Most akkor keveset dolgozunk, vagy sokat?

Passzív jövedelemnek.

Mert igen, van olyan cég (nem, nem egy, és nem, nem kettő, és nem, nem csak magyar, és nem, nem csak finn, és nem nem mondjuk meg melyik, hiába szeretnél munkát kerülni - mert nem hiszünk benne:) ), akiről már tudják a piacon, hogy nem kell dolgozni, ha ott vagy.

Persze, nyilván nem arról van szó, hogy ott aztán senki se dolgozik, hiszen akkor nem is menne a cég sehova. Hanem arról, hogy kifejezetten sok olyan pozíciója van, ahol tudott, hogy annyira kevés az elvégzendő munka, hogy passzív jövedelemként tudsz rátekinteni, hiszen mellette diplomázhatsz, másoddiplomázhatsz, írhatod a könyvedet, vezethetsz reklámügynökséget. True story.

Mint ahogy van olyan 21 éves mentoráltunk, aki az egyetem mellett 2 főállásban dolgozik, egyben bejelentve, egyben feketén, és még így sincs kitöltve a napja. 

Mindezek mellett meg jönnek folyton a kutatások, hogy milyen szinten ki vagyunk égve, és igen, ez ugyanígy itt van, elképesztően magas arányban érkeznek ügyfelek súlyosan kiégve. Nem, nem az unalomtól, hanem attól, hogy széttapossák őket benn.

Évek óta vitázunk erről a csapatban, hogy vajon hány százaléka lehet a cégeknek az, ahol csapatostul fordulnak meg olyan pozíciók, akiknek krónikusan elfelejtenek munkát adni. Tegnap megkérdeztünk erről Titekeket is, azaz az átlag 35 éves, egyetemet végzett, nyelveket beszélő, teljesen organikusan nőtt olvasói közönségünket, akinek a fele férfi, fele nő.

Az eredmény - szerintem - ijesztő.

Az emberek fele vallja be, hogy volt már olyan pozíciója, ahol átlag szerinte 3 órát se dolgozott egy nap. Szóval

1) szerinte - azaz az 'optimist bias'-t beleszámolva pontosan tudva, hogy felülbecsüli az általa elvégzett munka mennyiségét, nem alul

2) nem azt kérdeztük, hogy volt-e olyan, amikor alul volt terhelve, azt kérdeztük, hogy max 3 órát SE melózott.

Na, akkor mennyit dolgozhatott valójában, szerinted. 

Ja.

Most akkor kezdhetünk róla lamentálni, hogy mi ezzel a gond?

Szerintem az, hogy az unalom élesebb fegyver, mint a túlterhelés, de nyilván könnyen beszél az, aki évtizedek önismereti munkájának eredményeképp, de már képes nemet mondani egy munkára, akkor is ha "kötelező". Én se voltam mindig ilyen, nekem is volt olyan munkahelyem, ahol a gép előtt evett mindenki, mindig, mert állatira leszedtek a tíz körmödről, ha egy percre is úgy tettél, mint aki ebédszüneten van. Mindegy milyen tempóban dolgoztál. Vagy másik helyen már, snowboardoztam én is headsettel, mert volt, hogy napi 5 órát (!) hívtak szabadság alatt. Jó volt ez nekem? Igen. Bírtam volna unatkozni? Nem. 

De ez egyéni, valaki azt bírja jobban, van aki ha megszakad, úgyhogy ezt a vonalat engedjük is el.

Ami viszont biztosan marha izgalmas kérdés, hogy miért hagyják ezt a vezetők? Talán nem naivitás itt is jóindulatúnak lenni, és feltételezni, hogy látják, mi történik. Csak nem tesznek ellene. Na de miért nem, ha egyébként rohadt drága embert tartani? 

A csoportvezető, és a középvezető azért nem, mert tetszik vagy nem tetszik, ő abban involvált, hogy amikor csak lehet, felvegyen még egy embert. +1 FTE, ez már célkitűzésként is szerepelhetne lassan éves tervekben :). És persze hogy igaza van, hogy ezt csinálja, hiszen átélt olyan éveket, mikor őt is 5 órát hívták egy nap, ha szabin volt, nem akarja, hogy megszakadjanak az emberei, ezért küzd, hogy legyen még. Jól teszi. Ráadásul hierarchia-tisztelő nemzetként azzal szeretünk büszkélkedni, hogy több ember ül a piramisban alattunk, mint felettünk. Nagyobb csapat, nagyobb fizetés, nagyobb státusz. Így vagyunk bekötve. 

És a felsővezető vajon miért hagyja? 

Egy részük azért, mert nem neki fáj. Most persze válságidőszakban, már kezd azért, hiszen elkezdték mérni, hogy mit és hol tud meghúzni, de ez általában még mindig csak odáig jut, hogy nem vehet fel új embert. Csak azért, mert valaki nem dolgozik, még nem kell kirúgnia senkit. Addig meg nyilván nem is fogja, hiszen nem hülye, és pontosan tudja, hogy most kell felkészülni a sok munkanélküli pozícióval (ez szép kifejezés, nem? Oximoron! :) ).

Mert így lesz honnan vágni.

És ez is logikus így, te is ezt csinálnád. Vagy ezt csinálod. 

Akkor viszont hadd kérdezzek még valamit. Mi értelme van hőkamerával nézni, hogy eleget ül-e a gép előtt, miért kell számolni, hány billentyűt ütött le, vagy hány napot tölt az officeban, hány órát zöld egy nap teamsen? 

Nem kellene inkább azt mérned, hogy MIT csinál, ahelyett hogy azt néznéd, HOGYAN csinálja? Cialdini óta tudjuk, hogy a befolyásolási szándékkal feltett zárt kérdések 67%-a sikerrel jár, úgyhogy légyszíves legyél Te is a 67% között.

De, hát persze hogy azt kellene mérned.