Nincsenek jövőbiztos készségek.
De ha eggyel vakmerőbb vagyok, azt a címet is adhattam volna, hogy minden készség jövőbiztos, kivéve az EQ.
Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2024-10-14A COVID kapcsán, különböző szervezetek vezetőiként olyan döntésekbe kényszerültünk, amelyekbe soha senki korábban. Nincs precedens, nem tudjuk mi jó, mi rossz. Még annyira sem, mint korábban.
A cikk gondolata akkor született meg bennem, mikor egy újabb, már ki tudja követni hányadik cégnél láttam azt a megoldást, ami már egyre több élő rendezvényen is felbukkant az elmúlt két-három hónapban: hogy különböző karkötőkkel jelezheted, hogy te hogyan állsz a pandémiához. Piros, ha szeretnéd tartani a távolságot, sárga ha kezet rázol/pacsizol/könyökérintesz, zöld, ha miattad bármit lehet.
Akárhogy gondolkozom ezen, akármennyire is divat ez mostanában, nekem sok sebből vérzik a kérdés. Hadd védjem meg az álláspontom:
Aki próbált már beszélgetni angolszásszal arról, hogy mit jelent puskázni egy egyetemen, már lehet, bólogat. Ami más országban olyan szintű bűn, mintha lopnál egy boltban, az nálunk a bátorságunk egyértelmű bizonyítéka. Egy olyan kultúrában, ahol a túlzott óvatosság sokaknál a gyávaság szinonímája, ahol a tökéletes szabálykövetés néha a hülyeséggel egyenértékű, ahol a bliccelésre külön szó van, annyira természetes, hogy ellopjuk a villamosjegyeket*, nem biztos, hogy morálisan helyes eredményt hoz, egy ilyen döntés a dolgozóra/résztvevőre való áttestálása.
Megint csak viselkedéstudomány, amiről már annyit, de annyit írtunk, hogy nincs olyan munkakör a világon, aki ne lenne tőle előrébb, ha ebben rendesen elmélyed. Ahogy a hálózatkutatók is tudják, hogy hány százalék pontossággal határozza meg a döntést az első döntés, ugyanígy fog működni ez is. Ráadásul hierarchikus szervezetben alkalmazva (és most tegyük össze a kezünket, és számoljuk meg úgy, hogy a hivatalosan hálózatosnak is mondott szervezeteket BELEÉRTVE hány valójában nem hierarchikus szervezetet ismerünk? Na ugye.), a főnök zöld karkötője zöld karkötőt fog eredményezni. A piros meg pirosat.
Ha már interkulturális dimenziók, Hofstede óta tudjuk, hogy a magyar bizony egy bizonytalanság-kerülő társadalom, csúnyán mondva bürokratikusan vagyunk jól, a szó eredeti értelmében. Na, akit itt nem vesztettem el, igazán szerethet minket olvasni :)). Nem mindenben szeretjük a választás szabadságát. Márpedig egy ilyen elveken meghatározott környezet óhatatlanul is bizonytalan lesz, ugye? Hiszen mikor eldöntöm, hogy másnap bemegyek dolgozni - elmegyek a konferenciára, és eldöntöm, hogy nekem milyen szín a preferenciám, fogalmam sem lehet róla, hogy a többi milyen színű lesz. Ergo előre rosszul vagyok a gondolattól, hogy oda kell mennem, és akkor már a játékelméleti vonalat elő sem vettem, milyen hatással van rám az a tény, hogy a másik azt gondolja rólam, hogy...
És ezt most már el sem fogom magyarázni, csak tedd meg, hogy egyszer végiggondolod.
Képzeld magad húsz éves munkavállalónak és húzz karkötőt a preferenciáid alapján, mikor édesanyád 45 éves.
Most húzz karkötőt úgy, hogy te vagy 45 éves, van 3 gyereked és a szüleid 70 felett vannak.
Végül húzz karkötőt úgy, hogy 64 éves magyar munkavállaló vagy, és mint ilyen van rá egy erős 60% sanszod, hogy keringési betegségben szenvedsz.
Ez a rendszer igazságosnak tűnik talán első blikkre, de jobban belegondolva, szerintem egyáltalán nem az. Arról nem beszélve, hogy milyen társadalmi hatásai lennének, ha egységesen követné mindenki.
*na nem én. Kishúgom, akit sokat emlegetek, egyszer tanúja volt annak, mikor körülbelül huszonhárom évesen könnyek szöktek a szemembe a félelemtől, mikor rájöttem, hogy nincs nálam jegy az 59-es villamoson. Az általunk is sokszor használt és szeretett Profiles XT tesztje szerint 10/10-es a szabálykövetésem, ahol 5 a hazai benchmark, és mint ilyen, a "normális". #idiotseverywhere :)
De ha eggyel vakmerőbb vagyok, azt a címet is adhattam volna, hogy minden készség jövőbiztos, kivéve az EQ.
Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2024-10-14A #metoo óta többé-kevésbé csend van a témában, de most egy újabb, napvilágra került ügy megint előhozta a témát a mainstream médiában.
Nagy-Józsa Dorottya PCC today 2024-09-26