizmus is, ami ugyanúgy része volt a Jordan-példának. Több millió fiatal baby boomer és x generációs pedig ebbe a popkultúrába szocializálódott.

„A keménység, a küzdelem, és a rengeteg munka hozza meg a várt sikert”.

„CSAK a tökéletesség számít”.

„Ha nem te vagy a legjobb, akkor nem érsz fabatkát sem.”

És mindezt egy olyan példakép közvetíti, aki elvakult a versenyszellemtől. Aki abból merít mentális erőt, hogy az ellenfeleit legyőzi. Akinek létszükséglete a rivalizálás, az ellenségkép, és ha más épp nincs, akkor önmagát kell legyőznie. Ez Jordan valódi világa, és többmillió rajongó tartotta (és tartja a mai napig) ezt követendőnek. 

Jordan-féle vezetői attitűd 

Az eredményessége miatt Jordan kiharcolta magának a csapaton belüli vezető szerepet, és innentől nem volt megállás. A rengeteg bajnoki cím ellenére, ebbe a csapatba biztosan nem lehetett jó tartozni. Jordan saját magával szembeni extrém magas elvárásait kivetítette a csapattársakra is. Ha pedig ezeket nem teljesítették, akkor egy sor vegzálás, mentális nyomásgyakorlás és ellehetetlenítés után mehettek a „kispadra” – Ismerős jelenség, ugye?

Ez a mértéktelen perfekcionizmus és állandó versengés már-már törvényszerűen hozza a kiégést, amely Jordant sem kerülte el. Újra és újra kiégett a saját szenvedélyétől, amiből mindig valaminek a bizonyítása („na, ugye megmutattam?!”) tudta csak kihozni. És ezen a visszatérő mintázaton egészen karrierje végéig nem tudott változtatni. 

A Last Dance egy tökéletes lenyomat arról, hogy egy perfekcionista vezető hogyan teszi toxikussá, élhetetlenné a környezetében élők életét. Az pedig, hogy emellett Jordan egy ikonná vált, jól mutatja, hogy a '80-as '90-es években milyen értékekre épült világunk. Jordan rengeteg tiszteletre méltó eredményt ért el, egy legenda marad.

Példaképként viszont már cseppet sem vonzó: munkahelyen, vezetőként pedig főleg ne akarj Jordan lenni! 

Megosztom

Hozzászólások

Ajánlott cikkek

Hogyan tett az Everest jobb vezetővé?

Rendhagyó útibeszámoló - vezetői szemmel

Kaslik Ildikó Kaslik Ildikó today 2020-05-20

24 óra egy másik világban

Idén először úgy döntöttünk, a sok fél napos co-working után, most már adunk magunknak egyben 24 olyan órát, ahol becsülettel összerakhatjuk 2020 alapjait.

Nagy-Józsa Dorottya ACC Nagy-Józsa Dorottya ACC today 2019-11-27

Hírlevél feliratkozás

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it. More information. cancel