A legtöbbet megválaszolt kérdés egy coach életében. Közvetlen a "kávét?" után. Megpróbáltam már leírni párszor - többször annál, mint kedvem lenne belinkelgetni, - úgyhogy hadd fussak neki akkor megint. Hátha most átmegy.
Soha, egyetlen olyan eredmény nem fog történni egy coaching folyamán, ami ne történhetne meg egy üres szobában, egy ergonómiailag tökéletes műbőrfotelben, négy, egyenetlenül glettelt szürkés fal között.
A coachot használd arra, amire a saját fejedet kellene.
Mondanám, hogy használhatnád a saját fejed is, de
a) most épp nem vagyok tanácsadó
b) a fejedben már lakik más is. A negatív tapasztalataid, az önismereted, a gátlásaid, az önbizalomhiányod, a fásultságod, a bukásaid. És ezeket használod, ahelyett, hogy a fejedet tennéd.
Erősebb logikával felvértezett, kitartó olvasóm most azt gondolhatja: tehát a coach pont arra jó, mint a saját fejem - ha üres lenne.
Nyert.
Ennyi. Nem túl bonyolult. Csak az üres fejjel kapcsolatos előítéleteket kell leküzdened és már érted is. Ha üres lenne a fejed, ha képes lennél teljesen objektíven szemlélni a veled történteket, ha elég gyors, rugalmas, érzelemmentes és pártatlan tudnál lenni minden téged érintő kérdésben, nem lenne szükséged coachra.
Ezért nem hiszek a ma oly divatos selfcoachingban. Mert a coaching lényege pont az, hogy ne a saját fejeden keresztül szűrd át a kérdéseket.
Csak akkor kerülhet hirtelen új megvilágításba egy ezerszer megrágott csont, ha nem a saját szemeden keresztül vizsgálod. Mert nézheted te ítéletnapig, nem fogod meglátni, van-e még rajta hús. A coach pedig nem mondja meg, nem ad élesebb kést, hátha azzal többet tudsz farigcsálni, nem ad tippeket, honnan tehetnél szert új csontra. Nem csinál semmi mást, csak forgat egyet a régin.
És hirtelen észreveszed magad, hogy honnan juthatsz még elemózsiához.
Adjuk el.Ezt hittem eddig. Tévedtem, de mekkorát!16 éve vagyok a munkaerőpiacon, átlagos Y-ként működve voltam ezalatt 4 cégnél, összesen 9 pozícióban. Ahogy lépegettem szépen felfele, annál többször kellett eladnom magamat, képviselni a céget először kisebb meetingeken, aztán nagyobbakon, először itthon, aztán külföldön, egyre több és több országban. Soha, semmilyen gondot nem okoztak ezek, nem féltem tőlük, inkább vártam őket. Szeretek prezentálni, tréningeket tartani, tárgyalni, vitázni, mindig utoljára kellett elzavarni a céges vacsorákról, bulikról. Ráadásul emlékeznek rám az emberek, könnyen szóba elegyedek bárkivel, legyen az szomszéd néni vagy vezérigazgató.
Nem tanácsadó, nem pszichológus, nem barát, akinek kipanaszkodhatod magad. Akkor mi a csudát csinál egy business coach? És honnan tudod, hogy jót választottál, mielőtt hónapokat és pénzt fektetsz bele?
A cím alapján szerintem a következőre gondolsz: két ember, akik össze vannak zárva egy szobában, „lelkiznek” és kialakul közöttük valamilyen érzelmi, szexuális vonzalom. Ez a vonzalom, addig-addig nő, amíg már nem tudják magukat türtőztetni, félredobják a kereteket (és a ruhákat), coach és coachee feltartóztathatatlanul egymásba gabalyodnak. Nagy totálban a naplemente, főcímzene, stáblista.
Írtunk már pár cikket arról, miben különbözik egy coach egy tanácsadótól, de a kérdésekből és kommentekből egyértelműen az tűnik ki, még mindig vannak ködös foltok a témában.
