Miért akarod elszeparálni az embereidet?

Vérbeli farmerként sem szívesen vallom be hogy még ennél is több megkeresésünk volt, azaz nem minden ügyfelet nyertünk még (!) meg. Ami közös a megkeresések 99%-ában, az az, hogy fejlesszük az X szintű vezetői csapatot. Leggyakrabban tréninggel, vagy tréning folyamattal valamilyen skillt fejlesszünk, ritkábban coachingban, inspiráló előadásokkal, csapatépítő programokkal. Mindegy is, a lényeg, hogy zárjuk az ajtót egy vezetői körre, ők úgyis megértik egymást, hiszen ugyanabban a pocsolyában küzdenek, azonosak a nehézségeik, azonosak az örömeik, biztosan jól megértik majd egymást és segíti is őket az azonosság élmény, az egymásra találás.

És ez így is van. 

Csak aztán mi történik? 

Ezek a vezetők visszamennek a saját valóságukba, a felismeréseikkel, a megváltozott működésükkel és úgy néznek rájuk a csapataik, mint az ufóra. Ez mit akar? Már megint elolvasott egy menedzsment könyvet a hétvégén?

Két hétig becsülettel próbálkozik emberünk, de mivel a csapatban egyedül ő tapasztalta meg, hogy máshogy is lehet(ne), ezért szép lassan (az oddsok 2 hét körül fizetnek a legalacsonyabban) visszasüpped a megszokott, már elfogadott, ’lehet, hogy nem jó, de legalább már megszoktuk’ működésbe.

A felsővezetés és a HR pedig szomorúan megállapítja, hogy ez a program sem érte el az eredeti célját, a kultúránk ugyanolyan lassú, Attenborough által elmesélt evolúciós tempóban halad szép lassan előre. Mondjuk ezen Te sem lepődsz meg.

Van viszont sikersztori is. Van, ahol már egyértelmű, hogy nem egyéneket kell fejleszteni, aztán ejtőernyős partizánként ledobni őket a csapataikba, hátha elhozzák a várva várt forradalmat. Hanem csapatokat együtt. Ha egy 5-8-10 fős csapat a vezetőjével együtt leül és átrágják, hogy mi működik és még inkább, mi nem működik, ha addig gyűrik egymást, míg a csapattagok a másik háta mögötti konyhai hőbörgés helyett inkább a csapatban mondják el azt, ami nehézséget okoz nekik, ha lehet egymásnak feszülni és közös megállapodásokat találni, akkor lesz csapatfejlődés is. 

Miért?

Mert a csapatban mindenki ott volt.

Mindenki, aki beletette az energiát a konszenzusba, mindenki, aki emlékeztethet rá, hogy “hééé, nem ebben maradtunk”. Nem ufó leszel többé, vagy legalábbis a saját csapatodban nem leszel az, hanem Ti lesztek a cégen belül az a csapat, aki hasít, aki kilépett a korábbi posványból. Ilyenkor a legritkább esetben van szükség skill fejlesztésre. Mert lássuk be, nem az a kérdés, hogy tudod-e hogyan kell visszajelzést adni. Persze, hogy tudod, de legalábbis sejted.

Az a kérdés, hogy a másik érti-e a visszajelzésedet.

A kérdés az, hogy mersz-e visszajelzést adni. 

Neki.

Nekik.

Na ezért kell együtt fejlődni.