Szent heti három office nap.

Miért kell PONT HÁROM napot bejárni?

Nem kettőt.

Nem négyet.

Pont hármat.

Miért?

Mert... csak.

Főleg azoknál a cégeknél érdekes a helyzet, ahol a közvetlen főnök és az összes munkatárs egy másik kontinensen ücsörög. SSC-k például, igen. 

És főleg úgy, hogy végigélve a munkaerőpiac előző húsz évét is, nagy magabiztossággal meg tudod jósolni, hogy mi lesz ebből 2028-ban. Vagy '30-ban. (Ühüm, remote work igen. Már akinek megmarad a pozíciója. De majd visszatérünk erre akkor, ha az enyém még meglesz!!:) )

Nade ma 2025 februárja van, térjünk vissza a jelenre, és nézzük meg ezt a briliáns gyakorlatot közelebbről:

Reggel:

• Felkelsz

• Felöltözöl business casual-be (oximoron!! egyébként meg szegény nagyapád csuklana azért, ő vasárnap is szövetnadrágot húzott a piacra, neked meg business casual a tréninggatya..:)) )

• Bevillamosozol/buszozol/autózol az irodába

• Ha sorsoltak neked parkolóhelyet (truestory, na látod, van lejjebb), bemész, ha nem, fizetsz a parkolásért, aztán gyalogolsz, legalább levegőn vagy

• Becsippantod magad a forgókapunál

• Elmész a büfébe

• Veszel egy szendvicset

• Hazamész

És ezt megcsinálod háromszor. Mert egyszer kevés lenne, négyszer meg már túl sok. Makes sense, nem? 

Közben a főnököd valahol Londonban, Dublinban vagy Szingapúrban kortyolgatja a kávéját matcha latte-jét, és ötlete sincs róla, hogy te épp most vetted meg a havi fizetésed 10%-áért azt a szendvicset az irodaház földszintjén.

"De miért kell ezt csinálni?" - kérded te, naiv munkavállaló.

A válaszok? Már annak a bátor 7-nek az 1300-ból, aki fel is meri tenni:

"Ez a policy." Hát ha ez.. 

"Így alakult ki." Mint a univerzum. Big Bang, aztán három nap bejárás.

"A személyes jelenlét fontos." Kinek?

"Hogy megismerd a kultúrát." A kultúrát?

A kultúrát nyilván úgy ismered meg a legjobban, ha három napig egyedül bámulod a monitort egy open office-ban, miközben a csapatod többi tagja három különböző időzónában szörföl.

"Jó, de legalább megismered a kollégákat!"

Nyilván. Azokat, akik:

• Nem ma töltik a heti három börtön office-napjukat

• Szabadságon vannak (míg te tegnapi szendvicsre költöd a nyaralásra félretett pénzed)

• Másik időzónában dolgoznak (és csak teamsen léteznek, mert a negyedéves event-et is lefújtuk, sustainability van már ugye, ez kedd-szerda-csütörtökre nem vonatkozik, akkor gyere be a céges SUVval egyedül, de ne repülj el már évente egyszer se Berlinbe, mert az káros itt mindenkinek.)

• Vagy szimplán csak másik emeleten ülnek (ami olyan, mintha másik galaxisban lennének)

• Sőt mondok valakit, azokat, akik szintén bejöttek az officeba, de mivel nálatok nem elég csak becsippantani, hanem azt is nézik mikor mész ki, ezért ELBÚJTAK (truestory!!! ez is, igen) egy másik emeleten, hogy tudjanak dolgozni (!!)

És figyelj, ezt MINDENKI tudja. A HR. A vezetők. Te. Én.

Még a büfés néni is, aki tudja, hogy a tonhalasat kéred, ezért félre rakott egyet neked. De játsszuk a szerepünket ebben a corporate színjátékban, mint valami Kafka-novellában.

Na de kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezzük ezt a szent hagyományt? Talán van valami misztikus jelentése a háromszori bejelentkezésnek. Mint a mesékben: három kívánság, három próba, három irodai nap.

Addig is ne nyavajogj, ez van. Ez van a másik épületben is, ez van a másik multinál is, sőt ez van a másik országban is, úgyhogy használd ki bölcsen ezt a három napot! Térképezd fel az összes közeli kávézót és ebédlőhelyet.

Építs kapcsolatot a biztonsági őrökkel. Nekik az a munkájuk, hogy ott vannak.

Oh wait. Ezek szerint heti három nap neked is.