A sabbatical, hogy helyre rakja a motivációdat? Hát...

Mert nagyon sok helyen, tényleg marhára el vagyunk kényeztetve. Egyre több és több cégnél divat például a sabbatical, már itthon is. Ahogy egyre többen mennek alkotói szabadságra.

A félig, avagy teljesen kiégetett munkavállaló kivesz három hónapot, épít a garázsban veteránautót, vagy körbejárja odavissza hatszor a caminot. Akárhogy is, van nyugodt negyed éve, amikor még a fizetését is megkapja. A cégnek is jó, meg a munkavállalónak is, ugye? 

Hiszen: 

Végre kipihenheti magát.

Végre megint motiváltan jön majd dolgozni.

Végre ismét csillogni fog a szeme.

No, hát erre semmi bizonyítékod nincs.

Cserébe az ellenkezőjére van doszt.

Úgyhogy abszolút nem értem, miért csinálod. Miért csinálod munkavállalóként, azt még igen, három hónapig veteránautót építeni a garázsban, menő. Mondjuk a mi garázsunkban három hónap lenne, mire megtalálnád az autót, de vannak hosszabb sabbaticalok is. 

De hogy munkáltatóként ettől miért hiszed, hogy majd Lajos olyan lesz, mint régen, hát az tényleg ködös. Illetve olyan lesz, mint régen, persze. Két hétig csillog a szeme, aztán két hétig nem. Aztán három napig pörög, mint a búgócsiga, aztán három napig marad az éticsiga verziója. 
Mert Lajos normális.

Mindannyian így működünk. Írtunk már korábban arról, hogy az emberi motiváció hosszútávon egyáltalán nem úgy működik, ahogy azt sokáig hitték. Legalábbis az okosok elmúlt tíz évi kutatásai alapján, nagyon nem. Márpedig, ha akkor hallgattál rám, akkor már fél éve hallgatod az idegtudományok kutatóinak podcastjait, olvasod a könyveiket, tanulmányaikat.

És normál emberre lefordítva a szaknyelvből: tudod, hogy ha a dopaminraktáradat kimerítetted, akkor annak bizony idő kell hozzá, hogy újra feltöltődjön.

Ha meg folyamatosan, minden áldott nap, mindent megteszel érte, hogy leürülj nap végére, akkor egyre nehezebb lesz feltölteni. És tök mindegy, hogy videójátékkal nyírtad ki, vagy napi öt sikeres tárgyalással. Így is, úgy is jön a kiégésnek bélyegzett állapot, amiről lehet vitatkozni, hogy mivel kezelhető, mivel nem. 

De hogy sabbaticallal nem, az mondjuk fix.

Hiszen egy átlag három hónapos szabadságnak két sarkított verziója van:

A skála egyik végén a három hónap egészen csodás, feltöltődsz, élvezed, csavarogsz, rengeteg új impulzus ér, körbeutazod a fél világot. Aztán, csutkára feltöltődve, visszaesel a napi munkavégzésbe. A dopamin depletion szép magyar nyelvű állapotába, dehát nincs ezekre értelmes fordítás sajnos. Sokat elmond egyébként a tájékozottságunkról a témában, hogy nincs szaknyelv sem, ja.

Szóval visszaülsz a mókuskerékbe, és nicsak, három nap múlva sem csillog már a szemed. De mitől csillogna? Hiszen a hétköznapi életedbe nem ültettél bele az ég világon semmit, amitől mást eredményeznének a dopamin pályák az agyadban. Nem mész reggel napra, nem mész szabadlevegőre, nem edzel zene nélkül, hogy időt hagyj az agyadnak, hogy éljen a sok-sok egymásra pakolt jutalmazás nélkül, nem fejezted be a tizenöt másodperces dopamincsúcsokat eredményező csokoládéfalatok fogyasztását (remélem most legalább azt az egyet kiköpted a szádból!!:))) ), ésatöbbi. Tehát változott valami? Nem.

A skála másik végén pedig, a három hónap botrányosan sikerül. Mert a sabbatical megszabadított napi 8 óra munkavégzéstől (vagy négytől, vagy tizenkettőtől, ne vedd magadra, tök mindegy), de a nap 16 órája azért ott maradt. És a gigaszabadságod második hetére rájössz, hogy nem, nem tudsz elmenni tizenkét hetet hegyet mászni Bolíviába, mert a kisfiad négy éves, és a kedves nejed a negyedik héten keres magának egy kevésbé kiégettet helyetted. Teljesen jogosan. Úgyhogy otthon maradsz, és vacakolsz a garázsban az autóddal, de fáj a hátad is tőle, meg igazából már kicsit várod is, hogy visszamehess dolgozni. Majd visszamész, és rájössz, hogy az autó sincs kész, a munkahelyen se történt semmi, a sabbaticalodnak is vége. Tehát változott valami? Nem.

Na de akkor nincs értelme a sabbaticalnak? Vagy a hosszú szabinak? 

Dehogy nincs. De nem magában.

Akkor van értelme, ha a hétköznapi életedben is minden áldott nap, tudatosan teszel érte, hogy a dopamin szinted rendben legyen. Mert akkor hosszútávon is tudod emelni az alapszintedet, a jól összerakott életeddel, aminek része a szabadság. De amíg a napi ritmusod, az étkezésed, a munkád üteme, az edzéseid, a családod-barátaiddal töltött idő, az alkohol-fogyasztás, azok a lifestyle choice-ok (mondtam, hogy nincs erre nyelvünk látod, mi ez magyarul?) nincsenek rendben, addig az ég adta világon semmit nem kell várj attól, ha szabira mész.

Akár három napra.

Akár három hónapra.

Mondjuk azt se gondolom, hogy felmerülne benned, micsoda remek terv lenne a pocsék színházi előadást felturbózni - egy kiváló szünettel.